Hrutka János: Mindenki a maga Dzsudzsákját keresi

Fotó: Hrutka János Official / Miki Beatzy Bemer

-

Keveset tudunk a futballmenedzserekről, a munkájukról, és sok a tévhit is velük kapcsolatban. Leginkább a nemzetközi terepről hallani furcsa történeteket, a sztármenedzser Jorge Mendesről például már mi is írtunk. A magyar labdarúgásban dolgozók eleve hendikeppel indulnak, néhányukkal arra kerestük többek közt a választ, hogyan boldogulnak egy kívülről fertőzöttnek látszott közegben, milyen módszerekkel dolgoznak, kiben hisznek és kikben bízhatnak. A sort Hrutka János nyitja, aki egy 17 éves nyíregyházi srácnak köszönheti, hogy Sir Alex Ferguson irodájában járhatott.


„A rossz példák” – ez a rövid válasza arra, miért kezdett bele „Rudi” a menedzseri munkába, még 2003-ban. Jöjjön a hosszabb!

„Nem minden esetben kaptam meg azt a segítséget a menedzsereimtől, amire én számítottam, és sokszor csalódtam, hozzáállásban, tisztességben. Elég csak azt említenem, hogyan kezdődött a pályafutásom Németországban. Ennyi idő után talán elmondható, 18 ezer márkát kerestem a Kaiserslauternben, a kivásárlási áram pedig 300 ezer márka volt, ennyit kapott a Ferencváros. Amikor kiérkeztem a Bundesliga éllovasához, sokat beszélgettem Lisztes Krisztiánnal, Szűcs Lajossal, Király Gabiékkal, természetesen pénzről is. Tudtam, hogy nem a legjobb ajánlatot kaptam az akkori viszonyok között, így rákérdeztem, változhat-e ez pozitív irányban. Azonnal kizárták ennek a lehetőségét, erre rá két hónapra azt olvasom a Kickerben, hogy 1,2 millió márkáért vásárolt meg az új csapatom. Ez nem jelent mást, mint hogy voltak, akik jól jártak, de az én érdekeimet nem képviselték igazán…” – emlékezett Hrutka János.


Pedig ez a láb többet ért:


Profilt kellett váltani

Teljesen logikus tervek mentén alakított irodát első üzlettársával, a jégkorongozó Bognár Nándorral (vele később elváltak útjaik, Bognár pedig megalapította a Sportconcept Kft.-t, egy másik menedzserirodát). Építkezni szerettek volna, a hosszú távú befektetések reményében.


Hrutka János

40 éves, korábbi 24-szeres válogatott hátvéd. A Ferencvárosban nevelkedett, rövid MTK-s kitérő után a zöld-fehérekkel bajnok lett, a Bajnokok Ligájában is szerepelt. 1997-ben a német Kaiserslauternhez igazolt, rögtön bajnokságot nyert a Bundesligában. Nem sokkal ezután szerezte legemlékezetesebb gólját, Románia ellen. 2000-ben tért vissza a Fradihoz, majd játszott még a Honvédban és a Vasasban is, mielőtt 29 évesen, fiatalon felhagyott a labdarúgással.

2003-ban alapította első irodáját, jelenleg a Lotus Sport Management vezetője. 10-15 labdarúgó ügyeit intézik.

„Eleinte úgy próbáltunk a piacra törni, hogy fiatalokat kezdtünk keresni, kutatni, felfedezni, hogy aztán velük hosszú távú együttműködést kössünk. Ez akkor úgy tűnt, nem rossz vállalkozás, hiszen szerénytelenség nélkül mondhatom, volt egy hullám, amit mi generáltunk, sok fiatalt segítettünk hozzá külföldi szerződésekhez” – mondta a kezdeti évekről, de gyorsan hozzáteszi, kellett pár év, amíg rájöttek ennek hátrányaira is.

„Be kellett látnunk, hogy a fiatalokkal való munka és törődés rettenetesen nagy befektetést igényel. Sok munkával jár, hogy egy 16-18 éves srácot felfedezel, istápolsz, majd segítesz neki egy külföldi szerződés aláírásában. Ugyanakkor borzasztóan hosszú idő az, amíg ő ott kint elér egy olyan szintre – és itt a hazai körülményekből fakadó hátrányokkal is meg kell küzdenie –, ami után egy olyan profi szerződéshez jut, amiből neked is pénzed lehet. Nem beszélve arról a rizikóról, hogy az igazán jó szerződés megkötése előtt nem sokkal dönthet úgy a játékos, hogy elmegy egy másik ügynökhöz. Ez megtörtént velünk is, nem egyszer. És mindez azért történt, mert fizikailag nem voltunk ott mellette, hogy babusgassuk.”

Törődést igényelnek

Itt meg is állhatunk egy szóra, mégis mit jelent ez a babusgatás?

„Magyarország egy különleges terep, ahol a játékosok több törődést igényelnek. Azt hiszik, minden azon múlik, hogyan dolgozik a menedzserük. Ez nem jó, és nem igaz. Sokkal inkább az dönt, hogy a játékos milyen teljesítményre képes. Az ügynök leveszi a válláról a terhet különböző területeken, de nem kell, hogy hetente találkozzanak, kávézzanak, vagy naponta beszéljenek. Pedig idehaza ezt igénylik a játékosok. Nem ritka, hogy már nagyon fiatalon megkeresnek, hogy márpedig nekik menedzser kell, mert azt gondolják, csak rajtunk keresztül lehet előrelépni. Csak közben elfeledkeznek arról, hogy a másik oldalon ott kell lenni a teljesítménynek. Sokakat nem az érdekel, hogy a menedzser átveszi a pénzügyeit, jogi-, egészségügyi-, vagy táplálkozási tanácsokat ad, a lényeg az, hogy elvigye A-ból B-be” – mondja Hrutka János, aki emiatt is váltott profilt menedzseri karrierje derekán.


2007-től már többet foglalkoztunk a felnőtt, kész játékosokkal, és azóta még szigorúbbak vagyunk magunkhoz: nem kell mindenkivel szerződést kötni, csak azokkal, akikről érezzük, hogy tudunk nekik segíteni. Azért nem kötünk megállapodást egy játékossal, mondjuk két évre, hogy legyen egy szerződésünk, miközben tudjuk, hogy valószínű nem leszünk a segítségére.

Egy nagy bumm, és minden rendben

Pedig éppen azt vetik sokan a menedzserek szemére: sokat keresnek, lehetőleg sok embert próbálnak behálózni, abból baj nem lehet.

„Nagyon sok negatív kritika éri a menedzserek munkáját. Sok ellentétes érdek ütközik, és rendre azokat a napvilágra került összegeket említik, amelyek vagy igazak, vagy nem. Csak egyetlen egy dolgot felejtenek el. Az ügynökök nagyon hosszú ideig egyengetnek 20-30-40 játékost, akikből igazán nagy bevételük nem származik, annyi biztosan nem, amennyiből folyamatosan fenn lehet tartani az irodát.


Tulajdonképpen mindenki arra az egy Dzsudzsák Balázsra gyúr, aki aztán az összes játékos költségét ki tudja termelni. Olyan ez, mint az utánpótlás-csapatok, ahol igazából mindenki tisztában van vele, hogy csak egy vagy két játékosnak van esélye a nagycsapatba kerülésre. A bevételt, az iroda fenntartását hosszabb távon egy játékos tudja igazán kitermelni. Vagy nem.

Hogy rendre megvan-e az az egy játékos, alapvetően függ a magyar labdarúgás megítélésétől.

„Sajnos jelenleg majdnem a nullához igazodik a magyar játékosok iránti kereslet. Több olyan esetről is hallottam, amikor magyar játékost igazoltak volna, legalábbis ott voltak a közelében, de mikor megtudták, hogy magyarok, elálltak a szerződéstől. Sajnos, ez annak köszönhető, hogy a magyar klubcsapatok és a válogatott sem teljesít úgy, ahogy minimálisan elvárható lenne.”

A teljesítménnyel sokszor egyáltalán nincs arányban a játékosok fizetése. Mit mond erről a menedzser?

„Magyarországon jóval többet keresnek a játékosok, mint a 2000-es évek első felében vagy az én időmben. Szerintem ez túl is billent azon a szinten, amennyit a bajnokság színvonala megengedne. Éppen ezért sokkal nehezebb a mi helyzetünk is. Akik hazajönnek, vagy légiósként érkeznek ide, már nem akarnak külföldre menni, mert ahová mehetnének, ott nem tudnának annyi pénzt keresni, mint idehaza. Ugyanis nem érik el azt a szintet nemzetközileg. Viszont a fizetésük itt megközelíti vagy eléri azt, amit egy belga vagy holland bajnokságban keresnének. Ez nem jó. Ha valóban szállítja az eredményt egy csapatnak, akkor igen, egyébként nem.”


Akikre büszke Hrutka János

A 2000-es évek közepe jelentette a csúcsidőszakot, akkor több fiatal került ki közreműködésükkel külföldre.

  • 2004-ben Vass Ádámot 17 évesen sikerült külföldre vinnünk, akkor került a Stoke Cityhez, ahol sikerült végigjárnia a szamárlétrát. Onnan Olaszországba igazolt, sokat köszönhet nekünk, úgy érzem.
  • Sokszor eszembe jut Farkas Balázs, akit Nyíregyházáról tudtunk eladni a Dinamo Kijevnek. Az ukrán sztárcsapatban 17 évesen játszott a felnőtt csapatban, aztán magyar válogatott lett. Más kérdés, hogy utána szalagszakadás hátráltatta a pályafutását. Viszont neki köszönhetem életem egyik legnagyobb élményét – s, lám, ez a menedzserek munkájának szép oldala -, hiszen személyesen Sir Alex Fergusonnal tárgyaltam róla. Meg akarta venni a Manchester United, végül ez leginkább azért hiúsult meg, mert szerződése volt a Dinamóval, és jogilag nem volt lehetséges a megállapodás. Mikor beléptem Sir Alex irodájába, szinte meg sem tudtam szólalni, de ő könnyítette meg a helyzetemet azzal, hogy tisztelettel és kedvességgel beszélt velem. Ilyenkor persze előny, minden nagyképűség ellenére, hogy német bajnok voltam, válogatott, hiszen az embert nyilvánvalóan lecsekkolják egy ilyen beszélgetés előtt. Ugyanúgy bánt velem, mint egy másik ügynökkel.
  • Azt, hogy Varga Rolandot a Bresciába vittük, szintén nagy eredménynek tartom, de említhetném Dudás Ádámot is, aki a Szpartak Moszkvához igazolt.
  • Büszkeséggel töltött el, amikor magyar menedzserként a Barcelona utánpótlás-csapatából vittem játékost Angliába, aki aztán ott meghatározóvá tudott válni. Cristian Marquezről van szó.
  • És persze Megyeri Balázs.


„Tényleg büszke vagyok rá. Fontosnak tartom a példáját, igazi példakép, sokat tanulhatnak tőle a mai fiatalok! Balázzsal 7 és fél éve dolgozunk együtt, 5 éve az Olympiakos játékosa, már ez önmagában elismerés, de az különösen értékes volt, hogy a Ferencváros ificsapatában vettük észre, ott, ahol csak cserekapusnak számított. Onnan vittük ki Bristolba, ahol fél év múlva a felnőtt csapat tartalékkapusa lett, szorgalmának és tehetségének köszönhetően. Mennyire igaz, hogy a játékoson is múlik a siker, ő kitartó, alázatos és türelmes volt az elmúlt időszakban, és lám, ez meg is hozta az eredményét: újra neki szavaztak bizalmat, miután megsérült a csapat első számú kapusa, és száguld csapatával az 5. bajnoki cím felé. Ezzel ő lehet az utóbbi évtizedek legsikeresebb magyar labdarúgója!”

Hrutka szerint jelenleg egyetlen piacképes játékosa van a magyar labdarúgásnak, Dzsudzsák Balázs, aki meg is érdemelné, hogy nyugat-európai élcsapathoz szerződjön, évek óta stabil, jó teljesítményt nyújt. Azt mondja, talán Megyeri Balázs lehet az, aki ha tartósan nagy szerepet kapna Görögországban, esélye lenne továbbállnia, pusztán azért is, mert még mindig csak 24 éves. Ő a világ bármely csapatában megállná a helyét!


Megyeri Balázsban bízhat Hrutka János

Rios, Pedro; Megyeri Balázs


Megyeri az ellenpélda, abban a tekintetben is, hogy a hosszú évek óta tartó bizonytalanság ellenére – mert a görög csapatban ugyan kiváló a helyzete, játszani mégsem sokat játszik – kitart klubja és menedzsere mellett is. Nem mindig van ez így.

„Mindig fájdalmas, ha egy játékost felfedezünk, elvisszük külföldre, nyilvánvalóan sokat köszönhet nekünk, aztán a szülők is olyan kinyilatkozásokat tesznek, amelyek örök életű kapcsolatra engednek következtetni, minden szép és jó, majd aztán telebeszélik a játékos fejét, és úgy hagyja ott az ügynökét, hogy még csak fel sem hívja. Sajnos, volt több ilyen eset is. A legutóbbi időkben Varga Roland Ferencvároshoz igazolása során jutott ez eszembe. Őt mi fedeztük fel, mi segítettük külföldre az MTK-ból…”


Bár Hrutka János irodája egy kis iroda, és valójában főállásban csak ő dolgozik, elismeri, kemény munka az övé. A család rendszeresen azzal fenyegeti, hogy elzárja a telefonját, az ugyanis 24 órában készenlétben áll, és sokszor meg is szólal. Persze, ma már sokkal könnyebb az egyeztetés, az email kiválthatja az éjszakai telefonbeszélgetéseket, hogy aztán egy idő után elkerülhetetlenné váljon a személyes találkozó.


Figyelek arra, mi a rend, ezt még Lothar Matthäus mellett és persze külföldön tanultam meg. Nem járkálok edzőtáborokba, nem vagyok ott azokban a szállodákban, ahol a csapatok laknak. Tiszteletben tartom azt, hogy ez egy privát közeg, ahol készülni kell, és nem az ügynökökkel találkozni.

Az ember gyakran ül repülőre, utazik számos kilométert a munkája miatt, ha kell, de ma már sok minden mérlegelés alá esik. Két kislányom van, akikkel szeretnék minél több időt együtt tölteni, vannak családtagok, olyan személyek, akik elsőbbséget élveznek már. Egyre gyakrabban mérlegelem, mi az igazi érték, mik a fontos dolgok az ember életében. Nem biztos, hogy az, hogy minden héten utazgassak, meccsre járjak, és távol legyek a szeretteimtől” – mondta őszintén Hrutka János.