Koreai sportdiplomácia – remények és kudarcok

Fotó: Getty Images / Chung Sung-Jun

-

Észak- és Dél-Korea történetében többször voltak kísérletek arra, hogy a sportot az enyhülés szolgálatába állítsák, eddig szerény sikerrel. Most ismét az olimpiai játékok állnak a sportdiplomácia középpontjában.


Remények szerint a sportnak mint a diplomácia eszközének az enyhülés újabb szakaszához kellene hozzásegítenie Észak- és Dél-Koreát. A közeledés legújabb jelzései a dél-koreai Phjongcshangban februárban nyíló téli olimpiai játékok előtt jelentősen csökkentették az atomvita elmérgesedése miatti félelmeket. Kedden a két ország képviselői két év óta először folytatnak megbeszéléseket, amelyeken nem csak Észak-Korea olimpiai részvételéről kellene szót ejteni, hanem, Dél-Korea szándékai szerint, alapot is kellene teremteni a rendszeres párbeszédre.

A sportnak a feszült viszony miatt mindig is komoly jelképes ereje volt mindkét ország számára. Történetükben mindig is voltak kísérletek arra, hogy a sportkapcsolatot az enyhülést szolgáló erőfeszítések támasztékaként használják ki. A tárgyalások minden alkalommal sok vesződséggel jártak. A sportkapcsolatok, ugyanúgy, mint az elszakított családok találkozói, mindig megszakadtak.

Most ismét van új békejavaslat. Kim Dzsong Un észak-koreai vezető felajánlotta, hogy delegációt küld Phjongcshangba. Még nem világos, hogy sportolók is jelen lesznek-e, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azonban szabadkártyát biztosíthat a Riom Te Ok-Kim Dzsu Szik műkorcsolyapárosnak, akik az észak-koreaiak közül egyedüliekként kvalifikálták magukat a téli olimpiára, ám nem időben jelentkeztek be.

Az olimpia szervezői a legújabb fejlemények után abban reménykednek, hogy legalább az olimpia és a márciusi paralimpia idejére nyugalom köszönt be az elhúzódó konfliktusban. Ehhez Észak-Korea részvétele a phjongcshangi játékokon nagyban hozzájárulna.

A sporttudományok dél-koreai intézete szerint a felek 1963-ban, tíz évvel a koreai harci cselekmények lezárása után próbálkoztak először közeledni egymáshoz a sporton keresztül. A remény azonban, hogy közös csapat vehet részt az 1964-es tokiói nyári olimpián a "hidegháborús ideológia" miatt meghiúsult.

Az 1988-as nyári játékok odaítélése igencsak kapóra jött az akkori szöuli tekintélyuralmi rezsimnek. Észak-Korea felajánlotta, hogy északon is rendezzenek versenyeket. A manőver mögötti taktikai megfontolások homályban maradtak. Nem kizárt, hogy az akkori észak-koreai vezető, Kim Ir Szen készen állt a játékok ellehetetlenítésére éppúgy, mint a rendezés megosztására. Végül mindkét pontban túlmanőverezte magát. Észak-Korea távol maradt a játékoktól.

A 2000. évi sydneyi olimpián Észak- és Dél-Korea olimpiai szempontból először egyesült, hacsak rövid időre is. A megnyitón a két csapat "a Koreai-félsziget zászlaja" mögött vonult fel. Ugyanez négy évvel később megismétlődött Athénban, s 2006-ban Torinóban is, ám a 2008-as pekingi nyári játékokra készült tervek meghiúsultak.

Történtek kísérletek olimpiai helyszíneken kívüli sportkapcsolat létesítésére. 1991-ben a két ország először küldött közös női és férfi asztalitenisz csapatot világbajnokságra, Csibába, Japánba. A nők még a címet is elnyerték. A korábbi dél-koreai elnök Kim De Dzsung vitatott Napfény-politikájának, azaz az Észak-Koreával való megbékélést célzó erőfeszítéseinek eredményeként barátságos mérkőzésekre került labdarúgásban és más sportágakban.

A 2002-es puszani (Dél-Korea) Ázsia-játékokon a két ország csapatai együtt léptek fel a nyitó és a záró ceremónián. Észak-koreai sportolók jöttek a 2005-ös és a 2014-es ázsiai játékokra is, amelyeket a dél-koreai tengerparti városban, Incshonban rendeztek.

Kérdéses, legalábbis Dél-Koreában, hogy Észak-Korea esetleges részvétele a phjongcshangi versenyeken áttörést eredményez-e a kapcsolatokban. Az emberek attól tartanak, hogy a téli olimpia után a feszültségek megint kiéleződnek. Jelen pillanatban gyakorlati kérdések foglalkoztatnak többeket, például ki fogja állni az észak-koreaiak utazási költségeit anélkül, hogy megsértenék a Phenjan ellen elrendelt ENSZ-szankciókat. Az egyik dél-koreai lap szerint most azt várják, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vállalja át az észak-koreai sportolók részvételi költségeit.