Mese Viktor és a Nem-Növekedés találkozásáról

Szabó Vincze

gazdasági elemző (álnév alatt)

Mese Viktor és a Nem-Növekedés találkozásáról


Viktor kakasszóra ébredt. Bár a tegnap esti házipálinka emléke kísértette még, a frissen aratott elsöprő győzelem gondolata jókedvre derítette : lám, a 2010-es fülkeforradalom nem csak egy kósza szeszély volt. Ismét övé a hatalom, teljes egészében. Lezajlott az intézményi reform, a nagy változás, de nem ám úgy, mint 90-ben, hanem igazán. Ez a parányi közép-európai (Magyar)ország minden külső ármánykodás ellenére hű maradt a történelméhez és talpon maradt : sem a bankok, sem a multik, sem a trojka, sem a gaz Nyugat nem volt képes kétvállra fektetni. Liberális bábjaik, akik a kétezres évek elején padlóra küldték az országot, közröhej tárgyává váltak. Most azonban újra négy nehéz év áll Viktorunk előtt. Mit is tehetne ? Ez a meg nem értett kicsiny ország, Közép-Európa magányos harcosa tovább kell, hogy meneteljen a szép új világ felé. Az egész az unortodox gazdaságpolitikával kezdődött. Kezdetben mindenki tajtékzott, de hát tessék, meg lehet nézni, itt vannak az eredémények, elindult a növekedés. Magyarország, a feltalálók, a kreativitás, az innováció hazája lassan Európa motorjává válik. Az európaiakon túl a keleti nyitás íme, tömegével vonzza a befektetőket. Viktor táskájában matató keze megakad valamiben. A könyvet a kampány során kaphatta, de hát kinek van ideje azt a rengeteg ajándékot mind végignézni ? A kötet Ernst Schumacher « Small is beautiful  »-jának legújabb magyarországi kiadása. Hohó, ez valami aljas provokáció akar lenni ? A Nagy Magyarországon gúnyolódnak? Viktorunk dühbe gurul. Sem a provokációt, sem az ellentmondást nem viseli jól. Aztán mégis belelapoz. Na nézd csak, ez érdekes ! Közösség, földközeliség, a határok fontossága, önfenntartás, autonómia… hirtelen megcsörren a telefon, indulni kéne Budapestre. De Viktorunk csak olvas tovább. Magyarország újra nagy és szép lesz… ha kicsi ? Az atomenergiáról szóló fejezethez érkezik. Újra összeesküvést sejt, keze ökölbe szorul. De hát az atomenergiát magyarok találták fel, a Moszkvával kötött megegyezés pedig biztosítja az ország energiafüggetlenségét ! Félredobja a könyvet, és végre elindul Budapestre. A nagy magyar mezők tavaszi fényben fürdenek. A gazdák kerékpárral igyekeznek a földekre… de aztán kezdődik a budapesti dugó, a város peremén sorakozó bevásárlóközpontokon a hanyatló Nyugat márkanevei hivalkodnak : Ikea, Auchan, Tesco, Décathlon… Furcsa érzés keríti hatalmába Viktorunkat, megfordul vele a világ. A nap telik, az új kormány kihirdettetik, Viktorunk nyugovóra tér… de nem jön álom a szemére. Kióvakodik a hálóból és a számítógép elé telepszik. Na guglizzuk csak meg ezt a Schumachert ! Néhány klikk után Polányi Károly nevébe botlik. Egy másik magyar, egy másik előfutár a maga idejében, egy másik « nagy átalakulás » szerzője. Polányi arról ír, hogy Magyarországon késéssel kezdődött el az ipari forradalom, ami mögött egy antropológiai hibát sejt. Kifejti, hogy a gazdaságnak vissza kell kerülnie a maga helyére. De hát ő, Viktor, éppen ezen dolgozott az elmúlt ciklus alatt, amikor megálljt parancsolt a bankok és a piacok rémuralmának és György barátjával karöltve visszaszerezte a Magyar Központi Bank feletti felügyelelet ! Vagy ez csak a kezdet volt ? Az élet nyilván nem szólhat csak a homo oeconomicusról ! Ez az atomenergia-dolog azonban sehogy sem hagyja nyugodni. Néhány újabb klikk után a szeme megakad a Guardian cikkén, ami az urániumkorszak végéről számol be. « As the British and American governments signal their renewed commitments to nuclear power as a clean, abundant source of energy that can fuel high growth economies, a new scientific study of worldwide uranium production warns of an imminent supply gap that will result in spiralling fuel costs in the next decades. » Ezt a marhaságot ! De mégiscsak keresgél tovább, mígnem a Guardian cikkére rímelő, There's no tomorrow címet viselő videóra bukkan. Lázasan keres tovább. A Nasa által finanszírozott tanulmány a nagy ipari társadalmak végét jósolja: csökkenteni kell az egyenlőtlenségeket, megszüntetni a függőséget a fosszilis energiától, elég volt a produktivizmusból, a konzumerizmusból és a kapitalizmusból ! De ő azt akarja, hogy Magyarország az európai ipari fellendülés motorja legyen! Zaklatottan tér nyugovóra. A napok telnek, tömegével érkeznek az európai alapok és a keleti, közel-keleti befektetők. Hosszú idő óta először egész Európa Magyarország csodájára jár. Berlinből, Párizsból, Londonból, Rómából, Madridból sereglenek az országba az érdeklődők, hogy a magyar gazdaság csodálatos felvirágzását a saját szemükkel láthassák. Míg a Nyugat megszorító intézkedésektől és nyomortól senyved, Magyarország csupa terv és csupa remény, zakatolnak a munkagépek, az ország újjáépül. Viktorunkat mégis nyomasztja valami. Hová tűnt ebből a lázas építkezésből az életöröm, a költészet, a természetközeliség, a magyar föld szeretete? Amióta a méla magyar vidék építési területté vált, valahogy elveszett az egyensúly és az élet értelme. Újra kutatni és olvasni kezd. Hamarosan egy olyan címre bukkan, ami felidézi benne a Schumachernél olvasottakat : « Jólét gazdasági növekedés nélkül ». Gyorsan beszerez magának egy példányt a könyvből. Legyen szó a mindenható pénzvilág elleni harcról, az európai vagy a túlméretezett gazdasági intézmények kritikájáról, lépten-nyomon magára ismer. A határok tisztelete, az alázat : folyton a magyar föld, a magyar történelem tanulságai köszönnek vissza. Még inkább igaz ez az élet élvezetére, a szolidaritásra, a tartalmas, társas együttélésre és a hagyományokra, amelyeknek köszönhetően ez az elszigetelt nyelv és nép az évszázados idegen uralom dacára is fennmaradhatott. Viktorunk elmereng : mégis, milyen értelmet ad az életnek a nyugati civilizáció ? A Kelet és a Nyugat között feszülő hídként Magyarország ne ennek a hanyatlásnak, hanem sokkal inkább az újászületésnek legyen az elindítója! Annyi mindent találtak fel a magyarok, miért ne találhatnák fel a holnap társadalmát : egy fenntartható, autonóm és tartalmas társas együttélésre alapozott társadalmat ? Ha pedig egyszer Viktor valamit a fejébe vesz, azt véghezviszi tűzön-vízen át ! Külföldön persze már megint nem érti senki, mi történik az időközben követendő példává vált Magyarországon. Az Európai Unió Orbán Magyarországának először meg nem értett, majd becsmérelt, végül agyondicsért unortodox receptjét alkalmazza : Viktort sokan már az Unió új vezetőjeként látják. A bankok adót fizetnek, a pénzügyi termékeket, az energiapiacot, a vízellátást szigorúan szabályozzák, a központi bankok fölötti ellenőrzést átvette a parlament, dolgoznak a pénznyomdák, a nagy befektetési projektek dübörögnek, a munkanélküliség csökken, Magyarország farvizén evezve a növekedés európaszerte beindul ugyan, de ugyancsak döcögve. Sok a felesleges projekt, a munkakörülmények romlanak, az emberek nem érzik jól magukat a bőrükben, tombol a stressz, az individualizmus és az esztelen konzumerizmus. Kollégái legnagyobb megdöbbenésére Viktor éles kirohanásokban bírálja a jelenlegi európai politika következményeit : az egyre szélsőségesebbé váló időjárási viszonyokat, a fosszilis energiaforrások és a fémkészlet, illetve a talaj kimerülését, a fokozódó szennyezést, a mezőgazdaság válságát, a társadalmi egyenlőtlenséget, az egyre csak gazdagodó oligarchátust. Viktor, aki mindig arról álmodott, hogy Európa, sőt a világ legnagyobbjainak egyike legyen, most mégis valamennyi újdonsült barátjával bajszot akaszt. Még Putyinnal is összerúgja a port a két új paksi reaktor tervének lefújásával. Magyarország a Nemnövekedés előfutárává avanzsál : megvalósul a nyitott relokalizáció, az autonómia, a tartalmas társas együttlét, az új mezőgazdasággal, agrárerdészeti, agrárökológiai rendszerekkel és a permakultúrával. Meghatározzák azt a küszöböt, ami alá senki életszínvonalát nem hagyják süllyedni az emberi méltóság nevében, és egy másikat, amely fölötti jövedelemre senki nem tehet szert a hübrisz megvetésének szellemében, a nemzet tortájából újra mindenki egyaránt vehet. Elindít az alapvető szükségletekre, a közjavakra, az élet értelmére és a termelés kérdéseire koncentráló nagy polgári felszabadító mozgalmat : központi kérdéssé válik, mit, hogyan és miért termelünk ? A fülkeforradalom után eljött a fejek forradalmának ideje! A felesleges nagy építkezésekre lakat kerül. Nem épülnek sem stadionok, sem felcsúti repülőtér, sem autópálya. Viktorunk kitessékeli a magyar társadalmat mérgező  befektetőket. Nincs több reklám, a hadsereg feloszlik. Az emberek kevesebbet dolgoznak és így jobban élnekViktorunk sorra látogatja az alternatív kezdeményezéseket szerte az országban, bátorítja és támogatja őket, így aztán a városi közösségi kertek, az ökofalvak, a szövetkezetek, a helyi pénzek, az újrahasznosító, közösségi bicikli- és kézműves műhelyek, a felesleg cseréjére alkalmas pénzmentes piacok egyre szaporodnak, a kreatív, romantikus Magyarország felvirágzik ! Korábbi kebelbarátai legnagyobb megdöbbenésére Viktorunk bevezeti a jövedelmi plafont, a dühös János, Lajos és Antal belép az MSZP-be. Amikor a földeket méltányosan újraosztják, még gyerekkori barátja, Lőrinc is hátat fordít neki. Annyi baj legyen ! A nép vele van. Egy hatalmas orosz-európai összefogás és teljes embargó szerveződik Magyarország ellen : a gázvezetékeket elzárják, a nyersanyagimportot befagyasztják. Az átalakulás elkezdődik : a magyarok kitalálják, kipróbálják és alkalmazni kezdik a jövő teljesen autonóm és szénfüggetlen mezőgazdaságát. Bevezetik a részben pénzmentes Feltétel Nélküli Alapjuttatást. Országszerte kreatívabbnál kreatívabb decentralizált lokális rendszerek alakulnak, a szolidaritás, a generációk közötti párbeszéd megerősödik. Az iskolákban erőszakmentes kommunikációt, állampolgári ismereteket, önfenntartást, kertművelést, ruhakészítést, illetve művészetet, irodalmat, költészetet, politikatudományt, környezetvédelmet, multikulturalizmust és idegen nyelveket oktatnak. A hullám átterjed a Trianonnal igazságtalanul elcsatolt területekre is. Erdély jelentős lépéseket tesz az autonómia irányába, az átalakulás folytatódik. Viktorunk lassanként visszavonul, nyoma sincs már a régi autokrata vezetőnek. Lepkére vadászik és régi szerelmének, a focinak hódol. Magyarország decentralizálódik, a magyarok pedig végre hátuk mögött hagyják a közöny évszázados diktatúráját. Eközben Nyugaton… a helyzet tarthatatlan. Miután kifogynak az energia és nyersanyagforrások, a nagy, felesleges építkezések leállnak, az olajfüggő mezőgazdaság és a kiégett talaj már nem képes táplálni a lakosságot, a munkanélküliség soha nem látott méretet ölt, a véres felkelések egymást érik, virágzik az ökofasizmus. Magyarországon pedig mindenki jókat eszik, boldogan és sokáig él, táncol, dalol, eszik-iszik. Bár Európa még kevésbé érti őket, mint bármikor a történelem során, a magyarokat ez nem zavarja, hiszen igazuk van és jól érzik magukat. A feltalálók kicsi országa kicsi Viktornak köszönhetően megtalálta az utat a jövő felé

Mit jelent még négy év Orbán-rendszer?


Változatlan stabilitás.
Lassú agónia, szükséges bukás.

SZAVAZAT UTÁN