Zene, amitől csillagrombolókat lát

Fotó: Puuikibeach (Flickr CC-BY) / István Hajdu

-

HÁTTÉR

Megvan, hogy milyen zenére vonul és vág a hiperűrbe a birodalmi flotta? És az, hogy milyen zenére táncol a farkasokkal Kevin Costner? És az, hogy van filmzenés magyar Oscar-díjas énekesünk is? Akár igen, akár nem, egy biztos: a nagy mozik jelentős részének elengedhetetlen kelléke az emblematikus filmzene. Egy nappal az Oscar-díjkiosztó előtt ezek közül idézünk fel néhányat.


Csillagok háborúja

Minden filmzeneszerzők császárát Steven Spielberg ajánlotta George Lucas figyelmébe, akivel Williams a szintén Oscar-díjas Cápán dolgozott együtt. Lucas eredetileg kedvenc komolyzenei motívumait szerette volna beemelni az 1977-es film kulcsjeleneteibe - többek közt azért, hogy a vizuálisan idegen képek és tájak mellé valami kapaszkodót adjon a nézőknek -, ám Williams végül rábeszélte, hogy egy jellegzetes, visszatérő vezérmotívumokkal teli eredeti filmzenére van szükség. Az ötszörös Oscar-díjas Williams - aki még olyan filmek zenéit komponálta, mint az E.T., a Hook, a Jurassic Park, a Schindler listája, az első három Harry Potter-film, az Indiana Jones-mozik vagy a Ryan közlegény megmentése - a London Symphonic Orchestrával tizenkét nap alatt rögzítette a legendás filmzenét.


Az utolsó császár

A nyolcvanas évek art-popjának kiemelkedő személyiségei közül kettő, a New York-i újhullám alapzenekara, a Talking Heads vezetője, David Byrne és az elektronikus zenében utazó legendás japán együttes, a Yellow Magic Orchestra vezére, Ryiuchi Sakamoto - aki Byrne mellett egy másik emblematikus art-popperrel, David Sylviannel is dolgozott együtt, ráadásul, többek közt egy mozi, az 1983-as Boldog karácsony, Mr. Lawrence zenéjén is -, továbbá a Németországban élő kínai zeneszerző, Cong Su hozták össze az 1985-ös Bernardo Bertolucci-film zenéjét. Byrne, aki már ekkor - később meg még inkább - érdeklődött és elmélyült a népzenék és a kortárs zene világában, öt, Sakamoto kilenc, Su pedig egy dalt komoponált a filmhez - ezeken túl néhány nagyzenekari darab adta az utolsó kínai császát, Pu Ji életét feldolgozó film zenei szövetét.


Farkasokkal táncoló

Az 1990-es, összesen hét Oscart nyert Kevin Costner-mozi zenéjét nem kisebb név komponálta, mint a James Bond-filmek igazodási pontnak számító zeneszerzője, a kellem és a kúlnessz nagyzenekari pápája, John Barry. Ebben az esetben persze nem a mindig skatulyából kihúzott hűvös brit szuperügynök kalandjainak zenei kulisszáit, hanem egy romantikus és hősies vadnyugati átváltozástörténet kísérőmuzsikáját kellett megalkotni, nyilvánvalóan más eszközparkkal. A filmzene, ennek megfelelően - miközben hozza a Bond-filmekből ismert Barry-sztenderdeket is - néhol elégikusabb és szívhez szólóbb a szokottnál, ugyanakkor a Barry-életmű egyik legtöbb tételt felvonultató, legszínesebb és - többek közt a 95 zenészt és 12 kórustagot felvonultató zenekarával - leggrandiózusabb produkciója.


Az angol beteg

Az Anthony Minghella által rendezett, kilenc Oscar-díjat nyert 1996-os film mindenféle magyar vonatkozásokkal rendelkezik: egyfelől ott a sztori, a főszereplő, a nyelvész-Afrika-kutató, Gróf Almásy László története, másfelől - ha már a zene felől vizsgálódunk - Sebestyén Márta és a Szerelem, szerelem című, a Muzsikással rögzített népdal, mely eredetileg a Muzsikás Nem arról hajnallik, amerről hajnallott (angol változatában: Prisoner's Song) című albumán szerepel albumon hallható. Onnan jutott el a dal a rendezőhöz - hiszen a Muzsikás lemezei akkor már a világ majd összes fontosabb lemezboltjában megtalálhatóak voltak -, aki egyenesen egy san franciscói koncerten állt elő azzal a kéréssel, hogy felhasználhassa a hangfelvételt az akkor már készülő mozihoz (ez a dal, és a Deep Forest-féle Martha's Song lett Sebestyén Márta nemzetközi ismertségének két sarokköve). A film zenéjét a francia-libanoni származású Gabriel Yared jegyzi, Sebestyén Márta pedig még egy dallal, pontosabban egy atmoszférikus zenei környezetbe helyezett dalrészlettel szerepel a filmben - az Én csak azt csodálom eredetileg ugyancsak a Nem arról hajnallik, amerről hajnallott című albumon szerepel, ott ifjabb Csoóri Sándor énekli, igaz egy másik dallammal.


Közösségi háló

Nyilván nem mondunk se nagyot, se újat, ha kijelentjük, 2010-ben kevés aktuálisabb témát választhatott volna magának egy film, mint a közösségi médiát, kiváltképp az epicentrumot, a Facebookot. A mozi ennek megfelelően anyagi sikert aratott, mindemellett nyolc Oscar-jelölést kapott, s bár csak hármat nyert (azok nagy részét sem a legfontosabb kategóriákban), besöpörte a legjobb eredeti filmzene díját. A sztori és a tematika ismeretében nem lepődött meg senki, hogy a filmzenét az elmúlt harminc éve egyik legkarakteresebb könnyűzenésze a darkot, punkot, rockot, elektronikát és ipari zenét egyedi módon ötvöző Nine Inch Nails-vezér, Trent Reznor és szerzőtársa Atticus Ross jegyezte. A filmzenemeló éppen jól jött a Nine Inch Nails-brandet éppen pihentető Reznornak, aki egyébként is azzal az elképzeléssel offolta be addigi identitását, hogy kiszellőztesse a fejét és, hogy új kontextusokban-narratívákban hozza magát helyzetbe. Ennek jegyében alakította meg ugyancsak 2010-ben How To Destroy Angels nevű zenekarát feleségével, Mariqueen Maandiggal és Atticus Rossal. "Amikor elolvastam a forgatókönyvet és világossá vált, miről szól a dolog, búcsút intettem a tervezett pihenőmnek" - nyilatkozta a munkáról Reznor. A közös munka egyébként olyan jól sikerült, hogy a rendező, David Fincher és Reznor egy év múlva ismét közösen dolgoztak, A tetovált lány című filmen.