Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Vándorszakács 8.: Csikkek és kokain a Karib-szigeteken

Fotó: Vándorszakács

-

Drogok, alkohol, vándorlás nőről nőre és kontinensről kontinensre. A vándorszakács folyamatosan jegyzi le emlékeit és részben a jelenét valahol Afrikában, és küldi a VS.hu-nak. Hetente két részt közlünk, néhány hónapig, a szerző fotóival. 18 éven aluliaknak nem ajánljuk, sok benne a kábítószer és a szex, cserében a drogelvonás kínjai és az alkoholbetegség mindennapjai is. Életreceptek - csak olvasásra, ételreceptek - kipróbálásra. Nyolcadik rész: karibi ámokfutás.


Kurva jó az óceán partján ücsörögni egész nap, de tíz nap után kicsit sok már cigi, sör, kaja és pénz nélkül. Ha lenne áram, akkor legalább ebből a szarból írhattam volna, mondjuk, harminc oldalt, mert az ücsörgés közben rengeteg dolog jutott az eszembe a múltamból. Most meg, amikor végre áramhoz jutok, mintha radíroztak volna az agyamban. Az is közrejátszott persze, hogy kaptam megint pénzt. Megettem rögtön egy óriásszendvicset, amit csirkés bagettnek csúfolnak, valójában paprikás krumplis zsemle, és azonnal leöntöttem három sörrel. Teljesen kikészített! Visszamentem az óceánhoz, és ott döglöttem. Élveztem baromira a tomboló szelet és azt, hogy végre normális kajához jutottam. Elöntött a jól lét. A sörről nem is beszélek. Nehéz volt visszafognom magam, hogy ne menjek be egy kocsmába, és folytassam. Mert ha nekimegyek az ivásnak, akkor úgysem tudom abbahagyni, amíg a pénzem tart. Lehet, hogy még felírással is bepróbálkoznék. Csoda, hogy ez eddig még nem történt meg itt, Gambiában. Mert még nem lettem sehol törzsvendég.

Vándorszakács8

Megérkeztek a napokban Gézáék is. A pénzem természetesen nem hozták, mert akik Bissauban ragadtak, még nem tudták eladni a kocsikat. Nála természetesen van pénz, mert neki fontosabb, hogy a macskáihoz visszajusson Bamakóba, és leszarja, hogy én egy fa alatt lakom, és nincs mit ennem. Magyarázta erre, hogy ő egykeként nőtt fel, mindig az történt, amit akart, és ebből, bármennyire is sajnálja, nem tud engedni. Voltam már ilyen helyzetben, még Dominikán. Akkor két hétig egy vas nélkül csöveztem a tengerparton. Azt ettem, amit fogtam a vízben, a gyümölcsöt a kertekből kilógó ágakról szedtem, csak kókusztejet ittam, és abból dohányoztam, amit este szedtem fel a homokból a strandon. Szóval csikkeztem. Sokak szerint ez a legegészségesebb kaja, de a begyűjtése rengeteg energiát igényelt, órákig úszni a tengerben, fára mászni, rohanni, ha kergetnek, több kiló kókusszal, ananásszal, papajával a hátizsákomban. A dekkek összegyűjtéséhez is több kilométert kellett sétálni. Itt fogadtam meg, hogy többet szigetországba nem megyek.

Pedig nagy reményekkel érkeztem ide. Mexikóban találkoztam egy magyarral, aki felajánlotta, hogy vezessem a szállodáját és annak az éttermét. Minden pénzem elment arra, hogy átbumlizzak Belizen keresztül Puerto Platára a megbeszélt időpontra. A reptéren volt megbeszélt találkozónk. Azt már akkor sem értettem, hogy miért kell a városban, szállodában laknunk, mikor ott van pár percre a központtól Costanbarban a hotelje. Szóval kezdett a dolog sántítani. Harmadik nap sikerült kihúznom belőle, hogy igazából miért is jöttünk ide. Amikor felvázolta a terveket, nem hittem a fülemnek, azt gondoltam, valami kandi kamera veszi a csodálkozó és totálisan meglepett, értetlen pofámat. Nem akartam elhinni. Ez nem lehetett igaz. Sajnos az volt.

A terv. Dominikát, Kubát, Haitit – ami akkor a világ legcsóróbb országa volt, de talán most is az még – és Jamaicát léptessük be egy multilevel marketing hálózatba. Elképzeltem, ahogy egy kingstoni szétszívott rasztát győzködök arról, hogy vegyen meg tőlem egy kezdőcsomagot háromezer dollárért, amiben nem volt más, mint színes papírok egy csillogó, kemény fedeles dossziéban, és akkor hetek múlva milliomos lesz. Rögtön fejbe lőtt volna. Jamaicában ebben az időben olyan, mint közbiztonság, nem létezett, ezt leginkább az ott élőkről lehetett levenni. Például a külső negyedekben nem láttad az eladót a boltban és a kocsmában. Az árusító falon, azért írom, hogy falon, mert pult nem létezett, volt egy lyuk, ezen bemondtad, mit is akarsz. Az eladó, aki láthatatlan volt, kiüvöltött egy összeget, és ha beadtad a pénzt a nyíláson, akkor jó szerencsével megkaptad majdnem azt, amit szerettél volna, visszajárót sosem.

Vándorszakács8

Mire felfogtam végre, hogy ez az elmebeteg tényleg nem hülyéskedik velem, hanem frankón hisz ebben, beborult előttem a világ. Miért pont nekem kell a világ összes agybeteg baromjával összefutnom, és ami legjobban idegesített, hogy én magam hogyan lehettem ekkora balfasz, hogy bedőltem ennek a faszkalapnak. Rendesen megvertem, az összes készpénzét elvettem, a bankkártyáját is, de sajnos a pin kódot nem árulta el, hiába rugdostam majdnem egy órát.

Két nap alatt minden pénzt elittam. Így kerültem a pálmafákkal teli, festői Karib-tenger partjára mint lakó. Állítólag itt forgatták a Bounty csoki és Fa szappan reklámokat, amikben a parádés, teljesen meztelen csajok ugranak fejeseket yachtról a tengerbe. Az én két hetemben nem volt ilyen. Szerencsétlenségemben találkoztam egy másik magyarral is, akinek szintén étterme volt, csak ebben az időben zárva. Miért is nyitotta volna ki a főszezonban, túl sok lett volna a munka. Igazából a tizenhat éves fia tartotta el a családot búvároktatásból. Az ember nagyon dolgozott egy karibi–magyar szinonimaszótáron, amit regényesen akart megírni. Rászedett, hogy menjek el pénzért verekedni, mert az tuti kétezer peso. Gondoltam, miért ne, kapok egy pofont, úgy teszek, mintha elájulnék, aztán a lóvé a zsebben. Majdnem így történt. Két dologban tévedtem. Rögtön az első nyakastól el is ment a kép, de sajnos nem ájultam el, ezért az ellenfelem valójában az ájulásig rugdosott. A nagyobb baj az volt, hogy csak a győztesnek járt a pénz. Ezt csak a kórházban tudtam meg, ahova egy német lány vitt el taxival, ott tértem magamhoz, óriási plecsnikkel, kékre-zöldre rugdosva, agyrázkódással. Három napra bent is tartottak. Amit természetesen nem tudtam kifizetni, viszont Natália naponta kétszer látogatott, és kiegyenlítette a számlát, amit később levont a fizetésemből, és beköltöztetett magához.

Egy utazási irodának volt a főnőke, ahová betett engem idegenvezetőnek. Vicces volt kezdetben, idegen az idegenekkel. Spanyolul akkor még egy kukkot nem tudtam, most sem sokat. A turistáknak elég jól adtam el magam, hetente csak egyszer-kétszer buktam le, hogy nem tudom a nyelvet, és hogy én találom ki a helyi történelmet, de az útvonalat akkor is én ismertem jobban, és a kocsmákat, a bárokat, piacokat is. Leginkább rumtúrákat vezettem, és ha sok volt a pasi, akkor bevezettem őket az éjszakai életbe is, persze ezt már nem az utazási iroda megbízásából. Az éjszaka igazából nem szólt másról, mint csajozásról. Itt a Karib térségben, ha többet dumálsz egy lánynak öt percnél, azt gondolja, buzi vagy. Természetesen ez csak a bárokban és éjszaka, de azért nappal is könnyen belecsúszhatsz egy gyors kamatyba a tengerparton vagy kocsmák félreeső helyein, mondjuk a budiban, de mindig pénzért, előre fizetve. Ilyen és nem ritka megingásaim miatt hamar gondjaim lettek Natalival, valahogy majdnem mindig megérezte rajtam. Azt nem tudom, hogyan, talán a nők szagáról, de hetvenszázalékos arányban. Az éjszakai kiruccanásaim után ez az arány száz százalékra javult. Pár hónap után ki is költöztetett a vendéglakosztályba, a kertbe, ami inkább egy fáskamrára emlékeztetett, de azért hetente párszor összejártunk, és a közös kocsmázások után mindig az ő ágyában ébredtem.

Vándorszakács8

Kialakultak rendszeres heti programjaim a melóban, természetesen nem véletlenül, mert ő is bepasizott. Minden második héten Venezuelába vittem tizenöt-húsz fős csoportokat, a rákövetkező héten pedig Haitiba. Ezek négynapos kirándulások voltak, és imádtam. Egy ilyen maracaiboi kiránduláson kaptam két k-i tévészerelőt, akikkel jól össze is haverkodtam, és hülye fejemmel belevittem őket rendesen az éjszakába. A kedvenc kocsmámba mentünk a külvárosba, Miguelhez, aki régebben kokain-nagykereskedő volt Belize-ben, de nem elég nagy, ezért lépnie kellett. Itt csak kicsiben nyomta, inkább a sör és a rum vitte a prímet mostanság az üzletben, de mindig neki volt a legjobb fehér azok közül, akiket ebben a körzetben ismertem. Nem teljesen józanul érkeztem hozzá. Jó pár sör- és rumkör után bekérdeztem a két gelkást, mit szólnának egy kis kólához. Válaszuk az volt, hogy már órák óta rá akartak kérdezni, csak nem merték. Százdollárosokkal húztuk fel a tömzsi csíkokat. Parádés állapotba kerültünk. Miguel vette is a lapot, a csajokat is berendelte, de előtte megetetett bennünket egy sült babos báránypörkölttel, ő habicsuelának nevezte; nem tudom, hogyan kell leírni helyesen, de abban sem vagyok biztos, hogy jól emlékszem az étel nevére. A bárány az egyszerű, olyan, mint az otthoni pörkölt, csak nincs benne pirospaprika, helyette sok bors és Cayenne-bors. A babot meg rendesen egy napig beáztatta füstölthús-darabokkal, egész rózsaborssal és az elmaradhatatlan pár csilipaprikával. Másnap nagyon lassan sütötte le a babot, mint a sóletet, sajnos gersli nélkül, de sok hagymával – Charlotte [salottahagyma, mogyoróhagyma, a szerk.], ha kapsz a piacon. A sok hagymát úgy kell érteni, hogy ha egy kiló babod van, akkor egy kiló hagyma kell hozzá, és négy-öt paradicsom. Fűszerei csak a bors és a csili voltak. Ezt bárki meg tudja csinálni, csak nagyon időigényes. Én csak akkor álltam neki ennek, ha barátaim jöttek meglátogatni, de akkor mindenkinek tetszett, és a maradékot hidegen is felzabálták.

Annyira kész lettem én is, hogy elfelejtettem azt, hogy ez a két ökör mindent videózott. Erre csak hónapok után derült fény, mikor hazaértem anyámékat meglátogatni. Ez a két vadbarom elment a családi kávéházba, és elmesélték, milyen hihetetlen napokat töltettek velem. Anyám nem akarta elhinni a hallottakat, mert úgy tudta, hogy Ibizán vagyok, és dolgozom a Medvénél, akit ő is ismer, és régi barátok. Még én kértem meg a Medvét, hogy írjon a nevemben egy képeslapot, hogy az anyám nyugodtan legyen. Erre ez a két marha sztorikat mesél rólam a családom női részlegének, akik minden délutánjukat átpezsgőzve ücsörögnek a nagybátyám kávézójában. Mivel anyám a műszerészeknek egy szavát sem nem hitte el, erre megígérte ez a két faszkalap, hogy másnap megmutatják neki a videókat. Még belegondolni is rossz, hogy milyen pofát vághatott a rokonság, amikor azt látták, hogy feltekert százdolláros lifeg ki az orromból, és olyan sűrűn hajolgatok az asztalra a kihúzott csíkok fölé, mint a csaj, aki az asztal alatt szopott le.

Vándorszakács8

Így a látogatásom nagyon rövidre sikerült, egy óra múlva már utaztam is vissza Pest felé stoppal, és meg sem mertem említeni a valós okát a vizitemnek, mert pénzt, amiért igazából mentem, ezek után nem kérhettem. Még csak meg sem mertem pendíteni ezt a témát. Totális lepukkantságban érkeztem vissza Pestre. Verához költöztem a Piaf mellé pár napra, de több hónap lett belőle eszméletlen részegségben. Ez most rendesen hiányzik is.

 

A sorozat eddigi részei