We're all living in Europe, avagy Europa ist wunderbar

Bendegúz Koppány Szarvas

a Demokratikus Koalíció politikusa, az Ifjú Demokraták elnöke

We're all living in Europe, avagy Europa ist wunderbar


Az Európai Unió lassan halad a föderáció felé. Egyesek ezt a folyamatot megállítanák, és a sürgetését egyenesen hazaárulásnak titulálják. Nagyon súlyos tévedésben vannak. A föderáció ellenzőinek egyik fő érve nem is érv igazán, mivel nem a józan észre, hanem az érzelmekre hat: harsányan féltik a nemzeti szuverenitást, persze anélkül, hogy megindokolnák,miért kéne arra szent és sérthetetlen dologként tekintenünk. Illetve azt is sugallják, hogy a brüsszeli eurokraták bele akarnak szólni a magyar nemzet dolgaiba, teljesen jogtalanul, és meg akarják mondani, mit csinájanak a magyar emberek. Ez azonban nincs így. Ugyanis a nemzeti szuverenitás, ha az állam (nemzet és állam viszonya egy másik téma) szuverenitását tekintjük, eleve nem korlátlan. Korlátozzák szerződések és nemzetközi szervezetek. Mégis egész jól tudnak működni a nemzetállamok, így korlátozva is. Ellenpélda lehtene Észak-Korea szuverenitása, amely a legkevésbé van korlátozva, nincsenek ott külföldi csapatok, mint déli szomszédjánál, nem tagja izgága kötekedő nemzetközi szervezeteknek - milyen jó is észak-koreai alattvalónak lenni! Magasabb szintje a riogatásnak, hogy azt állítják: megszűnne Magyarország. Ez is ostobaság. Ugyan lehet, hogy a külpolitikailag szuverén magyar állam megszűnne, de egy föderációban tagállamként ugyanúgy jelen lenne. Texas állam megszűnt azzal, hogy az USA tagja lett? Dehogy! Ugyanúgy, Magyarország is megmaradna politikai és kulturális egységként is, csak épp több felelőssége lenne egy fölötte álló közös kormányzatnak. Túl azon, hogy miért nem lesz rossz egy Európai Egyesült Államok a magyar népnek - miért is lenne jó? Az EU legtöbb előnyét már élvezzük. Hamarosan már Romániába is szabadon utazhatunk Schengennek köszönhetően. Közelebb kerültek egymáshoz ezáltal a határon túli magyarok az itteniekkel, leginkább úgy, hogy határok nélkül már nem is annyira határon túliak. Folytatódhatna a "nemzetegyesítés", ha egy közös országban élnénk mind, és nem lenne ekkora patália a kettős állampolgárság felett, mivel mind európai állampolgárok lennénk. És az is sokat segítene felvidéki, délvidéki, székelyföldi, stb. honfitársainknak, ha az EU vezérelvének, a szubszidiaritásnak köszönhetően sokkal nagyobb súlyuk lenne a helyi önkormányzatoknak, mint a központi kormányoknak. Magyarul egy európai föderációban a sepsiszentgyörgyi ügyek jelentős része Sepsiszentgyörgyön dől el, míg most inkább Bukarestben. Magyarázzam, az ottani magyarok melyikkel járnak jobban? De az itteni magyarok is a nagyobb önkormányzatisággal járnak jól, elég csak arra gondolni, micsoda katasztrofikus állapotok uralkodnak az oktatásban a központosításnak hála. Az Európai Egyesült Államoknak muszáj lesz tartania magát ahhoz, hogy helyi ügyeket helyi szinten kell kezelni, mert csak így maradhat működőképes. Arról nem is beszélve, hogy egy hazánkhoz hasonló kis országocska a globális versenyben labdába sem rúghat! Magyarország önmagában csak egy kis, jelentéktelen pont a térképen, Európa azonban egy nagyhatalom (lehetne), amivel szemben például Putyin is óvatosabb (lenne). Putyin jelenleg az egyedül álló Ukrajnából méretes darabokat harapdál le, de az EU-tag balti országok, amelyek pedig kisebbek önmagukban, biztonságban vannak. S ha az EU-nak hatékonyabb külpolitikája lenne, akkor az orosz nyomulásnak is jóval előbb megálljt lehetett volna parancsolni. Csakhogy ahhoz az kell, hogy az EU ne huszonnyolc, néha egymással torzsalkodó ország szövetsége legyen, hanem egy közös állam, egy külpolitikai irányvonallal. (A "Nemzetek Európája" koncepció már csak ezért is életképtelen.) A magyar érdek jelentéktelen, az európai érdek viszont megkerülhetetlen. Pénzügyileg is megéri a föderáció: ha egy ország egy közös valutáját használnánk, nem kellene pénzt váltani a portugál tengerparthoz, a párizsi kultúrtúrához, vagy épp az Oktoberfestre. Ráadásul ha egy jegybank működne, közös monetáris politikával, nem kellene a felelőtlen államokat se megmenteni, hiszen közös lenne a gazdaságpolitika, és így nem lenne akkora feszültség a tagok között. Ráadásul a spekulánsoknak is kevesebb lenne a játékterük. A forintot bedönthetik, az euró már nehezebb menet. Végül persze jöjjenek a szokásos körök is: természetesen a szorosabb kapcsolat nagyobb és könnyebben elérhető belső piacot is eredményez, nem mindegy, hogy tíz vagy ötszáz millió embernek árulhatod a portékádat, ahogy az sem, hogy egy európányi országban kereshetsz szabadon munkát, vagy vízum és számos bürokratikus macera kell ahhoz, hogy az álomállásodban dolgozhass. Az európai föderáció azt jelenti, hogy valami szimbolikus képzeletbeli dolog (és egy kicsit a hiúságunk) feladásáért cserébe szabadság, biztonság és jólét várna ránk. Számomra ezért csak egy kérdés maradt: mi a fenére várunk még?

Milyen legyen 2030-ra Európa?


Szuverén nemzetállamok uniója
Európai Egyesült Államok

SZAVAZAT UTÁN