Az állat elhagyását, elűzését pénzbírsággal kéne büntetni

Kőrösmezey Dávid

állatvédő aktivista, Óvd Védd Az Állatokat

A civil szervezetek mellett rengeteg magánember is végez mentést, gyógyítást, akár a saját vagyonukat is feláldozva. Nélkülük mit sem érne az állatvédelem, írta Dezslik Magdolna, a pets-magazin.hu főszerkesztője. Az Óvd, Védd az Állatokat a közösségi média erejét is használja, kiterjedt adatbázisokat működtet, gyűjti és sok helyen megosztja a gyepmesteri telepekre bekerült, gazdát remélő kutyák adatait. Legfontosabb, a felesleges szaporulat megakadályozása, mondják:


Hisszük és tudjuk, hogy az embernek nincs joga elvenni az utcán élő szerencsétlen kutyák, macskák életét. Az egyetlen elfogadható megoldás a kóbor állatok befogása, majd ivartalanítás után az örökbe adásuk.
Igen, aki igazán szereti az állatokat és tenni is hajlandó értük, annak már a fülén is mentett kutya, macska lóg, olykor 10 feletti létszámmal. De ez még nem ok a mészárlásra.

Több országban bevált, hogy a problémamentes állatokat ivartalanítás után visszahelyezik eredeti életterükre, kizárva a lehetőséget, hogy a területet más, ivaros falka foglalja el, majd az etetésükről, oltásukról a helyi önkormányzat gondoskodik. Ez is egy jó opció.

Emellett szinte minden megyében akadnak elhagyott, kihasználatlan tanyák, hatalmas telekkel. Némelyiket, biztonságos bekerítés után könnyen át lehetne alakítani menhellyé. A kutyák ellátásáról akár bentlakó gondozó gondoskodhatna, akár bejáró személyzet 24/48 órás váltásban, ez egyúttal munkahelyteremtő megoldás is lehetne.

A legfontosabb azonban a születésszabályozás. Fájdalmas, de szükséges lépés lenne a KÖTELEZŐ ivartalanítás bevezetése, eleinte legalább a keverékkutyák esetében, akár végzős állatorvostan hallgatók bevonásával (szakmai gyakorlat) Hosszú távon törvénytelenné kell tenni és szigorúan szankcionálni a szaporított, azaz törzskönyv nélküli kölykök pénzért történő értékesítését. Lényegesen kevesebb állat születne meg feleslegesen, ha nem lenne üzlet a szaporításuk.

A média részéről hatalmas segítség lenne, ha tematikus műsorokban, cikkekben hangsúlyoznák az állatvédelem fontosságát, illetve bemutatnának örökbefogadásra váró, menhelyen élő állatokat. Hiszen minél többen látják őket, annál nagyobb az esélyük, hogy valaki közülük válasszon kedvencet – családtagot – magának.

Hogy miért? Leírtuk már: a minőséget meg kell fizetni. Ez fokozottan igaz a fajtatiszta, tenyésztett, törzskönyvezett kutyákra, hiszen az igazi, lelkiismeretes tenyésztő nagyon sok pénzt költ arra, hogy egészséges, szép, értékes kiskutyák szülessenek nála. A sokszor hat számjegyből álló ár bizony leggyakrabban az önköltséget is alig fedezi. Azt is tudjuk, hogy a mai Magyarországon nem nagyon sokan tudnak kiadni 100-500.000Ftot egy négylábú családtagért. De ez nem jelenti azt, hogy le kéne mondani a kutyáról. A gond ott van, hogy sokan nekiesnek neten, újságokban, stb, a létező legolcsóbb "fajtatiszta", vagy annak mondott kiskutyák felkutatásának. Aztán örülnek, mint majom a farkának, ha mélyen a piaci ár alatt sikerül divatkutyát találniuk. Gyorsan meg is veszik, boldogan rohannak vele haza. Aztán... A kiskutya napokon belül meghal. A "tenyésztő" persze eskü alatt vallja, hogy nem tőle vették, sosem látta a síró vagy dühöngő gazdikat. Már, ha megtalálható még valahol, mert az ilyen "tenyésztők"nek többnyire nincs nevük, a kiskutyákat közterületen, vagy kocsiból adják át.
Előfordulhat, hogy a kutyus életben marad. De ezért a gazdi komoly összegeket hagy ott, általában folyamatosan, az állatorvosnál. Nagyon hamar elmegy a kezelésekre, apránként, egy igazi minőségi kiskutya ára, majd annak a sokszorosa is. És a gazdi megint csak nem boldog.
A történet igazi elszenvedője persze a szaporított, beteges, gyenge kiskutya, aki bizony kínlódik és jóval hamarabb meghal a vártnál.

Ha belegondolunk, mindenki jól járna, ha szaporítóktól nem lehetne állatot venni. A tenyésztőknek is jól felfogott érdeke, hogy az alom legígéretesebb kölykeinek kivételével csak ivartalanítási kötelezettséggel adjanak el kiskutyát, kismacskát.

A beteg állatok esetében sem feltétlenül releváns az altatás. Természetesen egy állat szenvedését sem kell feleslegesen meghosszabbítani, de miért kell meghalnia annak, aki gyógyítható, vagy a betegségével együtt is minőségi életet élhet? Egészséges állatot elaltatni pedig egész egyszerűen gyilkosság.

Fontos minél több fórumon hangsúlyozni az állatvédelem és az ivartalanítás fontosságát, illetve az állatkínzás szankcionálását 0-3 évről 1-3 évre módosítani, és minden esetben letöltendővé tenni. Az állat elhanyagolását, elhagyását, elűzését pedig pénzbírság kiszabásával lehetne, kellene szankcionálni.

Sok és kemény? Az. De eredményt így és csakis így remélhetünk.

Óvd, Védd az Állatokat


Mi legyen a kóbor, beteg, megunt állatokkal?


Begyűjtés, altatás
Mentés mindenáron

SZAVAZAT UTÁN