Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Vándorszakács 4.: Katonai puccs, részegen

Fotó: Vándorszakács

Drogok, alkohol, vándorlás nőről nőre és kontinensről kontinensre. Sorozatunk napló: a vándorszakács nemrég írta le emlékeit és részben a jelenét valahol Afrikában. Hetente három részt közlünk, hétfőn, szerdán és szombaton, néhány hónapig, a szerző fotóival. 18 éven aluliaknak nem ajánljuk, sok benne a kábítószer és a szex, cserében a drogelvonás kínjai és az alkoholbetegség mindennapjai is. Életreceptek - csak olvasásra, ételreceptek - kipróbálásra. Negyedik rész: ne fotózz katonát puccs közben!


Inkább folytatom ott, hogy kirúgtak a katonaságtól, és készülök a nagy csavargásra. Nem kapkodtam el az indulást, mert fülig szerelmes voltam. Nem bírtam elhagyni a lányt. Közösen tervezgettük a nagy csavargást, de tele volt bonyodalmakkal az egész. Zsuzsi szülei utáltak, és el voltunk tiltva egymástól. Elég nagy volt a korkülönbség közöttünk, én voltam tizenkilenc, ő tizenöt. A suli után rohantunk hozzám a lakásba, és nagyokat szerelmeskedtünk. Az apja annyira utált állítólag, hogy vadászpuskával autózgatott esténként a városban, hogy megtaláljon. Szerencsére a piros Lada a sárga fényszóróival mindig hamar feltűnt, és el tudtam valahova bújni. Azt nem hiszem, hogy lelőtt volna, de biztosan összeverekedett volna velem, és ebben a boxban nem hiszem, hogy esélyes lettem volna, a  papa volt vagy száztíz kiló.

vándorszakács 38

Vártuk, hogy sikerüljön a felvételije az egyetemre, mert akkor végre vége lenne ennek a rémálomnak a szüleivel. Maximálisan sikerült a felvételi, de a folytatás nem. Már a gólyatáborban bepasizott, amit csak hónapok múlva mert elmondani, bár én rögtön megéreztem. Csökönyösen bíztam az újrakezdésben, de ebből soha nem lett semmi. Az tartotta bennem a hiú reményt, hogy amikor a katonai fogházban voltam, minden alkalommal, amikor csak lehetett, eljött a láthatásra. Komoly hazugságokat kellett kitalálnia a családjának, hogy le tudjon lépni otthonról minden második vasárnap hajnalán. Semmi sem segített, még az sem, hogy elmentem dolgozni. Ez volt életem első nagy csalódása.

Amíg ezeket leírtam, eszembe jutott az hihetetlen pech sorozat, amit az utolsó héten benyeltem itt Afrikában. Kezdődött a kocsival. Aztán a kolbászgyártás közben majdnem levágtam az ujjam. Egy babszemnyi darabot sikerült kimetszenem a bal  mutatóujjamból. Amikor belecsúszott a penge, már éreztem, hogy mélyre sikeredett. Gyorsan eldobtam a kést, és a számba kaptam, hogy kiszívjam a vért, és hülye módon leharaptam a lifegő darabot. Ömlött a vér a csapba, míg a többiek megtalálták az elsősegély dobozt.

Vándorszakács 4

Négy napra használhatatlan lettem. Már kezdett alakulni a kezem, egyszer el is tudtam menni szúnyogot irtani. Az utolsó pénzemet taxiztam el. Hazafelé az úton már valahogy furcsán éreztem magam, más volt a város. Telefonokból tudtuk meg, hogy katonai puccsra készülnek. A folyó túloldaláról már hallatszottak a lövések. Géza szerint hülyeség és rémhír minden, szerinte csak petárdáztak. Mondtam neki, nézzük meg a tévében, hátha vannak hírek. Mondta, hogy már próbálta, de valamiért nem megy az adás. Később tudtuk csak meg, hogy azzal kezdődött az egész buli, hogy elfoglalták a televíziót és a rádiót.

Estére a mi oldalunkon is erősödtek a durranások. Reggelre már a házunk mellett is csattogtak a fegyverek. Kiderült, hogy nem egymásra lövöldöznek, hanem csak úgy örömükben a levegőbe, mert végre sikerült elkergetniük az elnököt.

Vándorszakács 4

A házunk tetejéről fényképeztem őket. Szereztünk sört is. Elég sokat kellett hozzá kódorogni, a csendőrségnél a kanyarban ismét láttam katonákat. Kis teherautókon, személykocsik ablakaiból lógtak, és a fegyvereikkel hadonásztak, mikor mellénk értek, elkezdtek a levegőbe lövöldözni. Töltényhüvelyek repkedtek közel hozzám. Ami meglepett, hogy egyáltalán semmiféle félelmet nem éreztem. Körülöttük a bámészkodó utcanépe pedig tapsolt. Inkább ünnepi volt a hangulat, mint háborús. Este rendesen leittuk magunkat a Tevében, és még ezen az éjjelen a hazaúton a fényképezőm megadta végleg magát. Azt hittem picsarészegen, hogy vicces lesz, és megkértem a katonákat, álljanak össze egy képre. Vita nem volt, elvették. Megint nincs gépem.

Vándorszakács 4

Másnapra kerekedett ki igazán teljessé a rábaszás. Kihirdették a kijárási tilalmat, amivel én egyáltalában nem foglalkoztam, csak hiába bóklásztam a városban, semmit sem találtam nyitva. Harmadik napja koplalunk. Múlt éjszaka már cigink sem volt. A napokban annyira ráértünk, hogy leengedtük és kitakarítottuk a medencét, felsöpörtem az udvart. Viszont nem tudtunk klórt venni, és valami pompomszerű szar potyog a fáról, ami beteríti az egész udvart, és tönkre fogja vágni a medence vizét. Áram és internet a balhé kezdetétől csak ritkán van. Egy pozitívuma van mégis ennek az egésznek, nincs szmog. Bár a szmog és a kosz engem már nem zavar egyáltalán, megszoktam. Azt viszont rohadtul unom, hogy a szobában ülve idióta dvd-ket nézek egy ventillátor folyamatos zúgásában, ami olyan forró levegőt fúj rám, mint egy hajszárító.

Vándorszakács 4

Inkább folytatom majd onnan, hogy mi is volt azután, amikor felfogtam végre, hogy a Zsuzsival vége. Hónapokat kemény depresszióban átpiálva azon töprengtem, hogy a bánatba jutok el valaha is valahova. Esélyt sem láttam a legnagyobb vágyamra, ami nem volt más, mint Cape Town.


A sorozat eddigi részei