„Itt majdnem mindenki csalja a futballt” – interjú Dénes Ferenccel

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

A TAO-rendszer elhibázott, a focihoz teli stadionok kellenek, viszont a magyarországi stadionépítések nem Orbán megalomániájának eredményei – véli Dénes Ferenc sportközgazdász.


Jorge Mendes

Third-party ownership (továbbiakban: TPO)

Lényege, hogy egy focista játékjogának bizonyos százalékát a játékosügynök ajánlatára egy befektetők által létrehozott offshore pénzügyi alap megvásárolja, majd a következő transzferre felveri a focista árát, és nagy profitot tesz zsebre.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) másfél hete jelentette be, hogy be szeretné tiltani a TPO-t. Káros-e ez a tulajdonosi forma a futballra?

Érdemes az alapoktól kiindulni, mert Magyarországon játékosügynök-ellenes hangulat uralkodik. Nézzük az alapszituációt: van egy játékos, aki azzal tölti az idejét, hogy futballozik. Vele szemben áll egy szervezet, amely hatalmas apparátust mozgat. Ez aszimmetrikus helyzet, ezért joggal kér meg egy játékos egy szakértőt, adott esetben ügynököt, hogy képviselje az ügyeit. Neki így tényleg csak a futballal kell foglalkoznia, és az ügynöki szolgáltatásokért fizet. Szerintem ez jó, ráadásul a csapatoknak is hasznos, hiszen a „szakemberek” egymás között üzleti nyelven tudnak beszélni.


Ha a TPO alapvetése rendben van, akkor mi a probléma ezzel?

Az, hogy önálló életre kelt a rendszer, önálló üzletággá vált. Az alapvetés az, hogy szórakoztató futballt kell előállítani a nézőknek, ehhez olyan futballistákat kell keresni, akik ár-érték arányban megfelelőek. De ezt meg lehet egy kicsit buherálni.

Hogyan?

Magasabb árat kérek vagy magasabb összeget fizetek. A TPO problémája, hogy ha van egy elszegényedett klub, akkor az gyakran csak a játékjogokat tudja értékesíteni, hogy fedezze az általa óhajtott, nem ritkán túlzott költségvetést. Pénzből lehet futballt csinálni, a legnagyobb kluboknál sem a joghurttól lesznek ilyen erősek a csapatok. Mivel nincs elég helyszíni néző, nincs elérhető piac, a játékjogokat tudja eladni. Lehet kárhoztatni az ügynököket, de az így gondolkodó csapatokat is érdemes, mivel ez hosszú távon nem működhet.

Szabálytalan-e akkor a TPO?

Az a gyanúm, hogy ez egyszer már terítéken volt, és harmadik félnek eddig sem lehetett beszállni egy transzferbe, de az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) és a FIFA visszamenőleg nem perel ezen ügyletek miatt. Tehát szürke zónába léptünk be. Ül az érvrendszer, amit korábbi cikketekben kifejtettek: a TPO nem jó, mert mesterségesen felveri az árakat, helyes is, hogy a FIFA betiltotta.



A FIFA eddigi szabályozása is tiltotta a TPO-t, csak nem tudtak fellépni ellene. Lesz-e most ehhez eszköze a FIFA-nak és az UEFA-nak? Tudják-e majd szankcionálni?

Nincs más irány, mint amit az amerikai sportokban is alkalmaznak: nagyon szigorú ellenőrzési rendszerre van szükség. Ám ez felvet egy problémát, mivel nem mindig átláthatók a pénzügyek. Magyarországon is évtizedek óta működik a liga, egyre jobban finomított licencrendszerrel, mégis vannak olyan klubok, amelyek bedőlnek, vagy annak a határán mozognak. Szerintem ellenőrzésekkel betartható a TPO tiltása, de ehhez komoly szabályozás kell. Vagy szúrópróbaszerűen kell transzfereket ellenőrizni, vagy kiemelt ügyeket – pl. 20 millió font fölötti átigazolásokat – követsz le. Fekete üzlet mindig lesz, de nem mindegy, hogy az összes ügyletnek a hat vagy hatvan százalékát teszik ki ezek.

Magyarországon létezik TPO?

Erről nagyon nehéz beszélni. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy magánemberek transzferekre adtak pénzt – ennek is lehetnek kezelhető formái, mint például egy kölcsön. Ez legalább működő dolog. Nem nagyon tudok róla, hogy hivatalosan, vagy félhivatalosan – szürke zónában – létezne TPO.


„Nézel, mint Rozi a moziban”

A Manchester Unitedhez több olyan játékos is érkezett nyáron – Angel di María, Radamel Falcao, Marcos Rojo – akik érintettek a TPO-ban. Ám más szempontból is érdekes a csapat, hiszen jövedelme nagymértékben csökkent az egy évvel korábbi adatokhoz képest. Mi lehet ennek az oka?

A legfőbb oka ennek az, hogy a 2013-as jövedelmük volt kiugróan magas, ugyanis egy egyszeri adójóváírás összege ekkor futott be. Ez ugye nem volt meg a 2014-es év első felében, így jelentősen csökkent a jövedelmük és valamelyest a profitjuk. Az egész mögött egyébként az áll, hogy a Glazer család a United megvásárlásakor kivezette a csapatot a tőzsdéről, méghozzá hitelből. Azóta a klub üzemi szinten nyereséges, az egyik legjobban működő futballvállalat, olyannyira, hogy a Manchester Unitedre terhelt hétszázmillió fontnyi hitelállományt mára sikerült megfelezni.

Ám a gazdasági válság óta a hitelt lassabban tudják törleszteni; a bevételeiket növelni, a kiadásaikat pedig csökkenteni kellett. Ezért adták el Cristiano Ronaldót és ezért is nyúlt Sir Alex Ferguson – jól – a fiatalokhoz, nem volt ugyanis pénz vásárolni. A klub még így is sikeres volt, egészen addig, amíg ki nem öregedett a Scholes- és Giggs-féle generáció, és nem jött David Moyes, aki rosszul nyúlt a csapathoz, és összeomlott ez a rendszer. Ezért kellett most nyáron 155 millió fontot költeni játékosok vásárlására – a csapatnak a BL-be kell jutnia. Ugyanis invesztíció nélkül az a rém fenyegetett, hogy a csapat nem jut be idén sem a Bajnokok Ligájába, márpedig két év kihagyás komolyan megrengethet még egy ekkora klubot is, ráadásul a kilencvenes évek elején kialakult, hatszázmillió fős, főleg ázsiai piacból is sokat veszíthet a United.


Az ázsiai piacok a kilencvenes évek elején nyitottak az európai futball felé, a Premier League közvetítési jogait vásárolták meg. Ebben az időszakban a Manchester United szerepelt a legjobban a PL-ben, így ők alakították ki a legnagyobb ázsiai rajongóbázist.

Tehát az adójóváírás hiánya mellett a rossz BL- és bajnoki szereplés a rossz pénzügyi adatok másik fő oka?

Igen, egy idő után nem vagy kíváncsi a televízióban sem egy rosszul játszó csapatra. Emellett nehezebb a kereskedelmi jogokat is eladni, mert nem vagy olyan látható, mint egy bajnokságban és BL-ben is jól szereplő csapat. Ennek elkerülése érdekében költ sokat idén a Manchester United, mint Csekonics báró – mert ha elindulsz lefelé, nagyon-nagyon nehéz visszafordítani a trendet.


Beszéltünk már arról, hogy miként lehet bevételeket növelni – ennek egyik útja, hogy kiárusítom a játékosaimat. Ám több angol klub – Chelsea, Everton, Liverpool, Tottenham Hotspur – új stadiont építene vagy a jelenlegit bővítené. A két legnagyobb stadionja a Manchester Unitednek és az Arsenalnak van – le tudják-e dolgozni az építkezést tervező klubok a pénzügyi hátrányukat? Biztosított-e a nagyobb jegybevétel a nagyobb stadionban ilyen magas jegyárak mellett?

Magyarországon szinte elképzelhetetlen, hogy tele vannak a stadionok. Ezért nem értjük a problémát. Ha elkezd csökkenni a nézőszám, csökkented a jegyárakat és ezáltal a jegyárbevételedet is. Az Arsenalnál hatvan font körül van a vendégszurkolók jegye.


511785725

A Manchester City múlt heti, AS Roma elleni Bajnokok Ligája csoportmeccsén tízezer üres szék volt a stadionban. Egyesek szerint azért, mert az UEFA rendezvényein nem lehet sört inni a stadionban, mások viszont azzal érvelnek, hogy a szezonbérlet mellé a magas jegyárak mellett nem sokan engedhetik meg a BL-jegyet is.

Az huszonhétezer forint.

És, mondjuk, te egy Aston Villa-szurkoló vagy, akinek a hatvanfontos jegy mellé még komoly összegbe és időbe kerül elutazni Londonba. Tehát egy ilyen történet benne van – alsó hangon – ötven-hatvanezer forintba. Azért ez Angliában is számít, van is elégedetlenség, de elmennek. Kezdd el számolni: ha mondjuk negyven font egy jegy, és kint vannak hatvanezren, akkor azért az egy nagyon tekintélyes bevétel. Ez az, amikor elkezdünk beszélni Magyarországon másról, mert önmagában, egy mérkőzés bevétele olyan horribilis összeg, mint egy magyar topklub féléves költségvetése. És akkor nézel, mint Rozi a moziban, hogy neked ezekkel kell versenyezned, mert ők ugyanúgy kilépnek a transzferpiacra és játékost akarnak venni. Nincs esélyed.

Ráadásul sokan otthonról fogják nézni a meccset, mert nem tudnak jegyet venni, nem férnek be. Akkor már van televíziónéződ is, ezért lesz hirdetőd is, kiépül a branded, amihez bármit hozzá lehet már társítani. Ha egy vezető zöld energiával foglalkozó cég és a Manchester United köt partnerséget, előbbi ázsiója is növekszik.



Magyarországon egészen más a helyzet, nem? Hiszen üresek a stadionok.

A magyarok nem azért nem járnak meccsre, mert drága a jegy, hanem mert nem érdekli őket az ott nyújtott szórakoztatás. Ha nem érdekes a termék, akkor nehéz megtölteni egy stadiont. Pedig az kell ahhoz, hogy játszani tudj a bevétellel, a televíziós jogokkal. Üres stadionnal ez nem megy, az nem profi futball. Üres stadionban a játékosnak kell kifizetni a meleg vizet, mint ahogy mi csináljuk, amikor elmegyünk a haverokkal focizni.


„Nekünk zseniális”

Mitől jelentős lépés az UEFA-tól, hogy 13 helyszínen rendezik a 2020-as Európa-bajnokságot – köztük Budapesten?

Az utóbbi négy-öt mega sportesemény egyértelműen rávilágított arra, hogy még egy erős gazdaságú országnak is komoly tehertétel egy olimpia, világbajnokság vagy Eb megrendezése. Németország, Anglia, USA és Japán, ahol egy olimpiát racionálisan el tudsz képzelni. Két szempontot kell figyelembe venni: egyrészt a világ legtöbb országa számára irracionális mennyiségű és befogadóképességű sportlétesítmény-hálózatot kell kiépíteni egy világversenyhez. Másrészt az erre érkező nézősereget is ki kell szolgálni, egy ideiglenesen óriási tömeget kell elszállásolni és szállítani. Ezt követően készülnek például Athénban és Pekingben azok a képsorozatok, hogyan pusztulnak le az olimpiai sportpályák és szállodák.

Ezt végignézve a következő a probléma: vagy három-négy ország rendezi ezeket a sporteseményeket, vagy megosztod a terheket. A három csoportmeccs és a rájátszás egyik találkozója pont Budapestre van méretezve. A kiválasztáskor nem azt nézték, hogy milyen a magyar válogatott, hanem hogy milyen város Budapest, márpedig világszinten top 20-as. Nekünk zseniális ez a történet, mert egy-egy rangadót el tudunk vinni, Forma-1-hez hasonló nézőszám lenne itt, így infrastrukturális fejlesztés sem kell. Nekünk ez a szintünk. Igaz, olyan fiesztahangulat nem lesz, mint amikor egy országban szerepel az összes válogatott.


Dénes Ferenc; sportközgazdász; interjú


Úgy látni, hogy Orbán Viktor és kormánya az államilag szabályozott, állam által stadionépítéssel és pénzügyileg is támogatott futballban hisz. Működtethetőek-e az NBII-es és NBIII-as csapatoknak épített stadionok úgy, hogy nincs bennük néző?

Kétfajta kritikát szoktak megfogalmazni. Az egyik, hogy ez Orbán mániája. Szerintem az a típusú érvelés, hogy milliárdokat költünk egy miniszterelnök megalomániájára, nem állja meg a helyét, mert ez nem ilyen egyszerű, ez kevés. A miniszterelnök személyes elkötelezettsége és a Fidesz sport iránti elkötelezettsége fontos tényező, de ennek is vannak előzményei: a kétezres évek közepén a sportot látták a fideszesek a legjobb közösségszervező erőnek. Vannak olyan racionális elemei is az orbáni sportpolitikának, amelyek ténylegesen úgy vannak: a sport például valóban közösségszervező erő.

A másik kritika az szokott lenni, hogy előbb legyenek eredmények, aztán stadionok. Aki ilyet mond, az menjen ki egy meccsre, lássa, milyenek az állapotok. Ipari műemlékek a stadionok. Egyébként pedig egy színház építésénél sem az merült fel, hogy milyen volt a társulat teljesítménye, hanem az, hogy az előadó-művészet egy helyi közösséghez hozzátartozik, ennek legyen egy kőszínháza és egy állandó társulata. A futball a magyar kultúra része, ráadásul a szórakoztató labdarúgásnak van a legnagyobb húzása a kulturális ágazatok közül Európában.

Jó, de ha stadiont építünk, akkor sem Kisvárdára vagy Mezőkövesdre kéne, nem?

Nem az a baj, hogy ott stadiont építenek, hanem hogy milyen stadiont. Kistelepüléseken mások az elvárások, ott bőven elég egy kulturált öltözőhely, az állóhely, egy kulturált sörárusító... Ezek nem profitközpontok, hanem közösségi helyek, ahol összegyűlik a falu. De nem kell olyan stadion, amilyet Kisvárdára terveznek, ráadásul 920 millióért. Erősnek tűnik ez az ár. Ha a beruházási költségeket nem is, az üzemeltetési költséget viszont meg kéne termelni.


Dénes Ferenc; sportközgazdász; interjú


„Hazudunk magunknak, egymásnak”

És ha nem tudja megtermelni, akkor megint az állam fog besegíteni?

Ez nagyon fontos elvi kérdés. Ha besegít ilyenkor az állam, akkor az esélyét is elvettük, hogy normális futball legyen. Az egyetlen nyomás, hogy az új stadionokban rettenetesen kínos a pár száz néző. Olyan teljesítményt kell nyújtania a csapatnak a pályán, hogy az vonzza a közönséget. Az a fontos, hogy látjuk-e azt az elkötelezettséget és felismerést a játékosokban, hogy tudják: mi fizettünk azért, hogy őket nézzük. Sokan nem tudatosítják magukban a pályán, hogy ők a szórakoztatóipar részei. Diósgyőrben mintha a közönség és a játékosok is éreznék – ott nem lehet csak sétálgatni a pályán. De ez az ország nagy részében hiányzik. Ezért fontos, hogy ne segítsen az állam, bele kell kényszeríteni a labdarúgás egészét, hogy felismerje ezt.

Azt kéne megérteni, hogy a válogatott utolsó percben bekapott, vereséget jelentő gólja – mint az északírek elleni – bár a pályán történik, azonban azon nagyon pici lépések eredőjeként áll össze, amit a mindennapokban teszünk. Nem vesszük meg a jegyet, hanem tiszteletjegyet kérünk, vagy megoldjuk okosba. Nem futok az edzésen teljes erőből, csak nyolcvan százalékkal, mert délután programom van. Szóba állok nem tisztességes játékosügynökökkel. Ígérgetek a játékosoknak, amire nincs fedezet és késve fizetem a járandóságokat. Hazudunk magunknak, egymásnak. Itt majdnem mindenki csalja a futballt. Szurkoló, tv-kommentátor, sportközgazdász, játékos, edző, sportvezető, politikus, mindenki, aki itt van. Mindenki picit, és ez összeáll, a Vanczák hátáról pedig bepattan.

Viszont, ha nem tudják eltartani magukat, az állam nem fizet és a foci nem ismeri fel, hogy a szórakoztatóipar része, akkor a most felhúzott arénákból az lesz, mint amivé a Stadler-stadion vált? Egy korszak mementói?

Biztos, hogy nem lesz Stadler-helyzet, de rettenetesen kínos lesz. Állami beruházásként nem fogják hagyni, hogy tönkremenjenek, de az állaguk romolhat.


focilabda, labda, labdarúgás, illusztráció Torquay United v Wycombe Wanderers - Sky Bet League Two

2011. július 1-je óta társasági adókedvezmény (TAO) vehető igénybe, ha a vállalkozások támogatják az úgynevezett látvány-sportágakat, vagyis a labdarúgást, a kézilabdát, a kosárlabdát, a vízilabdát és a jégkorongot. A támogatás céljait törvényben határozták meg, egyebek mellett infrastruktúra-fejlesztésre, utánpótlás-nevelésre.

Húsz százalékát lehet infrastruktúra-építésre költeni a TAO-pénzeknek, a többit pedig utánpótlésképzésre kellene. Ez így van a gyakorlatban is, vagy itt is trükköznek az egyesületek?

Alapvetően egyetértek azzal, hogy a kormányzat tízmilliárdokat szán sportfejlesztésre, de nem így csináltam volna. A TAO nagyon sok visszásságot rejt magában. A gyermeksportot, az utánpótlásnevelést többnyire a civilszféra állítja elő, a vállalatok adják a pénzt, az állam pedig lemond az adóbevételéről. A TAO-rendszerben nagyon kevés kötöttség van, és az is rosszul ellenőrzött. Nincs központi koordináció sem: ha adott helyen építek egy uszodát, akkor tőle nyolc kilométerre épülhet egy másik a jelenlegi rendszerben, pedig fölösleges. Túl kicsi ez az ország ahhoz, hogy az adóbevételeket ilyen típusú tág, és nem világos értékrendek, szabályok mentén költsék el.


Vannak-e a magyar modellnél jobban működő, külföldi modellek?

Nagyon érdekes a már említett Egyesült Államok, ahol nagyon komoly állami részvétel van az iskolai sportban. A sport értékeivel – versengés, helytállás – azonosult a társadalom, mivel nem volt központi állam, a sport üzleti alapon szerveződött meg. Azt mondja Kemény Dénes (a MVLSZ elnöke, a férfi vízilabda-válogatott korábbi szövetségi kapitánya), százezren vízilabdáznak az USA-ban, olyan szinten, hogy szeretik ezt a játékot. Ez nekem jó minta.

A másik a finn modell. Mindenkinek biztosítanak sportlehetőséget, a teljesítménysportra viszont nem figyelnek annyira, igaz, a téli sport – különösen a hoki – ott is nemzeti ügy. A sportolás és egészséges életmód fontos, erre szánnak állami pénzeket, és kevésbé fontos az elitsport.

A hozzánk legközelebb álló minta Franciaország lehet, ahol fontos, hogyan szerepelnek az elitsportok képviselői a világversenyeken. Nagyon keményen szabályozzák a sportot, a kétezres évek elején reformálták meg a profi sportot, megvonták a kedvezményeket és adóztattak. Nem is bírják tartani a lépést. És hogy miért lehet modell? Vannak állami pénzből fenntartott olimpiai központok, ahová évekre beköltözhetnek a sportolók, és némi „zsebpénzt” is kapnak, de ebből nem fognak meggazdagodni.

Az, hogy egy ország milyen modellt követ, nagyban összefügg azzal, hogy egy ország miként áll a sporthoz. Magyarországon sosem volt a sport az, ami: szórakozás, civil időtöltés. Kossuth óta van testnevelés, de ő a sorozás miatt edzette a fiatalokat. Azóta mindig valamilyen nemzeti ügy tapadt a sporthoz, Trianon után és a szocializmus korszakában különösen. A társadalom pedig tele van értékválsággal, és ez rányomja a bélyegét a sportra. A magyar sport különböző modellekből szemezgetett, mindenhonnan a neki tetsző elemeket átvette, de ez nem áll össze koherens egésszé a politika pedig partner ebben. Ha pedig az eredmény elmarad, mindig széttesszük a kezünket.