Afgán pólóválogatott: olimpia a cél, pedig öt éve úszni sem tudtak

Forrás: afghanistanwaterpolo.com

-

Amerikai tengerészgyalogos vitte be 2008-ban a vízilabdát Afganisztánba, ahol alig van víz. A válogatott tagjai dicsőséget szereznének az országnak.


2009-ben járunk, Jeremy Piasecki edzést tart egy szocreál uszodában, nem messze Kabultól, Afganisztánban. A FINA (a vizes sportok nemzetközi szövetsége), az Afgán Olimpiai Bizottság és Piasecki célja ekkor az, hogy kijuttassa az afgán pólóválogatottat a 2016-os riói olimpiára. Persze ez nem egyszerű, hiszen az akkori számítások szerint az afgán férfiak nyolcvan, a nők kilencvennyolc százaléka nem tud úszni, az országot sújtó háborúk nyomán pedig a szervezett sportélet és az uszodák is hiányoznak az afgán sportolóknak. Jeremy Piasecki, az egykori amerikai vízilabdázó majd edző – aki tengerészgyalogosként folytatta karrierjét – mégis megalapította az afgán nemzeti csapatot, amely máig létezik, olyannyira, hogy most a decemberi, Ázsia 10. Vízilabda Bajnokságára készülnek.



A kezdetek

Jeremy Piaseckit 2008-ban helyezték Afganisztánba, hogy az Afgán Különleges Erők tanácsadójaként szolgáljon. A 201. afgán kommandós zászlóalj mellé került, akik Pul-e-Charkhinál állomásoztak – az ország legnagyobb börtöne arról híres, hogy az afgán kommunisták politikai foglyokat végeztettek itt ki. Nos, Piasecki itt mesélt arról az afgán katonáknak, hogy milyen az élet otthon, a helyieket viszont az izgatta a legjobban, milyen volt vízilabdacsapatot edzeni.

„Folyton azt kérdezték, hogy milyen az az »úszó foci«, arra kértek, hogy tanítsam meg nekik”
mondta Piasecki a Swimming World Magazine-nak 2009-ben. Azt pletykálták, hogy a bázison van valahol egy úszómedence, de senki sem tudta, merre. Piasecki elment megkeresni, majd egy áprilisi napon rábukkant a hóborította medencére, amelyben egy csomó, nem oda való dolog volt: fadarabok, fémhulladék, elhasznált autógumik. Az viszont nem volt benne, aminek lennie kellett volna: fűtés, szűrőrendszer, de takaróval sem volt leborítva... Végül összehozták Piaseckit az Afgán Különleges Erők sportért felelős katonájával, aki azzal állt elé, hogy akkor előveszik a 20 legjobb atlétát a bázisról és mehet az edzés. Meg sem kérdezték, hogy akarja-e edzeni a csapatot. Végül 36-an jártak rendszeresen tréningre, az afgánok büszkesége lett a csapat a bázison belül. Pedig nem volt egyszerű: az alapokkal kezdtek, majd minden edzésen két részre osztották a csoportot és a taktikai, valamint technikai alapokra oktatták őket.
„A törzsi összetartás komoly dolog Afganisztánban. Ha nem ugyanabból a faluból, vagy ugyanabból a családból jöttetek, nem bízhatsz a másikban. Ezzel elég nehéz volt megküzdeni”
– ezt már Steve Scott, a csapat másodedzője mondta, aki parancsnokhelyettesként szolgált a bázison. Nyelvi problémák is akadtak, nehéz volt átadni például a taposás mibenlétét az úszással is alig boldoguló afgánoknak. A bázis vezetőjénél egy idő után sikerült elérni, hogy csak úszásra és vízilabdára lehessen használni a medencét, amelyben a katonák fürödtek, mostak és egyéb tevékenységeket is végeztek korábban, „amelyeket nem szabadna egy úszómedencénél csinálni”. Miután Piasecki nem kapott engedélyt a víz klórozására, kibulizta, hogy két-három naponta lecseréljék a medence tartalmát. A felszerelés beszerzése is problémát okozott: szemüveg még akadt, de úszógatya már nem, így biciklis nadrággal helyettesítették, sapkákat és labdákat pedig Piasecki pólós haverjai küldtek Kaliforniából.



És akkor jött a nemzeti hős

A 2008-as olimpián bronzérmet szerzett az 58 kilós taekwondósok között Rohullah Nikpai, aki Piasecki szerint az ország első olyan, élő nemzeti hőse volt, aki sehogyan sem kötődött a fegyverekhez. Nikpai Pekingben ezt nyilatkozta:
„Remélem, hogy ez a béke üzenetét közvetíti az országomba – a harminc évnyi háborúskodás után”.
Nikpai már az ország sztárjaként utazott a 2012-es londoni olimpiára, ahol ismét bronzot érően küzdött Nikpai már az ország sztárjaként utazott a 2012-es londoni olimpiára, ahol ismét bronzot érően küzdött Az afgán sportolók ezt követően még nagyobb erőbedobással kezdtek dolgozni, igaz ez a pólósokra is: az Afgán Olimpiai Bizottság nemzeti sporttá nyilvánította a vízilabdát – áll a válogatott honlapján közzétett tájékoztatóban (PDF). Piasecki megszervezett egy össznemzeti vízilabdaprogramot, hogy kiválogassa azokat, akik a nemzeti válogatottba kerülhetnek. Hetven játékos és ötszáznál több néző érkezett az ország legkülönfélébb pontjairól, közülük persze többen bénáztak is: egy alkalommal maga Piasecki mentett ki egy jelentkezőt. Végül 26 sportolót választott ki (egy A és egy B válogatottat), valamint két afgán segédedzőt vett maga mellé, indulhatott az építkezés a nemzeti csapattal.

A kaliforniai kapcsolat

Piasecki révén természetesen a kaliforniai kapcsolat erősödött az afgán válogatottnál, nem csoda, hogy az első, komolyabb edzőtáborukat ide szervezték 2011 novembere és 2012 februárja között. Tíz játékos a Narancsvidék családjainál szállt meg, és mivel női válogatottat is szerettek volna ekkortájt, egyetlen – 1970-ben született – hölgyet is magukkal vittek Kaliforniába. És hogy miért csak tíz válogatott jutott el az USA-ba? A többiek a családjuk fő kenyérkeresőik voltak, így nem hagyhatták ott munkájukat. Bahram Hojreh a nyújtást magyarázza az afgán pólósoknak 2013 nyarán Bahram Hojreh a nyújtást magyarázza az afgán pólósoknak 2013 nyarán 2013-ban újabb amerikai edző tartott edzőtábort a válogatottnak: Bahram Hojreh. Az Iránban született, majd egy évvel később családjával az Egyesült Államokba emigrált edző ma is Kaliforniában, az International Waterpolo Club vezetőjeként dolgozik. Ám kihívásként értékelte az afgánok meghívását – amely nem volt meglepő, miután Hojreh részt vett öt évvel azelőtt a sportág meghonosításában. Így tartott augusztusban edzőtábort, az ország 12 uszodájának egyikében – írja az Orange County Register. Hojreh szerint a 2016-os olimpiai szereplés még nehezen elérhetőnek tűnik, de a 2020-as, tokiói részvétel már sima ügy lesz, ha a csapat mögött álló szponzorok, valamint az afgán sportvezetés megfelelő módon támogatja a válogatottat. Elmondta:
„Ha adtok egy csapatot, és megadjátok neki a tiszteletet, amit megérdemel – pénzügyi támogatást, jó körülményeket, jó sportolókat és biztosítjátok az utazást –, a csúcsra lehet repíteni őket. Bármelyik országról is legyen szó”.
Középen (körszakállal) az Afgán Vízilabdaszövetség vezetője, Quasim Hamidi menőzik Középen (körszakállal) az Afgán Vízilabdaszövetség vezetője, Quasim Hamidi menőzik

Decemberben Ázsia legjobbjai következnek

Az afgán válogatott most a decemberi Ázsia Bajnokságra készül – mondta a Reutersnek Quasim Hamidi, az Afgán Vízilabdaszövetség vezetője. A videót a Guardian közölte. Még mindig kevés pénzből gazdálkodnak és nincs rendes uszodájuk.
„Nincsen szabványos uszodánk, amiben most edzünk hetente egyszer, az egy magánszemély medencéje, és rengeteg pénzért béreljük. A vízilabdaszövetségnek nincs érdekérvényesítő ereje”
– mondta Mohammad Zaman, válogatott vízilabdázó. Hamidi szerint azonban, ha az afgán kormány elég forrást biztosít a szövetségnek, akkor részt vesznek a decemberi, Iránban megrendezendő tornán, amelyen először vehetne részt az ország. Hozzátette: „Reméljük, hogy az országunk hírnevét öregbítő sikert érhetünk el”. A pólóválogatott Mohammad Jawad pedig kijelentette:
„Azért választottam a vízilabdát, hogy magam mögött hagyhassam a háború emlékeit. El akarom felejteni a robbanások, fegyverek és bombák hangját. Ez a sport megváltoztatta az életem. (...) Fejlesztenünk kell Afganisztán sportját, hogy sikeresek lehessünk a jövőben”.