Vége a válságnak - interjú Valentinyi Ákossal

Fotó: Valentinyi Ákos

-

A recessziónak vége, ám a helyzet törékeny. Bár a válság távolította egymástól az európai államokat, az uniónak tovább kell haladnia az integráció útján - állapítja meg az Európai Gazdasági Tanácsadó Testület (EEAG) legfrissebb jelentése. A szervezet elnökével, Valentinyi Ákossal beszélgettünk.


Mintha az európai gazdaság kezdene kilábalni a gödörből. Sikerülhet neki, vagy igaza lesz Angela Merkelnek, és tényleg tíz elveszett esztendő jön? A válságnak egy szakasza lezárult azzal, hogy a világgazdaság növekedése 2013-ban megindult és az idei évben várhatóan gyorsulni fog. Négy év óta először mondhatjuk, hogy a növekedés motorja az ázsiai országok mellé felzárkózva a fejlett világok, elsősorban az Egyesült Államok gazdasága lesz. Ebben az értelemben a válságnak, a recessziónak vége van. Az European Advisory Group (EEAG) 2014-re vonatkozó előrejelzése azonban hangsúlyozza, hogy a helyzet továbbra is törékeny. Az amerikai jegybank monetáris szigorítása miatt a feltörekvő piacok nehezebb időknek néznek elébe. Kína növekedése továbbra is magasabb lesz a fejlett országokénál, de a tőkefelhalmozásra épülő kínai növekedési modell tartalékai lassan kimerülnek. Az európai adósságválság 2013-ban enyhült ugyan, de továbbra sem tekinthető megoldottnak, hiszen a periféria országainak államadóssága továbbra is magas, és kérdéses, hogy újabb adósságelengedés nélkül képesek-e kezelni azt. Ráadásul a dél-európai országok komoly versenyképességi problémákkal is küzdenek, ez pedig visszafogja növekedésüket. Strukturális, többek között munkaerőpiaci reformok elmaradása esetén ezeknek az országoknak a növekedése az elkövetkező években lassú lesz; hogy lesz-e elveszett tíz esztendő, vagy sem, az leginkább ezeken a reformokon múlik majd. Spanyol munkanélküliség
A dél-európai országok gondjai nem abból származnak, hogy nem éltek az euró adta lehetőségekkel, hanem abból, hogy munkaerőpiacaik rugalmatlanok, közigazgatásuk hatékonytalan, gazdaságaikban magas a járadékvadászat mértéke.
  Sikeres volt az európai válságkezelés, vagy igazak az amerikai kritikák, mely szerint túlzottan megszorítás-centrikusak voltak az itteni politikusok? Senki sem tudja megmondani, hogy sikeres vagy sikertelen volt-e az európai válságkezelés. Mik lennének a siker kritériumai? Egyben van az euró? Igen. Enyhültek az adósság problémák a periféria országaiban? Igen, bár nem szűntek meg. Megtörténhetett volna a válságkezelés kisebb áldozatokkal? Lehetséges, de ahhoz leginkább a reformokat kellett volna korábban elkezdeni. Lehett volna gyorsabban cselekedni? Talán, bár kétlem, hogy az EU gazdaságpolitikai döntéshozatalát lényegesen gyorsítani lehetne a sokféle érdekkonfliktus miatt. Nem arról van szó, hogy ideális, ami történt, de a politikai realitások jelentősen meghatározzák, hogy az EU mit tehet, és milyen gyorsan.   A megszorítások okozta növekedési áldozatok megérték? A kérdés implicit felteszi, hogy a periféria országainak volt választási lehetőségük. Nem nagyon volt. A szuverén adósságválság éppen azért tört ki, mert a pénzpiacok nem voltak hajlandóak elfogadható kamatszint mellett finanszírozni a periféria országainak adósságait. A megszorításoknak nem volt alternatívája. Az EKB 2012. szeptemberi bejelentése után a pénzpiacok megnyugodtak. Ezután elvileg több mozgástere lehetett volna a periféria kormányainak, de ekkor is igen kockázatos lett volna költésgvetési lazítással kísérletezni - nem is kísérleteztek. A kezük persze ekkor már jelentősen meg volt kötve, mert a mentőcsomagokat szigorú feltételek mellett kapták az EU-tól. Lehet azon gondolkodni, hogy az EU lehetett volna engedékenyebb, de kétséges, hogy annak mekkora hatása lett volna. Nem felejtsük el, hogy a 2008-09-es fiskális expanziónak sem volt lényegi hatása azon kívül, hogy megágyazott a 2010-ben kitört szuverén válságnak.   Visszatekintve, ki volt a vesztese a válságnak, a német megtakarító, vagy a görög munkás? A német megtakarító eddig csak akkor veszített, ha görög államkötvényekbe fektetett, amelyek egy részét le kellett ínia. Iyen veszteség azonban kockázatos befektetés esetén természetes, és a görög államkötvényekbe való befektetés ilyen volt. Ezért a német megtakarító csak magát okolhatja. Adófizetőként azonban még elszenvedhet olyan veszteségeket, amiért már mást, például saját kormányát, vagy az EU-t okolja majd. Ilyen veszteségek keletkezhetnek, ha a közpénzekből finanszírozott mentőcsomagok keretében nyújtott hitelek egy részét esetleg le kell írni. A görög munkás kétségkívül vesztese a válságnak, de nem szabad elfelejteni, hogy az adósságválság annak a több éves konjunktúrának és költségvetési túlköltekezésnek volt a következménye, amely során a görög munkás igen jól járt. Ennek kénytelenek most megfizetni az árát.   Az euróval tényleg csak a németek jártak jól? A jól működő gazdaságok általában élnek a lehetőségekkel. Németország - ahogy más  is - élt az euró által kínált előnyökkel. A dél-európai országok gondjai viszont nem abból származnak, hogy nem éltek ezzel, hanem abból, hogy munkaerőpiacaik rugalmatlanok, közigazgatásuk hatékonytalan, gazdaságaikban magas a járadékvadászat mértéke. Ezek mind alacsony hatékonysághoz és növekedési problémákhoz vezetnek - az olasz gazdaság relatív visszaesése például már valamikor a kilencvenes évek elején megkezdődött  Ezek az országok a struktúrális reformok elmaradása miatt kerültek válságba. - -
A szuverén adósságválság éppen azért tört ki, mert a pénzpiacok nem voltak hajlandóak elfogadható kamatszint mellett finanszírozni a periféria országainak adósságait. A megszorításoknak nem volt alternatívája.
  Jelen formájában fennmarad az euró? Mi a garancia, hogy nem alakul ki megint egy eszközbuborék az eurózóna perifériáján? Az euróövezet felbomlását kizárni nem lehet, de valószínűsége igen alacsony. Miután az euróból nem lehet kizárni egy tagországot, felbomlás csak kilépés esetén következhet be. Jelenleg úgy tűnik, hogy mindegyik tagország többre értékeli a benmaradásból származó előnyöket, mint a kilépésből járókat. Láthattuk a ciprusi válság idején, hogy amikor nagyon magas árat kell fizetni a bennmaradásért, Ciprus inkább azt választotta, mintsem a kilépést. Eszközbuborékok kialakulását sohasem lehet kizárni. Buborékok voltak és lesznek. Ami az euróövezet perifériáját illeti, a közeljövőben ott nem várható eszközbuborék kialakulása. A befektetői optimizmus, dinamikus hitelnövekedés nélkül nem nagyon jöhet létre, és ez most a periféria országaira nem jellemző.   Svájci gárdista
Az euróválság nem közelebb hozta, hanem inkább eltávolította egymástól a tagországokat.
  Több kritika is éri Németországot, mert hiány nélkülire tervezi költségvetését. Ez tényleg rossz fejség, mert visszafogja a növekedést másutt is? Egy német költségvetési expanzió valószínűleg növelné a gazdasági növekedést Németországban. Az már kevésbé nyilvánvaló, hogy mennyire segítené a periféria országait. A válság előtt az euróövezet perifériáján eszközbuborék alakult ki, amely elsősorban ingatlanboom, reál-felértékelődés és nagy folyó fizetési mérleg hiány formájában jelentkezett. Ez azonban együtt járt azzal is, hogy ezekben az országokban a munkaerő olyan szektorokba, iparágakba áramlott a válság előtt, amelyekre a válság után nem volt olyan mértékű kereslet, mint előtte. 2010 és 2013 között hozzávetőlegesen 2 millió spanyol munkahely szűnt meg. Ennek fele az építőiparban. Nem valószínű, hogy ezeket egy expanzívabb fiskális politika megmenthette volna. Ahogy az EEAG 2014. évi jelentése rámutat, a periféria országaiban a válság utáni világhoz való alkalmazkodás zajlik, ami időigényes, és jelentős munkanélküliséggel jár. Nem nyílvánvaló, hogy egy német fiskális expanzió ezen mennyiben tud segíteni. A német kormány elsősorban a német választóknak tartozik felelőséggel. Ők úgy tűnik prudens fiskális politikát preferálnak.   Mit ért a jelentés az alatt, hogy a kohézió útján tovább kell menni? Ehhez van politikai akarat is? Az euróválság nem közelebb hozta, hanem inkább eltávolította egymástól a tagországokat. A tagországok közötti hosszú távon fenntartható kohézió azonban erősíthető, és ezért adtuk az EEAG idei jelentésének az Út a kohézió felé címet. A válság rávilágított arra, hogy a tagországok közötti kohézió elősegítésének eddigi módján változtatni kell. A Svájcról szóló elemzésünk rámutat arra, hogy az ország kohéziójának ereje a kantonok nagyfokú önállóságában, a közöttük való különbségek elfogadásában és támogatásában rejlik, amelyeket évek hosszú során praktikus kompromisszumokkal alapoztak meg. A válság azt is mutatta, hogy kohézió nem lehetséges fegyelem, elsősorban fiskális fegyelem nélkül. A svájci kantonokat a szövetségi kormány nem menti meg, ha bajba kerülnek. Ez pénzügyi fegyelemre kényszeríti a kantonokat. Egyik kanton sem érzi, hogy egy bajba jutott kanton kihasználja.
Ezek fényében Magyarország hogy teljesített a válságkezelésben? Mi a magyar gazdaság legnagyobb rákfenéje?  A hosszú távú növekedés alapjait a jól működő piacok alapozzák meg. A piacok jól működnek, ha stabil a gazdaság intézményrendszere, ha a magántulajdon biztonságban van, ha a joguralom van, ha az állam általi kisajátítás kockázata alacsony, ha az állam ugyan szabályozza a piacot, de nem avatkozik túlzottan bele. A magyar gazdaság növekedési problémái még a válság előtti időszakra nyúlnak vissza. A válság kezdete óta azonban a piacok jó működésének feltételei inkább romlottak, semmint javultak. Ezért az elkövetkező években a magyar gazdaság növekedése nem lesz elég gyors ahhoz, hogy a válság előtt megakadt felzárkózás újra elinduljon.   Korábban az MNB vezető közgazdásza volt, most mit tanácsolna a monetáris döntéshozóknak? Van még tér a kamatcsökkentésre? Az elmúlt négy évben a világ jelentős jegybankjai - elsősorban a Fed - hatalmas mennyiségű likviditást öntöttek a pénzpiacaikra, hogy enyhítsék a válság reálgazdasági hatásait. Mivel a fejlett országok kamatai nagyon alacsonyak voltak, ennek a likviditásnak a jelentős része a feltörekvő piacokra, közöttük Magyarországra áramlott. Ez az elmúlt néhány évben a magyar állampapírpiacot is támogatta. A Fed azonban az idén hozzákezdett a monetáris szigorításhoz, amely elég hamar éreztette a hatását a feltörekvő piacokon. Ez a szigorítás folytatásával tovább erősödik majd, ami alól a magyar pénzpiac sem vonhatja ki magát. A pénzpiaci kamatok emelkednek majd, amire valamikor a magyar jegybanknak is reagálnia kell.

Névjegy

Valentinyi Ákos a Cardiffi Egyetem professzora Valentinyi Ákos a Cardiffi Egyetem professzora Valentinyi Ákos a Cardiffi Egyetem professzora, az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Tagja a Brit Árnyék Monetáris Tanácsnak, és a European Economy Advisory Groupnak. Korábban a Magyar Nemzeti Bank kutatási szakterületének vezetője volt. Kutatási területe a makroökonómia, azon belül elsősorban a gazdasági növekedés és a gazdasági fejlődés kérdéseivel foglalkozik. Rendszeresen publikál nemzetközi tudományos folyóiratokban és a Közgazdasági Szemlében. Vendégprofesszor volt a Közép-Európai Egyetemen és a madridi Carlos III Egyetemen.