Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Vándorszakács 5.: Önkéntes börtön

Fotó: Vándorszakács

Drogok, alkohol, vándorlás nőről nőre és kontinensről kontinensre. Sorozatunk napló: a vándorszakács nemrég írta le emlékeit és részben a jelenét valahol Afrikában. Hetente három részt közlünk, hétfőn, szerdán és pénteken, néhány hónapig, a szerző fotóival. 18 éven aluliaknak nem ajánljuk, sok benne a kábítószer és a szex, cserében a drogelvonás kínjai és az alkoholbetegség mindennapjai is. Életreceptek - csak olvasásra, ételreceptek - kipróbálásra. Ötödik rész: amikor a hajószakács először kikötött Afrikában.


Hajón dolgoztam már évek óta, és ez olyanná alakult, mintha önként mentem volna sittre. Igazán untam már ezt a melót, még ablak sem volt a konyhán, és ha valahol kikötöttünk, én biztos az aktuális büntetésemet töltöttem, és nem mehettem le a hajóról. Sydneyt is csak a tatról láttam, Ausztrália földjére sosem tettem ki a lábam, pedig kétszer is elhajóztam mellette. Egy puccos turistahajón szenvedtem már hét hónapja, amikor végre kikötöttünk Fokvárosban. Itt nem volt mese, le kellett engedniük, mert már extra hónapokat toltam, és hiába minden fenyítés, nem tehettek mást, mint adni egy teljes szabadnapot. Kimentem a partra.

Vándorszakács 5

Első dolgom az volt, hogy keressek egy szállást éjszakára. Nem érdekelt, mennyibe kerül majd, de nem tudtam volna ezen az éjszakán a kabinomban aludni, és abban is biztos voltam, hogy hülyére iszom végre magam. Hamar rátaláltam a helyre a City Garden melletti sétálóutcában. A szoba kellemes volt, erkélye a parkra nézett, jól rá is láttam a legközelebbi kocsma teraszára, ahova azonnal le is mentem. Meglepetésemre csak fehérek voltak a helyen, de még a felszolgálók is egytől egyig kimondottan csinos, de fehér lányok voltak. Ahogy nézelődtem, gondoltam, nem fogok én itt unatkozni. Az szomorított el egy kicsit, hogy csak két napom lesz ebben a városban, és éreztem, ez nem lesz elég. Pár ital után már egy társaságban ültem, akik arról faggattak, hogy hogyan keveredtem pont ide, mert ekkor, az apartheid idején a turista még ritkaságszámba ment errefelé. Arra is hamar megtaláltam a választ, miért csak fehérek vannak a helyen. Ebbe az időben még nem volt megengedett, hogy keveredjen a lakosság, amit először nem értettem, de hamar megmagyarázták.

Vándorszakács 4

Szóval ültem a kocsmában, végre olyan helyen, ami nem himbálódzott alattam. Ez tetszett, de nagyon, és az is, hogy végre azt és annyit ihatok, amennyit akarok, végre nem figyel senki, mint a hajón, nem kapok büntetést, ha mocskos részegre innám magam. Hamar a középpontba kerültem, ebben az időben nem nagyon jártak turisták erre. Teljesen Európában éreztem magam. Tetszettek nagyon a lányok a pult mögött, csak ők voltak feketék. Arra a kérdésemre, hogy hogyan lehetne valamelyiket felcsalogatni a szobámba, azt a választ kaptam, hogy meg ne próbáljam, mert ez bűncselekmény. Mindkettőnket bezárnak, ha kiderül, engem csak a kiutasításig tartottak volna fogva, a lánynak meg öt év. Egyre izgalmasabbnak találtam a dolgot, de jó volt vigyázni. Ez pedig sosem volt az erőségem. Mindig jobban érdekelt, ami tilos.

Vándorszakács 5

Pár sráccal egészen jól összehaverkodtam, a sörök ebben is rendesen segítettek. Megkérdeztem tőlük, mi az esély arra, hogy munkát szerezzek itt magamnak.  Azt mondták, olyan melóm lehet, amilyet akarok, mert fehér vagyok, és hogy szakács, az meg jackpot.

Egy órán belül szereztek másnapra legalább öt állásinterjút. Az egyik még azt is felajánlotta, amíg nem találok lakást, nála alhatok. Csakhogy másnap este indult a hajóm. De az esti bulizás közben sikerült döntenem. Igaz, erős volt az alkohol befolyása, de mérlegeltem, egy kis kokainnal megtámogatva. Maradtam! Kicsit még részegen találtam meg a hajómat reggel, ahol felmondtam, de csak akkor engedtek le róla, ha visszafizetem a kauciómat.  Ennek nem igazán örültem, de ha időben nem jelentkezem, akkor körözhettek is volna, és nem csak pénzre húznak le. Fájt az a 3200 dollár, de megérte a szabadságom.

Másnap volt saját pecóm és melóm is. Igaz, ezen a helyen csak egy estét húztam le, azt is nehezen. Pincér lettem egy McDonald’s-szerű helyen, ahol a főnök arra kért, hogy az asztalnál térdelve vegyem fel a rendeléseket, mert az milyen vagány. Mondtam neki, ezt vagányabbul elintézem majd állva, és bekaphatja. Este, mikor bejelentettem a tulajnak, hogy engem többet itt nem lát, azt mondta, hogy nagyon fogok hiányozni majd. Nem értettem honnan, hova vagy minek, mert semmit nem csináltam azon kívül, hogy ittam vele a bárnál.

Vándorszakács 4

Azt sem bántam, hogy nincs munkám, pénzem még volt bőven, és így igazán körül tudtam nézni a környéken, és természetesen az éjszakában is. Parádésan jól éreztem magam. Hetente leutaztam pár napra Hut Baybe, a Dirty Dickhez címzett kocsmába, amit egy híres kalózról neveztek el, vagy annak a koszos nemi szervéről. Itt találkoztam rendszeresen egy Pavarottinak kinéző alakkal, akit Ralfnak hívtak. Mindig az éttermeiről mesélt, amit egyáltalán nem hittem el neki. Megkérdezte, lenne-e kedvem neki dolgozni az éttermében. Miért is ne?

Estére kaptam tőle egy lakást az egyetemi negyedben, mert ez volt a legbiztonságosabb környék a városban, állandó fegyveres őrséggel. Reggel kocsit küldött értem, ezzel vittek ki egy óriási szőlőgazdaságba, ahol a puccos étterme volt. Még előző este említette, hogy van egy nagyon fiatal, de kurva ügyes szakácsa. Eleinte csak figyeljem, és csak később szóljak bele a munkájába, ne oktassam ki rögtön, mert eléggé érzékeny a lelke. Mikor aztán megláttam a srácot a konyhán, gondoltam, ez a kölyökforma semmi újat nem tud majd mutatni nekem. Hamar letörte a képem, mert ahogy a gyerek elkezdett dolgozni, úgy éreztem, először tettem be a lábam egy konyhára. Amit ő már akkor tudott, azt én még most sem, de soha nem is fogom tudni. Napokig csak lestem, miket és főleg hogyan csinálja. Rengeteget tanultam később tőle. Richard Kostnernek hívják, az egyik leghíresebb dél-afrikai szakáccsá nőtte ki magát. Nehéz volt felvenni a tempóját is, ez sikerült a leghamarabb, de azt a minőséget, amit ő tudott, nekem a legrikább esetben sikerült hoznom.

Vándorszakács 4

De hogy milyen az élet: egy vacsoránál valamelyik gasztronómiai magazin szerkesztői és az egyik napilap újságírója evett abból a vörösboros kacsából, amit én kreáltam, és teljesen elájultak tőle. A másnapi újságban az én fényképem volt és hosszú cikk a kacsámról. Richard mutatta meg, hogy csináljam, de nem sikerült úgy, ahogy ő szerette, nem vállalta fel, ezért küldött ki engem a vendégek közé, mert cikinek érezte, nem akart égni. Én meg ott álltam, és mindenki nyalta a seggem, hogy ilyen tökéletes ízharmonia, tálalás, a köretválasztás, meg ez és az. Másnapra a neves dél-afrikai szakácsok csoportjába tartoztam, tévedésből.

Az éttermet Guinnie Fowlnak hívták, ez gyöngytyúkot jelent, de a zsengét, ne egy óriási darabot képzelj el, hanem olyan hetven-nyolcvan dekásat. Lehet, hogy az étterem neve miatt, de a gyöngytyúk gombamártásban volt az egyik legkedveltebb kaja. Bontsd szét a gyöngytyúkot alkatrészeire, combokra, mellekre, a mellről húzd le a bőrt, a maradék csontokat később használhatod alaplének. Enyhén sózd és borsozd meg, kend meg egy kevés mustárral, mondjuk Colman’sszal, ez a klasszikus angol mustár. Süsd elő minden oldalát egy kevés olívaolajon. Tedd egy edénybe egy deci száraz fehérborba egy szál friss rozmaringgal. Öntsd rá a sütésből maradt olajat is, és keverd össze. Ebben a pácban akár egy napig is eltarthatod. Evés előtt fél órával állj neki az elkészítésének. A gombát vágd nagyon apróra, mellé egy közepes méretű hagymát és három gerezd fokhagymát. Na most az jó, ha van már egészben megsütött fokhagymád, akkor ebből csináld meg a pépet. A hagymát vajon lepárolod,  amikor üveges lesz, hozzáteszed a fokhagymapépet is, rászórod a gombát, fűszerezed kakukkfűvel, oregánóval, durvára tört zöld borssal. Szórd meg egy kis marék apró kockákra darabolt kaliforniai paprikával, pirossal, mert jól mutat majd a tálaláskor. Öntsd fel a páclével, forrald be, és tegyél hozzá két deci tejszínt. A végén egy kiskanál vajjal sűrítsd be, de ne teljesen iszapszerűre. A gyöngytyúkdarabokat egy serpenyőben süsd meg. Fehérboros párolt zöldséggel és rozmaringos burgonyával tálaltuk. Napi tíz-tizenöt adagot eladtunk belőle. Vándorszakács 5

Ebben az étteremben etettük az angol királyi család tagjait, a marokkói királyt, az elnök rendszeresen járt ide partikat tartani. Olyan fizetést kaptam, hogy nem tudtam elkölteni, igaz, időm sem volt rá. Ilyen azóta sem volt, de szerintem nem is lesz már. Teljesen lekötött a meló, a tanulási vágy. Inni is elfelejtettem. Vasárnap esténként jártunk be egy sziciliai vendéglőbe Luigihoz. Ő úgy lett a haverom, hogy véletlenül tévedtem be hozzá egy sörre, és megláttam a bár pultján a grappát, és rendeltem is a söröm mellé egyet. Kitört miatta az ováció. A tulajt hívták, mert a pincér nem merte kibontani az üveget. Megjelent egy igazi mukucs valahonnan hátulról, teljesen retkesen, és odajött hozzám. Bemutatkozott, hogy ő a Luigi, és nagyon boldog, hogy végre kinyithatja ezt a palackot, mert hét éve csak erre várt. Megfogadta, csak akkor bontja ki, ha valaki rendel belőle, de akkor ezt mind meg is issza vele. Így lett az a nagy barátság. Mit is tesz az ital az emberrel? Alaposan berúgtunk, de annyira, hogy hetekig semmilyen italra rá sem tudtam nézni, még a sörre sem.

Vándorszakács 4

Hat hónap után annyi pénzem volt, hogy nem fértem a bőrömben. Valamit kellett csinálnom, mert már ételekkel álmodtam. Nővel is csak ritkán voltam. Volt egy bomba pincérnőnk, őt néhanapján használtam, de szegényem annyira ostoba volt, hogy nyilvános helyre be nem tettem a lábam vele. Kértem egy hónap szabadságot Ralftól. Nem kellett volna. Vettem egy vonatjegyet Botswanába, azért vonattal mentem, hogy minél többet láthassak Afrikából, de Fredericktown nagy csalódást okozott. A szafarikra sajnáltam befizetni a pénzt, és nem is vagyok kompatibilis turistákkal utazgatni, a felét meglincselném útközben. Arra meg semmi esélyt nem láttam, hogy egyedül vágjak neki a Kalahári-sivatagnak. Két nap után kimentem a vasútállomásra, megvettem a visszajegyem Fokvárosba, de sajnos csak a fizetés után kérdeztem meg, hogy mikor is indul. Péntek délután. Kedd délelőttöt írtunk. Nem maradt más, inni az indulásig. Ez egészen jól is ment, még verekedésbe sem keveredtem, pedig párszor botrányosan bebasztam.

Vándorszakács 5

Visszaérkezésemet komolyan megünnepeltük Luiginál. Azt sajnáltam, hogy ezekből a bulikból Richard mindig kimaradt. Ő volt eddig az egyetlen olyan szakács az életemben, aki sosem ivott, és vega. Mindent, ami húst tartalmazott, nekem kellett megkóstolnom.

Luigi erre az időre tervezte a szabadságát, és erősködött, hogy menjek vele, és hozzam a kuka lányt is, hogy ne unatkozzak, mert ő a feleségével lesz. Egy óceánparti mobil házat bérelt, ahol a hullámzúgástól egyáltalán nem tudtam aludni, ezért egész éjjel a lánnyal kellett foglalkoznom. Ezeket a foglalkozásokat annyira megkedveltem, hogy mikor visszaértünk, magamhoz is költöztettem.

Alison szerette a lakást, minden energiáját a tisztaságra és a rendrakásra fordította, és természetesen a külsejére, mert élete vágya volt, hogy modell legyen. Már  beletörődtem ebbe a kapcsolatba, és kezdtem jól érezni vele magam. Egy nap meghívást kapott egy fotózásra. Úgy elment fotózkodni, hogy többé sosem láttam, még a ruháiért sem jött vissza. Később Richard mutatott egy magazint, amiben állítólag szerepelt, de én nem akartam felismerni, annyira kisminkelték. A harmadik oldalnál ismertem fel a bugyivonal alatti hold alakú anyajegyéről.

Vándorszakács 5

Ez is rátett arra, hogy egyre jobban kezdett tele lenni a tököm Afrikával, a munkával, meg csak azokat a dolgokat kerestem, amik idegesítettek. Ezeken aztán teljesen felbasztam magam, és ittam reggelig. Azt találtam ki, vissza kellene mennem Magyarországra, ezzel a tudással, amit itt megszereztem, otthon betegre kereshetem magam, és végre találkozhatok a barátaimmal. Most sem tartott sokáig a tervezgetés. Két nap múlva a repülőn ültem London felé. Egy májusi napon érkeztem vissza Budapestre, már nem is tudom, hány év után. Senkinek sem szóltam. Egyedül akartam felfedezni magamnak a várost, megkeresni a régi helyeket. Alig találtam párat, a megmaradtakban meg kicserélődtek a vendégek. Azért belefutottam gyorsan ismerősökbe, akiket nagyon meglepett a hirtelen felbukkanásom. Voltak olyanok is, akik tényleg örültek nekem. A pesti lányok megint a legszebbeknek tűntek a világon, és mégis, hetek sem múltak el, már a fejemet akartam verni a falba, hogy visszajöttem. Most sem túlságosan fényes a helyzetem itt, Gambiában, de azt már biztosan tudom, hogy vissza sosem megyek.


A sorozat eddigi részei