„Nem azt kell csinálni, amit Széchy, hanem úgy, ahogy ő”

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

HÁTTÉR

Az egy évtizede elhunyt Széchy Tamás vele kezdte meg máig ható úszóforradalmát. Az 1965-ben indult kísérletnek köszönhetően az első, 1973-as világbajnokságon Hargitay András aranyérmet nyert a királykategóriát jelentő 400 vegyesen. Az idén 58 éves állatorvos októbertől a hazai utánpótlásért felelős szövetségi kapitány.


Ezelőtt negyedszázaddal már volt felnőtt kapitány. Az utánpótlás nem visszalépés?

A jövő bajnokairól gondoskodni talán még megtisztelőbb. Az edzők és a versenyzők munkáját biztosítom. Róluk szól az egész. Ám éppen az interjú előtt gondoltam végig, hogy mennyien is dolgoznak egy szövetségben, mennyire értékes is a láthatatlan háttérmunka. Nemcsak az úszásban, hanem bármely sportágban. Vagy vegyünk egy operaelőadást, ahol a fényben csak az énekesek vannak, de a díszletmunkások, a zenekar, a korrepetitor vagy az ügyelő nélkül nem állna össze az egész. Akkor sem, ha minderre a művésznek kellene gondot fordítania.

Ezelőtt negyedszázaddal, amikor a felnőttek kapitánya lett, milyen volt a legendás Széchy Tamás főnökévé válni?

Aki magas posztra kerül, annak szolgálnia kell az alatta lévőket. Ugye, a miniszter fogalma is erre utal. Szó sem volt arról, hogy én legyek a főnöke. Széchy Tamás annak idején arra kért, hogy teremtsek neki biztos hátteret, amiben el tudja végezni a munkáját. Mert akkoriban még neki is napi harcokat kellett vívnia, még a vízfelületért is. Azt már akkor tudtam, hogy ha egy edzőnek elviszik a mindennapi gondok a felkészülésről a figyelmét, az meglátszik a versenyzőkön.



Pár évvel korábban még rajtkőre állt, 1985-től friss állatorvosi diplomával a zsebében, miben tudott segíteni mesterének?

Például nem neki kellett legyártania, megírnia a feljegyzéseket, a jelentéseket. Nem neki kellett megbeszélésekre járni.

Akkor is felmentette az ilyen munka alól valaki, amikor 1965-ben úszni kezdett?

Az 1960-as évek elején Kocsis Miska bácsi azt a feladatot kapta, hogy hozza létre az utánpótlás-nevelés központi intézményét hét szakosztállyal. (Kovács Mihály volt a KSI néven ismert Központi Sportiskola alapító-igazgatója – a szerk.) Az asztalitenisz, az atlétika, a kajak-kenu, a jégkorong, az öttusa, a tenisz, valamint a vízilabda élére a legjobbakat állította. De a póló szakosztályt vezető Gyarmati Dezső nem értett az úszáshoz, mármint az önálló sportághoz, ezért körülnézett, hogy kit találhatna úszóedzőnek. Az úszásba akkor robbant be egy ember, akit deviánsnak tartottak, mert az atlétáktól jött, onnan hozta a módszereit, és akiről azt is mondták, hogy nem is tud úszni. Ő volt Széchy Tamás, aki annyira akart bizonyítani, annyira új dolgokkal jött elő, hogy Gyarmati megbízta, tanítsa a KSI pólósait úszni. Sikerült neki, a KSI ezt követően sorra nyerte a bajnokságokat. Aztán már úszókkal is elkezdett foglalkozni a Császárban – a pólósokkal elért eredmények őt igazolták.



Járt körben az iskolákban és verbuválta az utánpótlást. Valóban a térdei miatt hívta el úszni?

Arra is felfigyelt, hogy a térdeim az átlagnál jóval inkább befelé fordulnak, de ez csak egy része volt az egésznek. Az Öregnek olyan szeme volt, hogy kiszúrta, kiből lehet úszó. Ránézett valakire, és tudta, hogy lesz-e belőle valaha valami, vagy nem. De nemcsak Széchy volt ilyen. Ma is akadnak ilyen edzők.

De miben volt deviáns?

Teljesen új úton kezdett járni, ahol előtte még nem járt ember. Annak idején például a gyermekversenyeket csak 50 méteren rendezték, minden úszásnemben csak ennyi volt a táv, míg a versenyző nem lett felnőtt. Ő bevezette, hogy már a gyerekek is ússzák meg a felnőtt távokat. Növelte az edzések számát is, amire persze azonnal megtámadták, hogy Széchy megőrült, túlhajtja a gyerekeket. Az is teljesen új volt, ahogy a szülőkkel bánt. Hogy egyáltalán szóba állt velük, és meggyőzte őket arról, hogy eredménye lesz a munkának. Nevelő is volt. Fiúgyerekek lévén, köztünk rendet is kellett tartani. Mint minden nevelésnek a jutalmazás és a büntetés volt az alapja, és a bizalom. Amikor Széchy módszereiről, ennek az iskolának a módszereiről beszélnek, én mindig aránytalanságot érzek. Szerintem napokat lehetne beszélni a jutalmazásról és néhány percet az elcsattanó pofonokról, újra úszatott hosszakról. Én két fiút neveltem föl, na most, én is elfenekeltem őket, de ez mindig a gyerek érdekében történik. Persze, ha nem szélsőséges, deviáns viselkedésről van szó. Széchynél a szigor nem volt öncélú, hanem a versenyzői személyiségfejlődés érdekében történt minden.



A Cseh László révén ma is magyar specialitásnak tartott vegyes számok is az újítás részei voltak?

Széchy újítása a vegyes felkészülés volt. Hogy minden úszásnemben úsztunk. Nekem az volt a szerencsém, hogy pillangó, mell- és gyorsúszásban gyakorlatilag minden korosztályos versenyt megnyertem. Verrasztó Zoli (Hargitay mellett a másik világverő Széchy-tanítvány, világbajnok, olimpiai ezüstérmes – a szerk.) háton nagyon tudott úszni, mellen kevésbé, pillangón és gyorson meg küzdöttünk. Neki a mell volt a gyengéje, nekem a hát. Ennek ellenére vegyesen sikeresek lettünk. A következő generációban Széchy már ügyelt arra, hogy ne legyen lyukas egyik szám se. Darnyi Tamás (négyszeres olimpiai, négyszeres világ- és nyolcszoros Európa-bajnok vegyesúszó) már mind a négyben nagyon jó volt. A lényeg, hogy egy olyan általános képzést kaptunk az elejétől, hogy én az első ifjúsági Európa-bajnokságomat 200 mellen szereztem. De voltam pillangón is a legjobb Európában, sőt a felnőtt világbajnoki dobogóról is csak 6 tizeddel csúsztam le 1973-ban ebben a számban. Ifiben gyorson is voltam rekorder, és Európa-bajnokságokat is nyertem. Ez a sokrétű képzés felnőttként aztán összeállt a vegyesben, amely nem csak a mozgások különbözősége, hanem a teljesen eltérő ritmus miatt is nagyon nehéz.

Csak a vegyesre készültek?

Elindultunk másban is, bemelegítésként. „Ha sikerül, sikerül, ha nem, hát nem” alapon. Akkor még nem tartott ott az úszósport, mint most. Mi nem tudtunk annyi számban indulni, mint a maiak.



Nem azért, mert a Széchy-módszer erre nem volt alkalmas, szemben a győzelmet győzelemre halmozó, az idei világkupa sorozatban arató Hosszú Katinka nevével fémjelzett metódussal, amelynek egyik ismérve, hogy tréning helyett inkább versenyeznek az úszók?

Ha szakemberekkel beszélek, akkor ők ma is azt mondják, hogy Széchy olyan alapokat fektetett le, amelyekre ma is lehet építkezni. Az általa alkotott szabályok ma is érvényesek, sőt, ő volt az, aki az akkor még fel sem tett kérdésekre is válaszolt. Valahogy úgy, mint a kémiai periódusos rendszerben Mengyelejev, aki az általa nem ismert elemeknek is helyet hagyott a táblázatában. Nem érzek ellentétet a mai és Széchy világa között. Akkor a négyévente rendezett olimpiák, világbajnokságok, Európa-bajnokságok, és az évente sorjázó országos bajnokságok jelölték ki az utat. Széchy ezt jócskán meghaladta a makrociklusos felkészülés kidolgozásával.


Darnyi Tamás; Széchy Tamás

Makro-mezo-mikro

Az úszósportban Széchy Tamás volt az első, aki a felkészülést egymásra épülő, egymással koherens egészet alkotó mikro-, mezo- és makrociklusokra osztotta, és ennek alapján napszakra bontotta le az edzésmunkát, egész pontosan az egyes versenyzőkre kiróható terhelést. Egy mikrociklusnak egy hetes edzésmunka felel meg. A mezociklus a versenysportban általában 4-6 hetes időtartamot jelent, amely lehet alapozó, formába hozó és versenyidőszak is. Makrociklus a versenysportban adott sportágtól függően általában 1 éves vagy fél éves időtartamot felölelő időszak, több mezo- és számtalan mikrociklussal. A felkészülés során Széchy kezdte el az uszodákban grafikusan, írásosan követni az edzésmunkát – így tervezhetővé, időzíthetővé téve a csúcsforma elérését a versenyzők edzéseredményei, fiziológiai paraméterei alapján.

Az edzésmunka egyébként jócskán több versenyt is elbírt volna. Ma, amikor szinte minden héten rendeznek egy Eb-t, még mindig működik a Széchy-módszer, de a versenyzők, ahogy Hosszú Katinka is, már a különféle kupasorozatokon tréningeznek. Itt ússzák meg azokat az időket, amelyeket korábban edzésen kellett elérni. Itt csiszolják a technikát is, de ugyanúgy dolgoznak, mint mi, csak nem a klubtársak versenyeznek egymás ellen, hanem a nemzetközi élversenyzők. De hangsúlyozom, hogy Széchy mindezt már edzésmódszereivel megelőlegezte.

A nemzetközi úszóberkekben a Holt-tengeri tekercsekhez hasonló tisztelet övezi ezeket az elveszettnek vélt edzésterveket. Tud róluk valamit?

Van, aki szerint Sántics Bélánál, Biczó Bence edzőjénél van egy része, nemrégiben Sós Csaba (400 m vegyesen nyert Eb-bronzot 1977-ben – a szerk.) állt elő vele, hogy nála vannak, de az is felmerült, hogy Verrasztó Zoli őrzi. Irdatlan nagy anyagról van szó, szóval minden elképzelhető. Olyan, mintha azt mondanám, hogy a Széchenyi Könyvtár került volna közkézre: 2 ezer kötet itt, 20 ezer ott, pár száz meg emitt. Nem tudom, hogy mi az igazság.


Belenézhetett valaha a tervekbe?

Persze. Az Öreg nagyon tudatosan készített fel minket. Azt vallotta, hogy tudnunk kell, hogy mit miért csináltunk. Olyan felkészültek voltunk technikából, edzéselméletből, hogy nekem a Testnevelési Főiskola elvégzése nem volt különösebb kihívás. Ez lélektanilag is nagyon fontos volt, hiszen tisztában voltunk vele, hogy miért szakadunk meg, mi a célja a munkának. Széchy autodidakta zseni volt, ahogy Székely Éva fogalmazott. Ha az Öregnek volt egy hipotézise, addig olvasott és kutatott, míg igazoltnak vélte és végbe nem vitte. Sokszor sokkal jobban tudta a biológiai, fiziológiai folyamatokat, mint az orvosok. Az összes magyar edző, akár tudja, akár nem, Széchy iskoláját folytatja. A lényeg, ahogy Kassai Lajos lovas íjász barátom fogalmaz, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt az utat amit az ösök követtek. Nem azt kell csinálni, amit Széchy Tamás, hanem úgy, ahogy ő csinálta.

Akad olyan Széchy gondolatai között, amelynek igazságára utólag döbbent rá?

A ciklikus gondolkodás. Hogy minden egymásra épül. Hogy a nagyban benne van a kicsi, a kicsiben a nagy, vagy ahogy az imában áll: „amint a mennyben, úgy a Földön is”. Ha ez a „minden egy” nem tükröződik egy adott rendszerben, akkor az a rendszer működésképtelen. Így belátható, hogy az én pályafutásom része a máig tartó folyamatnak. Már szövetségi kapitány voltam, amikor az Öreg gyönyörű szépen megfogalmazta mindezt. Kérdeztem tőle, hogy Tamás bácsi, ezek a Darnyiék miért úsznak olyan jól, hiszen nem edzenek többet, mint mi, nem is szorgalmasabbak, mégis miért? Azért, válaszolta, mert én már sokkal többet tudok. Nagyon örülök annak, hogy egy kicsi részben benne vagyok Hosszú Katinka karrierjében, pedig a legutóbbi Európa-bajnokságon többet nyert, mint én egész életemben.


Hargitay András; úszás; interjú


Bosszantja, hogy bár végigverte a világot, olimpián nem állhatott a dobogó tetejére, és 1980-ban Széchy nem önt, hanem a végül 200 háton aranyat nyerő Wladár Sándort favorizálta?

Az akkori tudásának megfelelően az Öreg azt gondolta, hogy mi Verrasztóval az 1976-os olimpián, 20 évesen leszünk a csúcson. S tényleg, akkoriban egy huszonéves úszó baromi öregnek számított. És ennek megfelelően 20 éves koromig terveztem én is mindent. Úgy is tűnt, hogy 1976-ra érett be a vegyes felkészülés, mert tavasszal az amerikai nyílt bajnokságon taroltunk Sóssal és Verrasztóval. De az olimpiai felkészülés nem sikerült, Montreálban nem jött össze semmi. Pezsgőt is bontottak a Margit-szigeten az Öreg riválisai. Ne is kérdezze, kik, ma már nincs jelentősége. A lényeg, hogy mi ezután tanulni kezdtünk. Én az állatorvosit, Verrasztó és Sós a TF-et kezdte. Bajban is volt az öreg, mert nem maradt versenyzője. Akkor vette edzésbe Wladár Sanyit, akinek a bátyja velünk úszott. Én még azért lejártam, mert nem olyan könnyű abbahagyni. Az Öreg betette mellém Sanyit. Mint amikor az öreg kutya betanítja a kicsit. Irgalmatlan munkát végeztetett el vele, mindent egy lapra tett fel. Az Öregnek kijárt már egy olimpiai arany. Én negyedik lettem. S ezzel visszatérnék az előző gondolatmenetemhez, hiszen abban, hogy Wladár olimpiai bajnok lett, kicsiny részben az is benne volt, hogy mi Verrasztóval ott úsztunk mellette.

Múlt héten avatták a Szent István Egyetem kertjében az olimpikon állatorvosok emléktábláját, amelyen a vizes sportok képviselői felülreprezentáltak. Az uszodai világ diplomaszerzésre ösztökél?

Azért nem mindenki szerez diplomát, aki az uszodában nő fel. Az viszont kétségtelen, hogy az Öreg megkövetelte a tanulást. Az életünk kínos helyzetei közé tartozott, amikor szombatonként oda kellett vinni neki az ellenőrzőnket. Ott nem volt ellenszegülésnek helye. Ennek egyébként a szülők nagyon örültek, mert egy idő után nem volt gond a tanulmányi eredményeinkkel.


Hargitay András; úszás; interjú


Névjegy

Hargitay András 9 évesen kezdett úszni a KSI-ben és négy évvel később már két aranyérmet is nyert a bécsi ifjúsági Európa-bajnokságon. 14 évesen indult először a nemzetközi felnőtt mezőnyben, az Eb-n azonban még „csak” döntőbe jutott a vegyes szám mellett 1500 gyorson. A müncheni olimpián 16 évesen bronzérmet nyert 400 vegyesen. Az 1973-ban első alkalommal megrendezett úszó-világbajnokságon ugyanebben a számban aztán maga mögé utasította a világot. A következő évben két Eb-aranyat és egy harmadik helyezést szerzett. Az 1975-ös világbajnokságon a két vegyes szám elsőségét hódította el. A montreali olimpián viszont nem tudott dobogóra kerülni, 400 m vegyesen negyedik lett. 1978-ban a nyugat-berlini világbajnokságon harmadik, két évvel később a moszkvai olimpián negyedik lett saját számában. 1981-ben még elindult az Európa-bajnokságon, de már nem tudott döntőbe kerülni. 1982-ben egyszerre szerzett állatorvosi és edzői diplomát. Három évvel később az úszó-válogatott kapitánya volt az 1988-as szöuli olimpiáig. A rendszerváltás idején egy évig a Magyar Úszó Szövetség megbízott elnöke volt.