Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Vándorszakács 9.: Megint Afrika, megint bolondok

Fotó: Vándorszakács

Drogok, alkohol, vándorlás nőről nőre és kontinensről kontinensre. A vándorszakács folyamatosan jegyzi le emlékeit és részben a jelenét valahol Afrikában, és küldi a VS.hu-nak. Hetente három részt közlünk, hétfőn, szerdán és pénteken, néhány hónapig, a szerző fotóival. 18 éven aluliaknak nem ajánljuk, sok benne a kábítószer és a szex, cserében a drogelvonás kínjai és az alkoholbetegség mindennapjai is. Életreceptek - csak olvasásra, ételreceptek - kipróbálásra. Kilencedik rész: a mindennapok őrületei.


Csóróságom most jobban kiéleződött, mint Dominikán. Megértettem, hogy otthon a hajléktalanok miért cipelnek állandóan óriási pakkokat. Én sem mertem őrizetlenül hagyni az ingóságaim, mindenhova cipelnem kellett magammal. Az első éjszakát aludtam csak a sátramban és a hálózsákomban. Másnapra valaki más birtokában volt, pedig csak két órára hagytam el, kicsire hajtogatva egy bokor alatt, teljesen eldugott helyen. Innen kezdődött a robinsonos időszakom. Hajnalban gyűjtögetéssel kezdtem a napom. Azokat a helyeket kutattam át először, ahol grilleztek az éjjel, és összeszedtem a maradék faszéndarabokat, mert ha szerencsém volt, akkor találtam pár tintahalat, amit az éjszakai dagály sodort a partra. Halat általában kaptam a halászoktól, így elég jól megoldottam a napi kajámat. Nagyon spóroltam, mert ha cigire sem marad, akkor megőrülök, és internetre is kellett tartalékolnom. Később beengedtek egy hotelbe, és onnan tudtam intézni a netes dolgaimat, ami csak arról szólt, hogy kitől tudok pénzt szerezni.

Vándorszakács9

Ezt a pár napot leszámítva aztán minden rendbe jött itt, Gambiában. Dolgozom egy étteremben mint alvezér, és felügyelek egy építkezést, amit a szemben lévő rendőrőrsnek épít a főnököm oktatási központnak. Fizetésem nincs, de kapok valamennyi költőpénzt havonta, és ingyen van a szállásom. Egy kempingben lakom, rajtam kivül csak a két őr van itt, akikkel kizárólag éjjel találkozom, reggelre mindig eltűnnek. Mókás a munka a helyi emberekkel. Vannak komoly tévedéseik a melóval kapcsolatban. Fejben csak a fizetésért és a napi személyzeti kosztért vannak itt, a kaja mindennél fontosabb. A konyhában addig semmi nem történik, amíg a napi menüjüket nem gyártják le, a vendég addig akár éhen is halhatna, ha nem veszekszem velük. Öt nap alatt eszik meg a személyzet harminc kiló rizst, mert mindennap azt esznek, és nem is akarnak mást enni. Minden étel kizárólag borssal, a helyi „erőspistával” és, ami mindennél fontosabb, Maggi kockával készül. Ha ezt a szart nem tennék bele mindenbe, de úgy ipari mennyiségben, akkor kurva jó kajákat csinálnának, de ezzel teljesen elkúrják, mert az összes ételükből csak a Maggit érzed és azt, hogy szétcsípi valami a pofádat. Egyik nap kétségbeesve jön hozzám Aida azzal a dumával, hogy nem tudja megfőzni az ebédet, mert elfogyott a Maggi. Mondtam neki, hogy ne hülyéskedjen, csinálja nélküle, erre az volt válasza, hogy azt úgy nem tudja. Pechjére nekem sem volt egy vasam sem, mert nagyon a fizetés előtt voltunk, és nem tudtam adni neki Maggira. Végül csak megfőzte az ebédjüket, és senkinek nem tűnt fel a Maggi hiánya.

A legjobb fej Ali, a séf. Egy öreg német szakácsnál tanulta ki a szakácsságot, és tényleg tudja. Mikor együtt dolgozunk, minden rendesen megy, nem úgy, mint a Laminnal. Az valahogy szarik is az egészre, és hülye is hozzá. Viszont nagyon rosszindulatú. Egy kis geci. Azért folyamatosan rá is baszik a sunyiságaira, de a lopkodást abbahagyta. Külön van a pénzes ember, aki a kasszát kezeli. Sára egy idősebb tyúk, régóta van a pult mögött, na, ő lop a legtöbbet, de nagyon kedves velem és a vendégekkel is, akik szeretik is. A másik pénzkezelő Bintuo, parádés alakkal, jó humorral, már amennyire jó humora lehet egy vallási fanatista nőnek. De tényleg bírom a stílusát. Az, mondjuk, zavar, hogy neki mindig kell valami extra. Szórakoztam azzal az ötlettel, hogy kellene egy itteni feleség, ha már Maliban lett egy, akkor miért ne. Beszélgettem Bintou-val erről a kérdésről, de ő nagyon kemény, általam betarthatatlan szabályokat írt elő a nászunkhoz. Napi öt imádság, a muszlim vallás felvétele, de csak egy feleségem lehet, aki természetesen ő. Ja, és nincs többé sör. Nem veszem soha feleségül.

Vándorszakács9

Akkor inkább a Veront, neki van tényleg a legbrutálisabb segge a világon azok közül, akiket eddig láttam. Nemcsak hihetetlenül formás, hanem kemény is, mint egy birkózó bicepsze. Mondjuk a segg tisztelői közül szerintem ezt csak én tapasztaltam meg eddig, mert a törzsvendég férfi közönségnek szinte folyik a nyála a segg láttán. Az összes neki udvarol.

Ja, törzsvendégek. Elég válogatott a felhozatal. Zömében hatvanas, nyugalmazott vagy kényszernyaraláson lévő, rovott múltú bűnöző típusok. Nem mondom mindről, hogy az, de a briteknek elég egyforma a tetkójuk, és nem hiszem, hogy az összes ugyanabba a varrodába járt volna a Soho környékén. Gondolkodtam is, hogy nekem is kellene egy, valami jól látható helyen, nehogy kilógjak már a sorból. Itt azért elég meleg lenne bevállalni egy helyi tetováló mágusnál egy sárkányfigurát, de akár egy volt csajom nevét is. Vérmérgezésben pusztulnék el órák alatt. Írják is az útikönyvek, hogy kerülendő.

Van egy szégyenlős pincérünk is, Silipo, aki hátat fordítva veszi fel a rendelést a vendégektől, csak a fejét fordítja feléjük, de csak félig, hogy csak a profilja látható. Ő annyira vidékről jött, hogy az első napokban még azt is megkérdezte, mi az a ketchup. Akkor van egy dörzsölt Ben. Minden este sikerre issza magát, és hetente legalább egyszer lelép a munkából úgy, hogy ezt senkinek egy szóval sem említi. Őt naponta kicsit megverem, hogy vegye komolyabban, mert ha így folytatja, kirúgják, amit sajnálnék, ő a leghasználhatóbb felszolgáló.

Alfát viszont legszívesebben agyoncsapnám, ez a leghülyébb. Álló nap a telefonján lóg, folyamatosan a buta fejéhez szorítja, és zenét hallgat. Volt már olyan is, amikor a rendelést vette fel, megcsörrent a telefonja, azonnal felvette, és odébb cammogott, hogy nyugodtan pofázhasson. Mikor befejezte végre, ami nem rövid ideig tartott, természetesen elfelejtette, melyik asztalnál is volt, és mint aki jól végezte dolgát, visszament a bárpult mögé elbújni, nehogy valaki zaklassa.

Van egy kertészünk is, Karamba. Kicsit olyan is az ábrázata, mint a neve, de ő a legdolgosabb ember a környezetemben. Ez nem mondható el a karbantartó fiúról, Ibrahimaról, szerintem nincs olyan pontja az étteremnek és a kertnek, ahol ne aludt volna már. Három hónap elteltével szinte pontosan tudom, melyik órában melyik árnyékban alszik. A konyhai kisegítők közül Fatu a legaranyosabb, ő mos rám. A kicsi Lamin állandóan főz, aminek nem örülök, mert még nem megy neki igazán, azaz amit legyárt, azt a személyzet eszi meg, ha meg bírja enni, vendég elé a főztje nem kerülhet. Ő legalább szorgalmas, nem úgy, mint a többi lány. Talán Luca egy kicsit kivétel, a kedvétől függ, hogy cselekszik-e, de a húga az fantasztikus jó csaj, még csak egyszer hozta el, mondom is neki, hogy ebből csinálhatna rendszert, a vasárnapos műszakra elhozhatja mindig magával.

Vándorszakács9

Maimuna serénysége vetekszik Ibrahimáéval, őt a legritkább esetben találom a konyhában, többször találtam rá a közeli boltban, ahova cigit járok venni, ahol a szenegáli birkózást nézte. Ha megkértem, hogy mosogasson, vagy pucoljon krumplit, zöldséget, soha bele sem kezdett; amikor rákérdeztem a dologra, válasza minden esetben az volt, hogy elfelejtettem. Mondjuk, itt, Afrikában az, hogy elfelejtettem, pont azt jelenti, mintha meg lenne csinálva az, amivel megbíztam, csak közbejött, hogy kihagyott az agya, és elfelejtette. Különben meg kész van elvileg, mert lassan, de nagyon lassan, nekikezd, ha nem felejti el ismét, amire minden esély megvan.

És hát rajtam kívül még egy fehér van, a manager asszony, egy korosodó német nő, Birgid. Na, az ő hülyesége, vagy nem is tudom, hogyan nevezzem, az felfoghatatlan. Az már azért komoly ciki, ha a helyi röhög valaki baromságain. Véletlenül került ide előttem egy héttel. Tanárnőnek mondja magát, de szerintem kizárt, nem hiszem, hogy van szülő, aki hozzá beadná a gyerekét az iskolába, de szerintem a kölkök is elszöknének tőle egy percen belül. Amit szerintem lehet, hogy ő észre sem venne, de olyan iskolaigazgatót sem tudok elképzelni, aki alkalmazná.

Rá teljesen igaz, amit az útikönyvek írnak Gambiáról: az igazi szexturista. Kizárólag a fiatal raszta fiúkra bukik, akik rendesen le is húzzák. Négy éve él itt, és már vagy hatszor kezdte nulláról. Az eddigi összes raszta szerelme kirabolta. Na most, azt tudni kell az itt élő rasztákról, hogy a legalkalmatlanabb trógerek. Itt még senki nem járt jól velük. Átbaszásban, lehúzásban, lopásban és a csúnya vénasszonyok kúrásában verhetetlenek. Minden öreg picsával látsz legalább kettőt, de ebbe a csapdába belefutottak fiatal csajok is. Az eszesebbje csak felcsináltatja magát, és menekül is vissza Európába. A szerelmes típusok pedig egy öltözet ruhában szállnak repülőre, amire a pénzt valaki megküldte Western Unionnal.

Szóval a nő. Szerencsétlen olyan szinten ostoba, hogy boltba nem lehet elküldeni bevásárolni. Ha éppen nem a füzetlapot veszti el, ami sokszor megtörténik, akkor sem találja el, mi van a cetlire írva. Vagy elszívta az összes agyát, vagy tényleg degeneráltnak született. Ali szerint a rasztafasz-szopástól fertőződött meg az agya. Szerencsére már nincs sok neki hátra, mert ha visszajön a főnököm, akkor neki mennie kell. Heinz, a tulaj is annyira rühelli, hogy ha meglátja, hogy az étteremben van, inkább be sem jön, telefonon mondja el nekem, mit akart. A vendégek is kérdezik, hogy ki ez a nő, és hogy nincs-e valami komolyabb betegsége. Kicsit zavart és szégyenlős, szoktam válaszolni. Mégsem mondhatom, hogy egy elmeháborodott szexámokfutót vettek fel managernek tévedésből. Amire én gondolok, az úgy lehet vele, mint én voltam a drogokkal: csak az járt a fejemben. Neki meg csak a raszta fasz.

Vándorszakács9

Most, hogy ezeket leírtam, rasszistának is gondolhatnak sokan. Pedig nem vagyok az. Bár van egy vicc, ami sokaknál bebizonyosodott: „Mi a különbség a turista és a rasszista között Afrikában? Csak három hét”. Néha én is érzem ezt, amikor elpattan az agyam a hülyeségüktől, az érthetetlenségükről, de aztán hamar lenyugodok, mert mi egy teljesen más dimenzióban élünk, mint ők. Musztafa például, a mindenesünk, teljesen másképpen látja dolgokat. Ő is kőkemény muszlim, betartja pontosan az imákat, az ünnepeket, de a törzsi szokások, az már neki is sok. Középkorinak nevezi, és nem lát semmi esélyt, hogy ezek belátható időn belül is megváltoznának. Legjobban az esküvők késztik ki, a rokonságában minden második hétre esik legalább egy. Persze ez mindig pénzbe is kerül.

Musztafa ismertette meg velem az egész környéket, rengeteg embert, boltokat, szinte mindenkit ismer, bár ez nem nagy dolog Afrikában, mert itt mindenki ismer mindenkit. Néha az az érzésem, hogy Casablancától Fokvárosig, Nairobitól Dakarig. Az arc- és névmemóriájuk hihetetlen, évek múltán is emlékeznek a nevedre, a kocsidra és arra helyre, ahol először találkoztál velük. Lehet, hogy még arra is, milyen cipő, milyen szinű póló volt rajtad.

Mondjuk, az én cipőimet biztos megjegyzik könnyen, mert az enyém a legkoszosabb ezen a kontinensen, még sosem pucoltam, tisztíttattam. Ez itt eléggé feltűnő jelenség, feketét még nem láttam koszos, poros lábbeliben, a kínai pacskert napi tízszer mossák. Ötször biztos, mert minden ima előtt lábat, kezet, arcot kell mosniuk. Volt úgy, hogy lenyúlták a konyháslányok a pacskerom, amikor a délutáni sziesztámat tartottam, és kisuvickolták. Azt nem tudom, mivel kenték be, de az volt az érzésem, mintha tükörjégen járnék, mindig kicsúszott belőle a talpam. Arra leszek kíváncsi, mi lesz, amikor gumicsizmában kell majd járnom. Lassan belemegyünk az esős évszakba. Már mindennap esik egy kicsit, ez hetek múlva már folyamatos lesz, csak pár órára süt majd ki a nap, és az egész környék egy sártenger lesz.

vándorszakács 36

Rájöttem, hogy mindent meg lehet szokni. A szobám beázik rendesen. Felhúztam a közepére egy sátrat, abban alszom most, de rengeteg a szúnyog mostanában, ezért valahogy beleapplikáltam a szúnyoghálót. Ezek után csak a fülledt meleget kellett volna kihajtanom a hálómból, de ezt még nem sikerült megoldanom. Meztelenül alszom, takaró nélkül, így is átizzadom a lepedőm, úgyhogy minden lefekvés előtt megfordítom a matracom, próbálom a szárazabb oldalát használni. Néha eszembe jut még, milyen is lenne egy forró zuhany. Egy nő, akinek nem kell fizetni. Egy jó sör, nem a helyi JulBrew „surprise”. Azért írom, hogy meglepetés, mert minden üvegnek más az íze, van, mikor egészen jó, de sokszor ihatatlan. Négyből háromszor. Azért lecsúszik mindig.

Legtöbbször egér is van a szobámban, de amióta egy kígyó beköltözött, ez a probléma is megszűnt, bár a kígyó jobban idegesít. Eddig megúsztam, hogy bántson. Mint a maláriát. De hamarosan jön biztos valami szar, mert szokott. Leginkább Géza tud felidegesíteni. Amióta megérkezett, az étteremben van, és a számítógép monitorjára meredve eltorzult pofával várja a nagy üzletet a világhálóról. Lassan már beszélni sem tudok vele. Ha valaki hozzánk ül, akkor meg be nem áll a pofája, be akarja bizonyítani, hogy ő mindent jobban tud, ismer, többet tapasztalt már itt Afrikában, mint az, aki húsz éve él itt. Figyel folyamatosan, gyűjti az információkat, próbál mindenkivel lebratyizni, imádna nagyon fontos lenni, és megőrülne, ha valamiből kimaradna. Sajna eddig semmi nem jött össze neki azon kívül, hogy lehúzta Jasont egy valag pénzzel, aki természetesen a „legjobb” haverja lett ezek után. Jason a csajának a laptopját is kölcsön adta neki, most két monitoron jojóztatja a szemeit, amik kora délutánra kigúvadnak. Nagyon dolgozik valamin, de az is lehet, hogy a netes játékon a városait építgeti. Egyre többször érzem azt, hogy oda kellene költöznie a világhálós városába.

Ha belegondolok, én sem vagyok jobb. Nekem sörből és cigiből épített kuckó is elég lenne, amit biztosan hamar lefogyasztanék a fejem fölül. Az utóbbi pár hónapban kizárólag ezzel a két dologgal foglalkoztam, de behatóan. Ha ma nem lennék hivatalos egy buliba a skót követségre, amit csak poénból hívnak követségnek, mert valójában egy kocsma, akkor ma akartam volna behúzni a féket az ivászattal kapcsolatban. Ezért holnaputánra tervezem a  napját! Majd kiderül, sikerül-e. Fontos lenne, mert valamennyi pénzt össze kellene raknom januárig, hogy el tudjak utazni a Budapest–Bamako Rally elé Mauritániába és onnan tovább velük Elefántcsontpartig. Ez megint csak akkor derül ki, amikor már úton vagyok feléjük. Nem aggódom igazán, mert valahogy egész életemben egyik napról a másikra sikerült lakhelyet változtatnom.

A sorozat eddigi részei