Napsütötte sáv árnyékban, steakfoglalóm elmarad

Fotó: AFP / PEDRO UGARTE / AFP / PEDRO UGARTE

-

Előzetes fogadkozásaim: 1.) ha az argentinok nyernek, holnap steaket ebédelek – medium. Ha a németek győznek, befizetem a csekkjeimet – minimum; 2.) a döntőt nem streamelem, azaz nézve írom-írva nézem, hanem leülök a tévé elé, egyik térdemen görögdinnye, másikon jegyzetfüzet és nézem a meccset. Van még a kezdésig 10 perc. Napsütötte sávok a két ötös magasságában.


Döntő: ahol a végeredmény eldől és ahol valami vagy valaki eldönti az egészet. Most még (20:55) nem lehet tudni hogy mi vagy ki lesz az? Lepkéző kapus? Luftot rúgó hátvéd? Téves ítéletet hozó játékvezető? Szemfüles irányító? Berobbanó csatár? Vagy ezen elemek tetszőleges kombinációja? Ilyenkor szokott jól jönni 1 prímszám, mint mélységi passz, avagy szöktetés Esterházy-módra: 11 – az prímszám, 2x11 – az nem prímszám, 22+1 játékvezető – az már prímszám megint. Itt álljunk is meg. Németország - Argentína, világbajnoki döntő, német összefoglaló, Sportszerű lesz a finálé: jó munkát kívánunk egymásnak a facebookon Németországgal. Őt nézzék meg a Kamra Heldenplatz című előadásában – nagyszerű alakítást nyújt benne osztrák színekben. Első benyomásaim: 1.) ma játszanak a vébén az argentinok először argentin csapatként: lendülettel, ötletekkel. Tengődésből így lesz talán tangózás. 2.) Hummels lehet ma este a gyenge pont, Lavezzi pedig a titkos nyerő. Előbbi neve egy bécsi játékboltot, utóbbié egy méregerős olasz kávémárkát idéz. 3.) Gundel Takács Gábor a 13. percben sporizik először. 4.) Mégiscsak streamelem a mérkőzést, nem visszamenőleges hatállyal írom meg benyomásaimat, hanem a jelen idejében, aminek sok értelme nincsen, lévén már amikor a cikket írom, akkor is túl vagyunk az egészen és pláne holnap, amikor olvassák. Germany v Argentina: 2014 FIFA World Cup Brazil Final Az igazat megvallva én már most a meccs közben túl vagyok az egész világbajnokság nagy részén. Túlszaladt rajtam a rengeteg impulzus, fénykép és információ. Ezzel az Argentínával azért nagy szerencsém van. Országot így kell cserélni. Az első félidő közepére megélhetési (megírhatási) argentinból örömdrukker kezdek lenni. A huszadik percben Higuaín ajtó-ablak helyzetben rúgja mellé. Kilenc perccel később ugyanő gólt rúg lesről. Az argentin pszeudo-csatár pár másodpercig ezt nem tudja, arcán felszabadult-határtalan boldogság. Zavarba ejtő intimitás, miközben tudnia kell (nem a lest!), hanem azt hogy arcát több milliárdan figyelik. Mémálom lesz azonnal. Lassan eltűnnek a kapuk előtt a napsütötte sávok. Alacsonyan száll a színvonal. Németország - Argentína, világbajnoki döntő, német összefoglaló, A mai német kezdőcsapat legkevésbé ismert játékosa Christoph Kramer nem túl szerencsés. Ütközik, sérül, nem tér magához. Talán kontrajátékban lenne a legjobb: Kramer kontra Kramer, de mindhiába. Cseréjét (Schürrle) a kosárlabda alapján megválaszthatnák a legjobb 12. játékosnak. Amúgy is ez a padok vébéje: több helyzetben is bebizonyosodott, hogy minőségi, játékszerkezetekbe könnyen illeszkedő, enervált diskurzusokat egy csapásra felpörgető cserék nélkül ma már egy csapat hamar kiszáll. I ♥ pad. Kérdéseim: 1.) Miért gurítják annyiszor vissza a kapushoz a labdát? Jó passzt a legritkább esetben tud adni, tízből hétszer visszapattan a kapuval szemben álló támadójátékosról és megint elölről. 2.) Mit akar mondani Gundel Takács Gábor a második félidő második percében a következő mondattal: „A ballábas Messi jobb lábbal jobban be tudta volna csavarni a labdát”? 3.) Hány fényképet készítenek a stadionban ülők a mérkőzés hevében? Rögzítenek vajon olyan speciális eseményeket, különleges képeket, amiket mi a tévén át nem láthatunk soha. Mennyi titkos-misztikus részlet lehet ezeken a világ minden tájékán kallódó fotókon? Germany v Argentina: 2014 FIFA World Cup Brazil Final Neuer német kapus az 56. percben gondoskodik arról, hogy a Schumacher névről ne csak Michael vagy Ralf jusson az eszünkbe. Kiugró rúgása egy emberként juttatja eszünkbe Haraldot, azaz Tonit és áldozatát Patrick Battiston-t. E két név legalább egy életre összeforrt. Legalább annyira, mint a francia csatár arccsontja a trauma után. 71. perc: a pályára befutó troll sem hiányozhat egy döntőről. A tévéközvetítés egy kockányit sem mutatja. Nem kockáztatnak. A meccs vége lassan elporlad. Hosszabbítás lehetséges. Németország - Argentína, világbajnoki döntő, német összefoglaló, A láthatatlan Boateng viszont megtestesül: a mai meccsen veszem észre közvetett jelenlétét, hogyha nem lenne a pályán, akkor nagyon hiányozna. Kellenek ezek a mandulajátékosok. Szűrnek. Sokkal fáradtabbak vagyunk, mint a németek– a többes szám első személy paradigmája nem kedélyeskedő pöffeszkedés. A gauchók egy órával többet játszottak az elmúlt két meccsen, mint mai ellenfelünk. Én meg szintén fáradt vagyok: kora este futottam az esős Margitszigeten. A hosszabbítás elejére Löw messziről érkezik. Az a tippem, hogy toaletten lehetett. Ha kikap a csapata, neki biztos, hogy nem kell kezet mosnia. Próbálok újítani. Hívjuk így néha a csapatomat legalább a legvégén: Albicelestes. Hiába, úgy látom, ez se segít. A pálya hetven százalékát magabiztosan uraló németek szép támadást szőnek. A 113. percben Schürrle iramodik meg a baloldalon. Középre ad. Mario Götze nagyszerűen bánik a labdával. Gólja felébreszt. (Most írás közben is, ugyanis majdnem elaludtam az imént.) Germany v Argentina: 2014 FIFA World Cup Brazil Final Gólörömét a kamerák kereszttüzében (tényleg, egyszer lehetne a kamerák torkolattüze is) látványosan megélő, boldogan smúzoló politikusokat ugyanannyira nem akarok látni, mint síró gyerekeket, akinek taknya-nyála, álma-vágya folyik össze egyetlen konglomerátummá. A futball olyan játék, amiben huszonkét ember vesz részt és a végén mindenki a Gary Lineker meghatározását szajkózza. Cédulaüzenet, amit 10 év múlva kérdezek magamtól: „Mire emlékszel a 2014-es brazíliai vébéről? Túl és innen az ominózus hét-egyen.” A papír másik oldalán két rövidebb kérdés: „Klose most hány világbajnoki gólnál tart?” „Boldog vagy(ok)?” Németország - Argentína, maradék összefoglaló, világbajnoki döntő, háttér, címlapi Holnap ebédre megeszem a csekkjeimet – steakfoglalóm még ráér. Az elkövetkező napokban pedig fogalmam sincs, hogy mi akadályozhat majd meg abbéli szándékomban, hogy az argentin férfi vízilabda válogatott budapesti Európa-bajnoki szerepléséről rendszeresen beszámoljak a VS virtuális hasábjain. A valóság? Az az igazság, hogy nem tudom, mennyire számít a valóság. Írni szerencsére nemcsak a győztesnek szabad. Köszönöm a játékot!