Elefántcsontpart: Gyászos menet

Fotó: Getty Images / Jamie McDonald / Getty Images / Jamie McDonald

-

„Mintha nem ott lettek volna, végiglebegték a meccset, a biztos győzelem és a furcsa, korai halál mámorában. Így születik a méltatlan vesztes. S végül a fociban a gyász.” Kiss Noémi és Elefántcsontpart szomorú kilépője.


Ma lázas vagyok, úgy nézem végig a meccset, elkaptam a balatoni vírust, az úszóvírust. Néha alszom, vagy úszom egy csésze teában. Mintha homályosan látnék, ez nem is az én erős csapatom, a drogos Drogbák. Szeretem őket és hiszek bennük, imádom a cseleiket, a trükköt, a talpuk és a szárnyuk, aztán ahogy a vége felé a mellkasukra tapad a mez, szeretem Barry üvöltését és a gyepet a szájában. Most már örökre ők az én csapatom, akkor is, ha nem játszanak. Az egész egy rossz lázálom lesz. Mik ezek a zöld foltok rajtam? Szédülök, szétesik a pálya, a bíró beint. A felfújható elefántok felemelkednek a levegőbe, a foci híres a gyorsaságról. Nyertesből lesz a 90. percben egy hatalmas, könnyes, csatakos, ráncos vesztes. Babar a levegőben, odalent a brazil cirkusz. Görög tűz zsonglőrjei a porondon, mi elhagyjuk a forró, párás fészket. Drogba emelt fővel távozhat. Mégis sír. Greece v Cote D'Ivoire: Group C - 2014 FIFA World Cup Brazil Pedig úgy nézegettem végig a múlt heti meccseket, hogy mi bent vagyunk, gyenge csoportot kaptunk, és akkor jöhet Costa Rica, kócos, felelőtlen görögökkel kell csatát vívni, nem is lelkesedtem különösebben. Bár azt sejtettem, hogy az utolsó pillanatban küzdenek majd. (Még sosem találkozott a két csapat.) Gólt még nem rúgtak, nekünk a gól az erősségünk. Aki nem rúg gólt, menjen haza! Színészkednek, húzzák az időt, a kapusuk masszíroztatja magát, ráadásul óriási kapufákat lőnek, olyan görögösen pechesek. Csakhogy mi vagyunk a kócosak. Mi sem adunk be labdát, inkább eladunk. A kapu előtt a 43. percben éppen egy ilyen labdából születik a gól, az első görög gól tökéletesen megérdemelt. A 11-es szerintem túlzás a meccs végén, kés a szívbe, de én elefánt vagyok. Samaris, Samaras és Karagounis mennek a mennybe, mi meg levonulunk a képernyőről, fekete menetben. Sajnos végig a miénk a pszichológiai hátrány. Így könnyű nyerni, evvel vigasztalom magam. Greece v Cote D'Ivoire: Group C - 2014 FIFA World Cup Brazil Fekete karszalaggal játszani akkor szép, ha van benne erő, élet a halál ellen, a kiesés így most dupla szomorúság. Most két testvér gyászolja az öccsét, az egész csapat velük érez, végül az egész csapat gyászolja magát: így odaadni egy meccset, ilyen lazán átlépni a halált, ennyire pontatlanul, figyelmetlenül, zavartan. Hiába vagyunk jobbak cselekben, csatárokban, frizurában, a görög szakállas akciók érnek célt. Szép, de értelmetlen egyéni akciókkal fociznak az elefántok. Kivárni, passzolgatni a saját térfélen, hazaadni - mintha nem is ott lettek volna, a földi paradicsomban. Görögország - Elefántcsontpart, összefoglaló2, Megint unalmas a kezdés, mondhatni kíméletes. A taktika harmadszor is ugyanaz, mintha nem is lenne edzőnk, Sabri Lamouchi ötlettelen és nem ad át gondolatot – az elefántok a négy a kettő ellen helyzettel sem tudnak mit kezdeni az ötösön belül a második félidőben, ott lesz a mélypont. Pedig most mindenki a pályán kezd (ennyit változott a taktika), Drogba, Touré-testvérek, Yaya és Kolo, akiknek június 19-én meghalt az öccsük, Ibrahim. Ibrahim csatár volt, mindössze 28 éves, Egyiptomban és Szíriában játszott. Hiába az erős ember, a drogbadrog már csak kábít, beveri a lábat a gyepbe. Drogba egyenes lábú becsúszása sárgát ér. A labda elemi akarása, a gól akarása – kamaszos foci, önzőzés, ez az elefántok öngyilkossága. Kivéve Gervinho és Bony passzait. A görögök szervezettek, passzolnak, ott van gondolat – na, fényűzés ott sincs, inkább csak villanások. Nem csak védekeznek, gólra mennek. Mint akiknek kicserélték a lelkét a rendre. Görögország - Elefántcsontpart, összefoglaló3, A láz csak magasabb lesz, egyre forróbb, foci helyett gyász. Vírusfoci. Gyászból kilőtt labdák, dacfoci. Mintha nem ott lettek volna, végiglebegték a meccset, a biztos győzelem és a furcsa, korai halál mámorában. Így születik a méltatlan vesztes. S végül a fociban a gyász. Senki nem csodálkozik, ma, amikor folyton ott passzol a pályán a halál angyala egy labdát.