Kannibalizmusba torkollott a világbajnokság

Fotó: Getty Images / Michael Dodge / Getty Images / Michael Dodge

-

Brazília futballünnepet akart rendezni, de arra nem számított, hogy saját házában keveredik egy olyan vad és ősi szertartásba, amely során a tűz köré kuporodott vendégek fölpattannak, megragadják a házigazdát, föláldozzák és nyersen falják fel a húsát, majd hálnak asszonyaival és lányaival. A legnagyobb személyes tragédiája pedig az, hogy asszonyai és lányai ezt végül egyáltalán nem bánták.


A brazíliai világbajnokság ugyanis nagyjából olyan futballünnep lett, mint amilyennek a rendezői szánták, azzal a meglepetéssel, hogy kiderült: a hazai válogatott nemhogy nem tartozik a világ közvetlen élvonalához, de az oda tartozó együttesek ellen éppen annyit ér, mint Kamerun vagy Honduras. Persze, Neymar hiánya egy dolog, de a brazilok már Neymarral a pályán is igazolták a közhelyet, miszerint egy csapat éppen annyira erős, amennyire a leggyengébb játékosa (Fred) – Scolarinak ugyanis végletesen cinikus dolgokhoz kellett folyamodnia a továbbjutás érdekében már akkor is, amikor legjobbja még a csapatban volt. Az olyan történelmi vereség, mint amilyet a németektől szenvedtek el az elődöntőben – a bronzmeccs ráerősített arra, hogy alapjaiban véve nem pillanatnyi megingásról volt szó – az olyan nemzeteknél, amelynek gondolkodó futballkoponyái vannak, valami alapvető és nagy volumenű változást kiindulópontja szokott lenni. A válogatott produkcióján az egész torna alatt látszott, hogy nagyon komoly probléma húzódik meg a felszín alatt, ami aztán elsöprő erővel tört a felszínre hét gól képében. Még mindig nagyon nehéz felfogni, ugyanis nemcsak a modern labdarúgásban, de a világbajnokság történetében is példátlan, hogy Brazília, vagy bármely más rendező ország csapatát fél óra alatt eszméletlenre verjék. Brazil v Germany: Semi Final - 2014 FIFA World Cup Brazil A braziloknak tényleg ki kell találniuk, hogy milyen irányba akarnak továbbmenni, mert egy dolog azt kommunikálni, hogy tradicionális brazil focit játszanak – amiről valószínűleg már maguk sem tudják, milyen is valójában –, ha közben minden, amit átvesznek Európából, nézőgyilkos és futballellenes. Most sikerült lerombolniuk nagyon sok mindent, vagyis bőven akadnak képzeletbeli grundok, amire építhetnek, kijelölhetik az új csapásirányt, különben tovább sorvad a labdarúgásuk, és egyszer még a végén arra fognak eszmélni, hogy a történelem során először lemaradnak egy világbajnokságról. Persze, a brazil futball elképesztő dimenziói, illetve az európai klubokban játszó rengeteg légiós miatt mindig lesz egy csapatnyi vállalható minőségű játékosuk, de ha nincs stílusuk, ha rossz focit játszanak, az még gázabb, mintha ott se lennének. Vébéindító cikkünkben figyelmeztettünk arra, hogy a csúnya focival kiharcolt aranyérmet Brazíliában nem értékelik, akkor már inkább a gyönyörű halál: az 1982-es csapat varázslói máig istenek, a '94-es világbajnok gyalogos katonái pedig hazatérve olyan fogadtatásban részesültek, mintha nagyon csúnyán leégtek volna. 1994 WORLD CUP FINAL Brazília példát vehet mondjuk, Németországról, ahol mindig képesek nagyjából tíz év alatt felépíteni egy új, világverő generációt azok után, hogy az előző lecsengett. Vb-címeik nagyon szépen jelzik ezt a ritmust, ahogyan azt a döntő összefoglalójában is említettük: 1954, 1974, 1990, 2014. Az olyan alaposságú, tudományos módszerekkel történő felkészülésnek, amilyet a németek alkalmaztak a vb előtt, egyébként pont Brazíliában találjuk meg a legkorábbi előzményeit. A brazil válogatottat már a csúnya bukással végződő 1950-es vébére – egészen a múlt hétig azt tartottuk a legnagyobb leégésnek a torna történetében, de ezt sikerült felülírni a 7–1-gyel – igyekeztek korszerű metódusokkal felkészíteni, de ezt az 1958-ban, Svédországban aranyat nyerő Pelééknél sikerült kiteljesíteni. A csapatorvossal, fogásszal, pszichológussal, erőnléti edzővel készülő alakulat a NASA fizikai tréningjét csinálta végig, és máig az egyetlen dél-amerikai válogatott lett, amely Európában tudta behúzni a vb-címet – ezt csinálta meg most Németország fordítva, a mai viszonyokra értelmezett tudományos előkészületek segítségével. Bár a vb indulásakor feldobtuk a tavalyi Konföderációs Kupa döntőjének visszavágóját, vagyis a Brazília–Spanyolország párosítást a vb-döntő esetleges forgatókönyveként, azért nem véletlenül fogalmaztuk meg a spanyol válogatott leköszönésének lehetőségét is – bár, a csoportból való kiesés természetesen minket is meglepett, ahogyan Van Gaal újraértelmezett játékkal büntető hollandjainak teljesítménye. A németek döntőbe jutása viszont egyáltalán nem volt meglepő, győzelmük pedig a megalkuvást nem tűrő támadó futball győzelme, amelynek oltárán arcrándulás nélkül áldozták föl az örökségüket eltékozolt brazilokat. Germany v Argentina: 2014 FIFA World Cup Brazil Final Az új világrend szerint az évtizedeken át brusztoló, küzdő és birkózó németek játsszák a legszebb és legszellemesebb focit, ami ellen hatástalannak tűnnek a védekező-kontrázó csapatok cselvetései. Azt persze, nem szabad elfelejtenünk, hogy a válogatott labdarúgás mindig évekkel követi a klubfocit, idén pedig a klubfutball legfontosabb meccsét, a Bajnokok Ligája döntőjét két, tökélyre fejlesztett kontrajátékkal rendelkező csapat játszotta, a Real Madrid és az Atlético Madrid. Ráadásul a Real pár hónapja idegenben vert egy négyest a német válogatott klubfocis megfelelőjének, a Bayern Münchennek. A labdarúgás persze, ciklikus, és olykor szezonról szezonra is igen karakteres változásokat mutat, így nehéz megjósolni, hogy a következő idényben, vagy a következő nagy tornákon milyen irányt vesz. Az viszont látatlanban is nagy kockázat nélkül kijelenthető, hogy 2018-ban, Oroszországban nem lesz majd ennyi gól – a csapatoknak 171 dugóval sikerült beállítaniuk az 1998-as vébén született rekordot –, ugyanis a trópusi körülmények jellemzően a védelmek dolgát nehezítik, és minél hidegebb van, annál könnyebb a rombolásra koncentrálni. Germany v Argentina: 2014 FIFA World Cup Brazil Final Az viszont – a játékosállományra, és a stabil, szisztematikus munkára pillantva – valószínűnek tűnik, hogy a címvédő négy év múlva is ott lesz a torna végső szakaszában, de ők tűnnek az egyetlen biztos pontnak, hogy körülöttük hogyan formálódik majd a mezőny, azt nagyon nehéz megmondani. Addig is, ősztől klubszinten figyelhetjük majd, hogy az ellenfelek mit találnak ki a totális futball korszerű, német/katalán verziója ellen, akinek pedig a Pep Guardiola-féle Bayern sem eléggé támadó felfogású, annak az Olympique Marseille meccseit ajánljuk. A francia alakulat ugyanis Marcelo Biesla kezei alatt feltehetően nagyon gyorsan a klubfoci Chiléjévé formálódik majd, hiszen a megszállott argentin zseni sosem tágít filozófiájától, amely a Guardiola-féle foci hardcore verziója – illetve egészen pontosan Guardiola játszat softcore Bielsa-focit –, és amelynek kimondott célja a lehetetlen megvalósítása. Felvezető sorozatunkban óvatosan fogalmaztunk, „szinte mágikus tornának” neveztük a labdarúgó világbajnokságot, azonban újra bebizonyosodott, hogy a világon nem nagyon van ennél varázslatosabb (sport)esemény. Pláne, ha egy olyan helyen rendezik, ahol már az istenek is fociztak. Az előző, 1950-es brazíliai világbajnokságról még most is beszélünk, az akkor kapott pofon máig fáj a braziloknak. Más kérdés, hogy erre válaszul nyolc év alatt olyan csapatot raktak össze, amely négy vb-cikluson átívelő korszakban határozta meg a világ fociját. Marcelo Bielsa, akinek a győztes stílust köszönhetjük

Marcelo Bielsa, akinek a győztes stílust köszönhetjük


Hogy a 2022-es vébét hol rendezik, az még mindig nem teljesen biztos, viszont Brazília akár ott is lehet a döntőben, de ehhez a munkát most azonnal kell elkezdeni, különben a futballsznob brazil szurkolók még akkor is a németeknek fognak szurkolni...