Gazdátlan állatok: senki nem tartatja be a szabályokat

Somogyi Dorottya

Akár állatszerető, akár kirázza a hideg a kutyáktól és a macskáktól, nincs ma olyan ember Magyarországon, aki azt mondhatná, hogy őt egyáltalán nem érinti a kóbor házi kedvencek ügye. Az egyik szélsőséges álláspont szerint drasztikusan lépni kell, a másik rózsaszínű szemüveggel az orrán mondja, hogy mindenáron menteni.


Szeptember végén két menhelyen összesen 14 fekete kutyát fotóztunk le. Azért mutattuk be éppen őket, mert a sötét szőrű állatok az átlagosnál is nehezebben találnak új gazdára. A bemutatott ebek közül öt azóta már családban él.


„Feketekutya-szindrómás” riport egy állatmenhelyről. Az apró, keménykötésű Tipli egy sintértelepről került a rácsok mögé. A riporttal arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a fekete kutyák sokkal nehezebben találnak gazdát, mint társaik.


A kóbor állat is valahonnan az utcára kerül, ahol nyomorultul elpusztul, vagy elvadulva él még egy darabig. Különösen a macskák hajlamosak kolóniákba verődve benépesíteni egy-egy területet, ahol aztán kontrollálatlanul szaporodnak, és karmolással vagy az ürülékükkel fertőznek is. A kutyák szintén terjeszthetnek betegséget, vagy agresszívvé válhatnak, elvadulva pedig falkákba tömörülnek. Mindez nemcsak az emberekre, az állatokra is veszélyes.


És miért érint mindenkit? Tudja mennyien vannak? Próbálja ki:


Becslések szerint a kóborló állatok kétharmada macska, egyharmada kutya. Ezen kívül kóbor - tehát gazdátlan - állatnak tekinthető az is, amelyet a saját gazdája ad le, vagy próbál leadni menhelyeken vagy ebrendészeti - sintér - telepeken. A legnagyobb budapesti ebrendészeti telepen - az Illatos útra - kb 1500 kutyát adnak le minden évben.


A gyepmesterei telepeken - nem mindegyiken - elaltatják azokat az állatokat, amelyekért nem jelentkezik a gazdájuk, vagy senki sem akarja örökbe fogadni őket. A számuk valahol több ezer és 100 000 között van évente.

Amint a kvízből kiderül, a kóbor állatot ki is lehet lőni. A kilőtt állatok száma évről-évre kevesebb, de még mindig tízezer fölött van minden évben, ahogy az az Országos Vadgazdálkodási Adattárból kiderül.

Magyarországon körülbelül 110 hivatalosan regisztrált menhely működik, ahol összesen körülbelül 10 000 állatot tartanak, legfőképpen kutyákat. Ugyanakkor léteznek nem hivatalos menhelyek is, ezek száma ismeretlen. Többre nincs pénz, gazda pedig sokkal kevesebb jelentkezik, mint amennyi állat bekerül.
Az országban körülbelül 230 különböző állatokkal, kutyákkal, macskákkal foglalkozó alapítvány és egyesület található. Ezek nem mindegyike foglalkozik állatvédelemmel, mindenesetre tavaly a NAV adatai szerint több mint 200 ezer ember 800 millió forintját kapták az 1 százalékokból.
Ez sok pénznek tűnik, de még ha mind a gazdátlan állatokra fordítódna is, csak körülbelül 15 ezer állat éves eledelére és kötelező oltásaira, féreghajtójára lenne elég – a helyre, ahol laknak, az emberek bérére, akik gondozzák őket, takarókra, és ha kell, orvosi ellátásra már nem futná belőle.

És végül vannak a jogszabályok - kötelező chipről - legalább a kutyáknál -, bejelentésről, kivethető ebadóról, csakhogy ezeket a szabályokat nem tartatja be senki.

Mi legyen tehát a gazdátlan állatokkal, kinek a dolga, felelőssége - költsége - gondoskodni róluk és hogyan? Tényleg jobb-e az altatás mint az utca, elfogadható-e egy túlzsúfolt ketrec vagy egy udvar, rákényszeríthető-e a felelős állattartásra a gazda - állatvédők, állatorvosok, újságírók, civilek véleménye következik.


Mi legyen a kóbor, beteg, megunt állatokkal?


Begyűjtés, altatás
Mentés mindenáron

SZAVAZAT UTÁN