Vona LMP–Jobbik-szövetségben váltaná le Orbán Viktort

Fotó: VS.hu / Mudra László

-

A Jobbik elnöke szerint nincs akkora szakadék a saját és az LMP szavazóbázisa között.


A Jobbik már ráfordult a 2018-as választásokra, de új jelöltjeivel egyelőre nem kíván a nyilvánosság elé állni – derült ki azon a háttérbeszélgetésen, amelyet a párt elnöke és frakcióvezetője tartott. Vona Gábor és Volner János beszéltek a néppártosodás következményeiről és az LMP-hez fűződő viszonyuk mellett arról is, hogy honnan tudnak még elhozni szavazatokat.

A Jobbik szerint eldőlt, hogy a háromosztatú politikai mező immár kétpólusúvá vált, és amennyire rossz hír ez a baloldali ellenzéknek, annyira jó a Jobbiknak – az atv.hu tudósítása szerint. Úgy vélik ugyanis, hogy 2016 ősze óta megfordult a trend, amelyre az „alkotmánymódosítás versus letelepedésikötvény-biznisz” vita tette fel a koronát. Volnerék már múlt időben beszélnek a baloldali pártokról („elkényelmesedtek”, „demotiváltak”), míg maguknak vindikálják az egyetlen váltópárt státuszt.

Márpedig ellenzéki oldalon az viszi a szavazatok döntő hányadát, aki hiteles váltópártként tudja magát bemutatni a választóknak. A pártelnök jelenleg úgy értékeli, hogy a Jobbik elsősorban a megroggyant baloldali pártok holdudvarából tud elhozni szavazatokat, illetve a Fidesz és a Jobbik között ingadozó nemzeti konzervatívokat tudja megszólítani.

Vona Gábor a Jobbik szavazóbázisának növelése érdekében az LMP magához édesgetésével is megpróbálkozott, hátha ezzel a húzással legitimálni tudja a józan közép irányába zajló mozgását. A háttérbeszélgetésen elhangzott, hogy szemben a kormányoldal elméleti és gyakorlati bojkottjával, az LMP-sek a fennálló nézetkülönbségek ellenére is tárgyalóképesek és konstruktívak. Vona Gábor diplomatikusan úgy fogalmazott, hogy még nem kristályosodott ki, milyen politikai összefogás jöhet létre a két párt között a kormányváltás érdekében, de mindketten partnerként, sőt bizonyos ügyek mentén szövetségesként tekintenek egymásra.

A Jobbik az úgynevezett másodlagos preferenciákat tartja egyik rejtett tartalékának, amely azt mutatja meg, hogy egy biztos pártválasztó kire szavazna, ha a saját pártjára nem adhatna le voksot. Az elmúlt időszak közvélemény-kutatásai alapján Vonáék arra a következtetésre jutottak, hogy e téren ők állnak a legjobban. Ráadásul valamennyi mérésben jelentősen csökkent a Jobbik elutasítottsága, szemben a kormányoldallal és az ellenzék nagyobb formációival. És akkor még a párt nélküli bizonytalanokról nem is beszéltünk, akik jellemzően az utolsó pillanatban és sokszor az esélyes váltópárt mellé állnak.