YouTube playlisttel nyerné meg a fiatalokat az MSZP

Fotó: Fortepan/Nagy Gyula / Fortepan/Nagy Gyula

-

HÁTTÉR

Lejárt szavatosságú slágerek, Balaton Sound-kampányra hajazó borító, egy 2005-ös válogatáslemez utánlövése: ilyen az, ha a Magyar Szocialista Párt mulat – mert a buli színe a vörös!


Még én is emlékszem az MSZP 2005-ös, forradalmian újnak már akkor sem számító kampánykiadványára, A buli színe című válogatás-cédére. A Tékozló Homár által akkor A mellényúlás színe címmel bemutatott album a 2006-os választási kampány nyitányának számított. Tizenéves fiatalként már akkor éreztem, hogy rendkívül kínos ez a házibuliknál bemelegítőzeneként sem nagyon alkalmazható korong, amelyen egy 1998-as dal (Eagle Eye Cherry: Save tonight) volt a legújabb „sláger”. Persze ma is ott pihen a polcon, a 2006-os MSZP-kampánydal (Ó igen! Igen, igen!) mellett néha ez is előkerül, ha politikai nosztalgiázásba fogok. Az ember mindig azt hiszi, hogy nincs lejjebb, de persze mindig kiderül, hogy puszta naivitás ezt hinni. Az MSZP hivatalos Tumblr-csatornáján ugyanis bejelentette: elkészítette a A buli színe 2014-et. Viszont ezúttal nem cédére nyomták a legmenőbb(nek szánt) slágereket, hanem egy YouTube-playlistbe pakolták őket. Ez persze három okból is logikus: egyrészt így nem kellett jogdíjat fizetni a dalokért, másrészt több dal is tanúsíthatja, milyen a buli színe, harmadrészt pedig ki hallgat ma már cédét? (A pártok webkettes aktivitásáról itt írtunk néhány szót, közösségi média-tevékenységüket pedig itt követhetik.)


-


Úgy tűnik, hogy a buli színének tulajdonsága állandó: lejárt. Ahogy a 2005-ös korongon, úgy a 2014-es playlisten is csupa agyonjátszott és agyonhallgatott slágerrel találkozunk: Avicii-től a budapesti Happy-ig, Lykke Li-től Frank Sinatrán át a záró Bon Jovi-dalig (You Give Love a Bad Name – vajon mire utalhatnak?). Az is kérdéses, hogy mit szólnak majd a magyar zenekarok ahhoz, hogy politikai célra használják a dalaikat – morgolódhat például a Quimby (Legyen vörös – végre egy ideillő dal!), a Magashegyi Underground (Metróhuzat), a Carbonfools (Birthday), vagy a Vad Fruttik (Nekem senkim sincsen), hogy csak néhányat említsünk közülük. Érdekesség, hogy az új-zélandi Lorde legismertebb – Grammy-díjas – dala, az elérhetetlen, de talán nem is érdekes gazdagságról és menőségről szóló Royals is szerepel a lejátszási listán.

-