Pólóválogatott a semmiből: az olimpia az álom

Forrás: afghanistanwaterpolo.com

-

Egy amerikai tengerészgyalogos hat év alatt épített válogatottat Afganisztánban, ahol még a vízilabda szó sem létezett. Most külföldi edzőtáborba vinné a csapatát, és szívesen látná, ha magyarok is segítenének az afgán pólóprogramban.


Szeptemberben meséltünk egy amerikai tengerészgyalogosról, aki „úszófocit” tanított afgán katonáknak 2008-ban. A vízilabdaedzőként jelenleg Olaszországban tevékenykedő Jeremy Piasecki január elején Magyarországon járt. Lapunknak elmondta, hogy amikor Afganisztánban szolgált, talált egy medencét a pul-e-charkhi bázison. Ebben csupa olyan dolgot talált, amelyek nem medencébe valók: fadarabokat, szemetet, döglött állatokat. Egyből kérdezősködni kezdett, hogy mire használják, és feltöltik-e néha a medencét. A helyőrség afgán parancsnoka elárulta, hogy afféle raktárként hasznosítják a helyet, amely néha víztározóként is szolgál. Piasecki aztán elmondta: szeretne vizet látni a medencében, hogy úszást és vízilabdát oktathasson az afgán katonáknak. Ám a tolmács nem volt képes lefordítani a vízilabdát, mondván, nincs rá szavuk. Erre Piasecki így próbálta körülírni a sportágat:


Olyan, mintha kézifocit játszanál a vízben.

Jeremy Piasecki


Ezt sem értették az afgánok, a medencét ennek ellenére kitakarították, 2008 nyarán pedig a tengerészgyalogos elkezdett edzéseket tartani. Ezt követően találta meg az Afgán Olimpiai Bizottság, amely felvetette, hogy az úszóprogramjuk mellé érdemes lenne elindítani egy vízilabdaprogramot is, amelyet Piasecki vezethetne. A 2008-as nyár végén – Afganisztán első olimpiai bronzérmét követően – próbajátékot hirdetett, amelyre több százan érkeztek az ország minden pontjáról, „de csak ötven bátor afgán volt, aki próbára tette magát”. Végül összeállt a válogatott, akik biciklis nadrágban úszkáltak egy Kabul külvárosában fekvő magánmedencében.

Azért ott, mert akkoriban csak tizenkét-tizenhárom medence volt az országban, többségük katonai bázison vagy valaki otthonában. „Ez volt a legnagyobb probléma” – emelte ki Jeremy Piasecki, hozzátéve: az is gondot okozott, hogy akkor még rengeteg katona volt a csapatban, akiket bármikor misszióra küldhettek, így a csapat mindig változott. Most az a céljuk, hogy külföldre vigyék a csapatot, amelyben már csak egyetlen olyan játékos szerepel, aki a 2008-as kezdetekkor is ott volt. 2011-ben megpróbálták már egyszer a csapatot Kaliforniába vinni, ám az amerikai kormány nem akart vízumot adni a válogatott tagjainak.


Amerikai vagyok, így meg tudom érteni a kormányt. Afgán férfiakról beszélünk, akik 16 és 28 év közöttiek, és ha elutaznak egy nyugati országba – akár Magyarországról, akár az Egyesült Államokról beszélünk –, a lehetőségeket fogják látni, és nem akarnak majd visszamenni háború sújtotta földjükre.


Piasecki nyáron vinné Nyugatra a csapatot, ám addig sem tétlenkedik: január közepén két edzőt küld Afganisztánba, majd a hó végén ő is csatlakozik. Ősszel ismét intenzív edzőtáborral segítené a csapatot.


Minden alkalommal, amikor edzőket küldünk Afganisztánba, azt reméljük, hogy magasabb szinten hagyjuk ott őket, mint amilyenen érkezésünk előtt álltak. Minél gyakrabban eddzük őket, annál magasabbra juthatnak

– indokolta az amerikai edzők segítségét Piasecki, aki elmondta azt is, hogy a program kapcsán szívesen együttműködne a Magyar Olimpiai Bizottsággal is. Amikor az afgánok edzésprogramját kitalálta, tanulmányozta a magyar módszereket is, állítása szerint volt, amit átemelt. Hozzátette: „a magyar vízilabda a sportág kitalálása óta... nem hatalmas, az rossz szó lenne.” De hogy a magyarok-e a sportág legjobbjai? Szerinte azt nehéz megmondani, mert minden évben változnak az erőviszonyok. 2012-ben például a 2008-as olimpiai döntősök közül egyik sem lett érmes (2008-ban Magyarország 14-10-re győzött az Egyesült Államok ellen – a szerk.). „Túl sok jó csapat van, és a résztvevőktől függetlenül csodás minden egyes pólódöntő” – tette hozzá Piasecki, akit arról is kérdeztünk, hogy ott volt-e Iránban, amikor az egyik afgán klub részt vett az Ázsiai Vízilabda Klubbajnokságon.



Nem, sajnos nem jutottam ki. Egy amerikai számára vízumot kapni Iránba elég nehéz. Próbálkoztunk ezzel az Afgán Olimpiai Bizottságon keresztül is, de nem jött össze. Talán majd a jövőben, hiszen a sport nemzetközi és békés

– mondta Piasecki, aki annak ellenére elégedett a csapat teljesítményével, hogy egy iráni klub például 21-0-ra verte őket. „Jó lehetőség volt a játékosok számára, hogy nemzetközi tapasztalatot szerezzenek” – tette hozzá, megemlítve, hogy a rendezvényen részt vett csapat nem egyezik meg az afgán válogatottal. Azzal a csapattal, amelynek álma, hogy kijusson az olimpiára. „Az a célunk, hogy hősöket adjunk ennek az országnak, és hogy kövessük az álmot. És hogy mi az álom? Az olimpia.”

Ám Piasecki szerint Ázsián belül is remek csapatok vannak – Iránt, Kínát, Japánt és Kazahsztánt emelte ki –, akik hosszú ideje játsszák már a játékot, nem hat éve, és sokkal jobbak az infrastrukturális és pénzügyi lehetőségeik, mint az afgánoknak.


Középen (körszakállal) az Afgán Vízilabdaszövetség vezetője, Quasim Hamidi menőzik


A realitás az, hogy nem fog összejönni az olimpia. De lesz-e felfokozott, olimpiai hangulatuk a játékosoknak? Meglesznek-e az álmaik? Igen, és mi erre fókuszálunk. Ha nincsenek céljaid, sosem fogsz előbbre jutni. Kis lépésekben haladunk a cél felé.

A tengerészgyalogos a nyelvi problémákat is igyekszik legyűrni. Amikor először edzősködött Afganisztánban, még segített neki tolmács, néhány katona pedig tudott pár szót angolul. Ám azóta kézzel kommunikál, vagy ő maga mutatja meg az adott gyakorlatot. „Dolgoztam Németországban is – pedig nem beszélem anyanyelvi szinten a németet –, most pedig olaszokat edzek. Ez nem arról szól, hogy »Ó, hogy fogok kommunikálni velük?« Néha meg tudod tanítani a nyolcvan százalékát annak, amit akartál. Aztán annál a fennmaradó húsz százaléknál már jól jönne a tolmács. De a sportban az a nagyszerű, hogy össze tud hozni teljesen különböző embereket, akik a pályán közös nyelvet beszélnek” – mesélte Jeremy Piasecki.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mi történik az afgán pólóválogatottal most, hogy Barack Obama amerikai elnök bejelentette: formálisan is véget ért a háború Afganisztánban. Nos, Piasecki szerint sok hatása nem lesz, mivel az amerikai – és az afgán – kormánnyal nem álltak kapcsolatban. Egy kicsit nehezebb lesz medencét szerezniük, mert valószínűleg nőnek az adók, így drágul a bérleti díj is. Emellett a kiküldött edzők miatt komolyabb biztonsági intézkedéseket kell majd tenniük (az afgán népesség 39 százaléka úgy gondolja, rosszabb lesz az élet az amerikai csapatok kivonulása után – derült ki a Gallup felméréséből). A programot egyébként többnyire ismeretlen magánszemélyek finanszírozzák, akik valahol az interneten találkoztak az afgán vízilabda-válogatottal, és adományoztak részükre, vagy csak szimplán pólót vettek a csapat honlapján. Piasecki köszönetét fejezte ki az ismeretlen támogatóknak, de a fő köszönet feleségének jár.

A tengerészgyalogos kérdésünkre elmesélte, hogy felesége is aktívan dolgozik az afgán pólóért. Leilani Piasecki ugyanis a forrásokért kalapozó nonprofit szervezet igazgatói tanácsának elnöke immár négy éve.


Az előírások szerint két évig lehet valaki igazgatótanácsi elnök, de annyira arra fókuszáltunk, hogy minél több pénzt szerezzünk a programnak, hogy elfeledkeztünk erről (nevet). Rendkívül bátor volt, mindig támogatott, és többet tett, mint amennyit bármikor kérni mertem volna. Megköszönni sem tudom

– zárta szavait Jeremy Piasecki, az afgán pólóválogatott edzője és a nemzeti vízilabdaprogram vezetője, egykori tengerészgyalogos.