Bielsa, a szent őrült, akinek a világ legjobb fociját köszönhetjük

Fotó: Getty Images / Denis Doyle

-

Az elmúlt évtizedek legnagyobb hatású edzőjeként közvetve ő a felelős a Barcelona, a spanyol vagy a német válogatott sikereiért is, de saját maga nem rendelkezik komoly eredménysorral, ő ugyanis mindig a lehetetlent akarja megvalósítani.


Marcelo Bielsa ott feküdt egy befüggönyözött szállodai szobában Santa Fében, és meg akart halni. Edzői karrierje még két éve sem tartott, de máris élete legnagyobb krízisét élte át. Ő is érezte, hogy mindez abszurd, hiszen azok után, hogy lánya három hónapon át küzdött az életéért, és végül meggyógyult, most azt érzi, hogy a legjobb lenne, ha minden véget érne. Egy meccs miatt.

Bár az 1990-91-es argentin bajnokságot megnyerte a Newell's Old Boysszal – elég volt ehhez behúzni az Aperturát, a szezon első felét, majd a rájátszásban lenyomni a Boca Juniorst –, az egész 1991-es év gyengére sikerült, a következő év februárjában pedig 6–0-ra kikaptak a San Lorenzótól a Copa Libertadores csoportkörében. Bielsa a hotelben szenvedve megkérdőjelezte edzői tevékenységét, alapelveit és filozófiáját – ott Santa Fében nem volt biztos benne, hogy alkalmas arra, hogy futballcsapatot vezessen.


Menottit és Bilardót is nyolc évig hallgatta


Mire megvívta a harcát, és kikerült a szoba sötétjéből, Bielsa rájött a válaszra, a megoldásra, a miértre. Csapata eddig a pontig is karakteres és stílusos focit játszott, azonban Bielsa ekkor már tudta, hogy ez nem elég. Megvilágosodott: el kell mennie a végsőkig, minden elképzelését véghez kell vinnie, még akkor is, ha ezzel gyökeresen alakítja át a csapatot szerkezetileg, és teljesen kizsigereli a játékosokat. Olyan focit kell játszatnia, amit korábban még nem játszottak.


Ami lehetséges, azt már megcsinálták. Mi a lehetetlent akarjuk megcsinálni.

Ez Bielsa mottója, és ezt figyelembe véve – ahhoz képest, hogy talán ő a világ legfelkészültebb és legzseniálisabb edzője –, karrierjén, eredménysorán végigfutva nem is csodálkozunk, hogy nem találjuk sehol a nagy dobást, a kiugró eredményt. A lehetetlent ugyanis még egyszer sem tudta megcsinálni, viszont néhányszor már majdnem összejött neki.


A család fekete báránya


Marcelo Bielsa 1955-ben született Rosarióban, egy olyan családban, amelynek tagjai hagyományosan és szinte kizárólag politikusok és jogászok. Bátyja, Rafael Argentína külügyminisztere, húga, María Santa Fe tartomány kormányzóhelyettese lett – Marcelo pedig úgy döntött, hogy belőle profi focista lesz. Ráadásul nem is édesapja kedvenc csapatánál, a Rosario Centralnál, hanem az ősi ellenség, a Newell's Old Boys színeiben, Marcelo ugyanis kiskorától kezdve nekik szurkolt.

Fura természetére jellemző, hogy bár 15 évesen beköltözött a klub akadémiájára, két nap után kivágták onnan, mivel nem volt hajlandó motorbiciklijét az épület előtt hagyni, és makacs módon inkább bevitte. Futballkarrierje aztán nem tudott kiteljesedni, mert bár a labdával ügyes volt, a levegőben viszont reménytelen és lassú, ami védőként nem túl előnyös kombináció, ráadásul egy komolyabb térdsérülés is közbejött, így 25 évesen fel kellett adnia pályafutását.


Meccsek előtt lelépi a pályát, és annak pontos hosszához igazítja a taktikát


Mezőgazdaságtant és testnevelést hallgatott, aktív karrierje befejeztével pedig egy Buenos Aires-i egyetemi csapatot kezdett edzeni, de már itt látszott, hogy tudományos alapossággal szemléli a játékot: 20 fős keretét 3000 játékosból választja ki, ráadásul mindennek tetejébe még magázza is a focistákat... Az edzősködést a Newell's utánpótlásánál folytatta: a repüléstől félve 8000 kilométert autózott kis FIAT-jával, amíg módszeresen bejárta az ország minden szegletét tehetségek után kutatva. Az első csapat élére 1990-ben, 35 évesen nevezték ki.

A rosariói klubnál rögtön agresszív és fizikális stílust honosított meg, amelyben kiemelt szerepet kapott a taktikai felkészítés, a párharcok megnyerése, a labdabirtoklásra épülő játék és a folyamatos támadás. Az argentin futball két fő stílusirányzata két világbajnok szövetségi kapitányuk elképzelései mentén alakult ki: César Luis Menotti az egyéni képességekre építő támadó futball apostola, míg Carlos Bilardo a végletekig megszervezett csapatmunka és a kíméletlen védekezés híve. Bielsa alaposan megismerte mindkét szakember elképzeléseit, de teljesen egyikkel se tudott azonosulni. Saját stílust hozott létre, amely Bilardo szervezettségét és taktikai felkészítését ötvözte Menotti támadó futballjával – az eredmény pedig leginkább a holland totális futball hiperaktív, túlpörgő ikertesójára emlékeztetett.


Az ikonikus póz


A legfőbb alapelvem: ne adjunk fel túl sok teret

Persze, a bielsai csodás őrület csak a San Lorenzótól elszenvedett ruha után kristályosodott ki teljesen. Ekkor variálta át csapatát úgy, hogy a játékosok a legmegfelelőbb módon passzoljanak az alapfelállásává váló 3-3-1-3-hoz – ami a leginkább megköveteli a sokoldalúságot –, illetve az agresszív letámadáshoz és a szélsőséges vertikális focihoz. A Newell'snél helyükre kattantak az alkatrészek, és a remek tavasznak köszönhetően – az egyenes kieséses szakaszban a San Lorenzót is kiütve – a Copa Libertadores döntőjéig meneteltek, ahol csak tizenegyesekkel kaptak ki a brazil Sao Paulótól.

Bielsa ezután kimerültségre hivatkozva távozott a klubtól, és Mexikóban edzősködött. Karrierje során többször kénytelen hosszabb-rövidebb szüneteket beiktatni, ugyanis olyan megszállottsággal végzi a munkáját, hogy az előbb-utóbb elemészti – és az általa követelt játék jellemzően elemészti klubcsapatait is. Karácsonykor is akkor érzi magát a legjobban, ha jut ideje napi 14 óra videóelemzésre; két meccset tud párhuzamosan nézni, sémákat keres, nem konkrét jeleneteket. A videók gyűjtése, vágása és analizálása teszi ki munkája jelentős részét, ezt senkihez nem hasonlítható alapossággal végzi, az ellenfelek játékát ízekre szedve. Sokak szerint nemcsak gyűjteménye, de a fejében a futballról felhalmozott tudás is olyan szintű, amelynek a közelébe nem érhet élő ember.

Bielsa már a kilencvenes években alkalmazott taktikai szoftvereket, és amikor visszatért Argentínába 1997-ben a Vélez Sarsfieldhez, a klubnak olyan számítógépet kellett biztosítania számára, amellyel képes volt az általa elemzett videókról képernyőképet készíteni. A Vélezzel meg is nyerte a bajnokságot, majd az Espanyolhoz szerződött, de onnan hamar távozott, ugyanis megkapta élete legnagyobb feladatát: kinevezték argentin szövetségi kapitánnyá.


Fussball: Tripolis, 30.04.03

Argentin kapitányként, Juan Pablo Sorínnal


Az Őrültnek (El Loco) becézett szakember vezetésével Argentína fölényesen nyerte a 2002-es világbajnokság dél-amerikai selejtezőit, így minden adott volt számára, hogy a futball legnagyobb színpadán, a vébén prezentálhassa zseniális elképzeléseit a labdarúgásról. Bár a csoportkör után náluk volt a legtöbbet a labda, ők alakították ki a legtöbb helyzetet és ők harcolták ki a legtöbb helyzetet, Argentína Svédország és Anglia mögött végzett, így még a csoportból se jutott tovább.

Bár leégés volt a vébé – kritizálták, amiért rendszerében nem jutott hely egyszerre Gabriel Batistutának és Hernán Crespónak –, Bielsa kapott még egy esélyt, hogy nyerhessen valamit a válogatottal, és miután a 2004-es Copa Américán csak az ezüstéremig jutott a csapat, az athéni olimpiát megnyerte az U23-asokkal. Ez volt Argentína első olimpiai aranya 52 év után, Bielsa pedig nyugodtan vonulhatott pihenőre.


Folyton rohanunk

Bielsa legközelebb 2007-ben vállalt edzői munkát: megteremtette a chilei válogatott stílusát. Chilének nem volt ugyanis kiforrott, saját stílusa, így Bielsa minden további nélkül a saját képére szabhatta a csapatot. Az alapfelállás természetesen a 3-3-1-3 lett, amihez egyébként sosem ragaszkodik – a 2002-es vébén például 3-3-2-2-t játszatott –, inkább az ellenfélre igazítja. Mindig ügyel arra, hogy csapata a védelem közepén emberfölényben legyen a támadókkal szemben, így jellemzően két ék ellen három, egy centerrel szemben két belső védőt játszat. Amit soha nem ad fel, az a csapataira jellemző stílus, a hozzáállás, a játék – ez mind fontosabb számára az eredménynél.

Támadásban gyors és dinamikus akciókkal, a pályát széthúzva igyekszik a csapat helyet teremteni az improvizációhoz, vagyis olyan gyorsan az ellenfél kapujához jutni, amennyire csak lehet, annyi üres játékossal, amennyivel csak lehet – a védelem képtelen ennyi ember ellen ilyen gyorsan visszazárni, a támadók pedig szinte azt csinálnak, amit akarnak. Bielsára jellemző ellentmondás, hogy miközben a végletekig gyakoroltatja az automatizmusokat játékosaival, szinte kiküszöbölve az emberi tényezőt, folyton olyasmit kér tőlük, amit még nem csináltak. Filozófiája négy szóban: koncentráció, mobilitás, rotáció, rögtönzés.


Bielsa alapfelállása, a 3-3-1-3


A csapat védekezésének az a lényege, hogy olyan hamar visszaszerezze a labdát, olyan közel az ellenfél kapujához, amennyire csak lehetséges. Ha nincs náluk a labda, az extrém rövid – 25 méter hosszú – csapat folyamatosan présel. Ennek megfelelően előszeretettel alkalmaz gyors és támadó felfogású védőket – sokszor védekező középpályásokat visz hátra –, hiszen kell a sebesség a letámadáshoz, illetve a szabadon maradt nagy területek lefedezéséhez. Plusz a támadásépítés is tőlük indul, így kiválóan kell passzolniuk – a Bielsa-féle játék egyik fő célja pedig, hogy minél simább és zökkenőmentesebb legyen a védekezésből támadásba való átmenet és fordítva.

A négy támadóhoz általában nem nyúl hozzá, hiszen ők kezdik a védekezést, ők a legfontosabb védőjátékosok. Luis Enrique is nemrég hangsúlyozta, hogy a Barcelona első számú védője a legjobb támadó, Lionel Messi – nem véletlenül, hiszen a Barca játékára, melyet Pep Guardiola álmodott meg, a legnagyobb hatást Bielsa elképzelései gyakorolták. Guardiola egy egész éjszakán át beszélgetett argentin kollégájával futballfilozófiájáról, mielőtt elvállalta volna a Barcelona irányítását 2008-ban. A katalán később egyszerűen a világ legjobb edzőjének nevezte Bielsát.


Slovakia v Chile - International Friendly

Chilében hős


De nemcsak a Barcánál jelent meg a bielsizmus az elmúlt években, a világ futballjára jellemző trenddé nőtte ki magát az agresszív letámadás, az állandó párharcok, a rohanós, vertikális, támadó felfogású foci. Követői szinte szektásoknak tűnnek, úgy hisznek ebben a stílusban. Láthatjuk természetesen a Bayernnél, de például Dortmundban is, megtartotta a chilei válogatott Jorge Sampaolival, és a német vagy a spanyol válogatottól is ennek a focinak láthatjuk egy-egy verzióját. Jellemzően azok az edzők tudnak sikert elérni ezzel a játékkal, akik pragmatikusabban közelítik meg a dolgokat, és a realitáshoz igazítják elképzeléseiket, hajlandóak kompromisszumukra. Bielsa nem hajlandó.


Ha a játékosok nem emberek lennének, soha nem veszítenék.

Chilében Bielsát nemzeti hősként tisztelik, hiszen nemcsak arcot adott a válogatottnak (az Andok déli részén forradalmi újítás volt a három csatár), de az eredmények is kiválóak voltak: először verte meg a csapat Argentínát, először szerzett pontot Uruguayban, először tudott győzni Kolumbiában és hosszú idő után Peruban és Paraguayban is. Magabiztosan jutottak ki a 2010-es világbajnokságra – azt követően, hogy az előző kvalifikációs sorozatokban reménytelen volt a csapat –, ahol pedig a csoportkörből továbbjutva Brazília ellen, közönségkedvencként szenvedtek szép halált.

Egy rövid pihenőt követően az Athletic Bilbaónál kezdett dolgozni, ahol a Bielsa-sémának megfelelően alakultak a dolgok: döcögős kezdés után a csapat elkezdett szárnyalni, az ellenfeleknek nem ízlett az állandó rohanás, a folytonos préselés és az azonnali visszatámadás. Mivel ez a foci egy egész szezonon keresztül rengeteget vesz ki a csapatból, ha az edző nem hajlandó lejjebb adni az igényeiből, szinte biztosan azzal jár, hogy a játékosok az idény végére kipurcannak.


Athletic Bilbao v Sporting Clube de Portugal - UEFA Europa League Semi Final

Egyszerre gondolkodik szakemberként és szurkolóként a játékról


Bielsa pedig nem alkuszik. Mivel édesanyja úgy nevelte, hogy semmilyen eredménnyel ne legyen elégedett, addig nem is elégszik meg, amíg nem valósítja meg a lehetetlent: ezzel a csodálatos és szélsőséges, megalkuvást nem tűrő játékkal feljutni a csúcsra. Bár a Bilbao a Manchester Unitedet és a Schalkét is idegenben verve jutott az Európa-liga döntőjébe, a kimerült baszkok ott már sima vereséget szenvedtek Bielsa egy egészen más irányba elinduló tanítványától, Diego Simeonétól, aki egy sokkal pragmatikusabb Atlético Madridot épített, amely azóta is az európai foci elitjében van.

A második szezon természetesen nem sikerült jól a leharcolt csapattal, és Bielsa a vezetőséggel is összebalhézott, így megint kiült egy évet, és idén nyáron az Olympique Marseille csapatánál folytatta. Marseille-ben viszonylag hamar átlendült a csapat a nehéz szezonkezdeten, miután Bielsa 3-1-3-3-ról a kiegyensúlyozottabb 4-2-3-1-re váltott. Ez egyébként labdabirtoklásban szinte ugyanúgy alakul, mint a korábban bemutatott alapformációja, viszont védekezésben jobban lefedezi a széleket, és támadásban is kiválóan alkalmas a pálya széthúzására a szélső védők felfutásaival.


A Marseille játéka


A Marseille nemcsak magabiztosan vezeti a francia bajnokságot, de hozzáállásában a legjellemzőbb és legbielsásabb vonás, hogy akár 5–0-nál az utolsó percekben is letámadják az ellenfelet. Ezt persze, egy szezonon keresztül csak bő kerettel lehet csinálni, vagy még azzal se – bár a nemzetközi szereplés hiánya valamelyest segít –, és miután Bielsa beszólt Vincent Labrune klubelnöknek, mivel ígéreteihez képest nem erősítette meg megfelelően a játékosállományt, már azt is jelezte, hogy nem feltétlenül fogja kitölteni szerződését.

Bielsa, aki nem ad interjúkat, csak sajtótájékoztatón kommunikál a médiával – mivel a legnagyobb tévéktől a legkisebb lapokig minden médiumot egyenlőnek tekint –, akár három-négy órás beszélgetéssé is képes nyújtani ezeket, ha az újságírók a taktikai finomságokat boncolgatják. Mániákusan tanulmányozza a játékot, és ugyanilyen lelkesedéssel magyarázza is. Játékosait is buzdítja a taktikai gondolkodásra, és csak futballról hajlandó beszélni velük. Mivel az emberi tényezőt igyekszik kiküszöbölni – szerinte, Menotti véleményével ellentétben, a futball kiszámítható –, a focistákkal csak akkor hajlandó haverkodni, ha már befejezték pályafutásukat. Addig csak katonák, akikből mindent kiprésel, amit csak ki lehet – sőt, azt is ki szeretné, amit nem lehet.


FBL-FRA-L1-MARSEILLE-TOULOUSE

Manapság már nem mindig guggol, van, hogy egy hűtőládára kuporodik


Az általa teremtett stílusról, egy edzőgenerációra gyakorolt hatásról fognak emlékezni rá, nem az eredményeiről. Bielsa a modern, ellentmondást nem tűrő támadójáték atyja, közvetve ő a felelős a Barcelona, a Bayern München, a spanyol és a német válogatott legújabbkori sikereiért is. Bár a nyári világbajnokságon megjelentek és olykor hatékonynak bizonyultak azok a szisztémák, amelyeket pont ennek a focinak a hatástalanítására találtak ki, a világbajnok végül a Bielsa-focit játszó német válogatott lett. Bár Alejandro Sabella remek munkát végzett, az argentinok talán még jobban jártak volna, ha Bielsa ezen a vébén vezeti a csapatot...


A cikk fő forrása Jonathan Wilson szakíró idén megjelent, Futballforradalmak cím munkája.