Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Vándorszakács 29.: Egy fehér csavargó a feketék között

Fotó: VS.hu

Drogok, alkohol, vándorlás nőről nőre és kontinensről kontinensre. Életreceptek csak olvasásra, ételreceptek kipróbálásra a vándorszakácstól. 29. rész: gambiai népszokások a lehúzásra.


Emilék tartottak el, náluk is laktam a vendégházukban, aminek a terasza a folyó és az óceán torkolatára nézett és egy krokodilos tóra, ahová minden reggel lesétáltam a krokodilokat reggeliztetni. Akkor voltak jobb napjaim, amikor Dagesz jött el meglátogatni. Ilyenkor megint tudtunk csavarogni, kocsmázni, járhattam a Binisbe vele, és távozásakor pénzt is hagyott bőven. Egy üzleti vállalkozást akart beindítani, kereskedni akart ezzel-azzal. Tetszett az ötlet, fel kellett kutatnom a lehetőségeket. Nagy kutatásomban leginkább csak a kurvákat találtam meg. Elértem velük azt a szintet, hogy engem nem zaklattak már, mint az újonnan érkező turistát. Békén hagytak a Binisben, nem lógtak a nyakamon, és ha valamelyikhez kedvem támadt, már jutányos áron mentem el vele. Tetszett ez a módszer, és olcsóbb is, mint egy állandó barátnő, főleg itt Afrikában.

Vándorszakács 17

Még Maliban Pepe haverunk, akivel együtt is laktunk, beleszerelmesedett egy helyi lányba, akit később feleségül is vett. Akkor Gézával megegyeztünk, hogy ha valamelyikünknek ennyire elmenne az esze, a másiknak kérdés nélkül ki kell nyírnia a károsultat, mert nem nézheti végig egyikünk sem azt a kínt, amibe a másik került. Én napoknál tovább nem bírtam maradni, amikor Pepe menyecskéje és annak egész rokonsága bevonult hozzánk, és a tévében megszakítás nélkül nézték a rosszabbnál rosszabb nigériai szappanoperákat, és folyamatosan zabálva, üvöltve kommentálták a történéseket. Ezt nem, ennyire szerelmesnek nem lehet lenni. Ezek itt a Binisben legalább kurvák, más-más országokból érkeztek, nem volt itt családjuk, de szinte mindegyiknek volt már legalább egy gyereke. Volt itt libériai, Sierra Leone-i, mindenhonnan Nyugat-Afrikából. Folyamatosan érkeztek ismerősök, velük jártam a környéket és az éjszakát. Ők tartottak el. A raliról is átjöttek jó páran Gambiába.

Üzleti szokások

Vissza kellett mennem Bissauba is, segíteni, elhozni egy utánfutót, amivel a motorosok motorjait vitte vissza Lajos Magyarországra. Hárman vágtunk neki az útnak, kértem őket, hogy senkinél ne legyen semmilyen felesleges motyó, mert a szenegáli részen szinte minden méteren ellenőrzési pontok lesznek a kassamaszi lázadók miatt, és mint az köztudott, a szenegáli rendőrnél, vámosnál aljasabb nem létezik az egész környéken. A bissaui határ előtt bele is futottunk egy ezekből álló világválogatottba. Atomjaira szedték szét a kocsit, de nem találtak semmit, egészen addig, amíg az egyik köcsög figyelme meg nem akadt Béla tisztasági csomagján, ezt borította ki egy dobozba, és azonnal felcsillant a szeme, mert talált egy darab tablettát. Egy Xanaxot. Innentől drogcsempészek lettünk. Bírósággal fenyegetőztek, ha nem tudjuk felmutatni a vényt. Természetesen ilyenünk nem volt, de nem is szólt másról a dolog, csak hogy minél több pénzre húzzanak le. Ebben bennünk emberükre találtak, mondtam nekik, Béla marad, mi Lajossal megyünk, folytassák le a tárgyalást, majd visszafelé felvesszük, vagy leüli a büntetését, és ott hagytuk Bélát. Mire visszaértünk, persze ott várt minket egyedül.

Vándorszakács 17

Ezek a helyek egyáltalán nem a közbiztonság érdekében vannak, hanem azért, hogy lerántsanak mindenkit, akit csak lehet. Fő áldozataik a taxisok, de azok meg is érdemlik. Sokszor össze is játszanak velük, és a büntetésből beszedett pénzt elosztják egymás között. Addig tartják a taxit az ellenőrzési ponton, amíg az utasok össze nem dobják a sarcot, később ezt felezik el. Soha ne siessen senki Afrikában, mert az nagyon költséges lesz. Ezek megérzik, és a gatyádig lehúznak, ehhez olyan csodálatos érzékük van, hogy az felfoghatatlan.

Ezekkel a próbálkozásokkal naponta, sőt, szinte minden méteren találkozom itt Gambiában is. Nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy ne szólítsanak meg. „Hi, Mike!” „Hi, big man!” Soha nem fogom megszokni, ahogy a taxisok pofátlanságát sem, akik úgy próbálnak fuvart szerezni, hogy leszorítanak az útról. Kinéz az ablakon, „Taxi?” – teszi fel a kérdést, és rögtön válaszol is rá saját magának: „Yes”. Az biztos, hogy legalább az ötszörös árat mondja a normális fuvardíj helyett, és  ha nem ülsz be mellé, sokszor anyázni is kezd, és felháborodva hajt tovább, mert nem csináltál neki üzletet. Egy időben elneveztem magam Taxinak. Amikor megállt mellettem, vagy éppen letolt az útról, és rám kérdezett, „Taxi, yes?” Válaszoltam neki: „Igen, a nevem taxi, honnan ismersz?” Ezzel annyira felbasztam őket, hogy már hírem lett a körükben. Éjjel is csak ritkán basztatnak a bulinegyed környéken, ha valamelyik mégis, a többi szól neki, hogy hagyjon, „He’s African tubab.” Ez annyit tesz, hogy helyi fehér ember.

Vándorszakács29

A legtöbb gambiai üzletembernek tartja magát, persze nem a tisztességes üzletről van szó, hanem az átbaszásról. Ezt hosszú évek alatt meg lehet tanulni, de megszokni soha. Minden pillanatodban erre kell figyelned, amikor kint vagy az utcán, de a kocsmákban is. Minden kinyitott sörnek megtartom a kupakját, és az elszámolásnál csak annyit fizetek ki, ahány kupak előttem van. De ha kimegyek a budiba, viszem magammal, mert képesek pár darabot hozzávarázsolni.

Párkapcsolati szokások

Már tényleg nem a jókedvemben vagyok még itt. Annak esélyét nem látom, hogy egyszer meg tudok venni egy repülőjegyet vissza Európába, de nem is akarom. Ezt a rövid időt már lehúzom ezen a kontinensen. Mauglinak érezném magam egy európai környezetben. Képtelen lennék betartani a hülye szabályokat, a dohányzásra, a vezetésre meg a minden szinten korlátozott és irányított létezésre. Alkudoznék a boltokban, mint itt. Hogyan söröznék a kocsmákban, ahol már tilos dohányozni? Ezekkel az élhetetlen szabályokkal nekem teljesen használhatatlanná tették Európát. Pár élhető hely még akad arra, Grúzia, Örményország, esetleg még Albánia.

Vándorszakács29

Mondjuk Európában mindig kifizettek a melómért, nem úgy, mint itt. Az utolsó három munkahelyemen a fizetés elmaradt. 2013 január elseje óta csak egy munkahelyemről kaptam pénzt, de onnan sem azt, amiben megállapodtunk, csak a harmadát.

A szopásom a melóval az Anaconda étteremben kezdődött novemberben. Egész szépen rendbeszedték a helyet, na, csak azt a részét, amit a vendégek látnak. Írattak velem egy étlapot, ami nyolcvan tételből állt, de olyan konyhát nem csináltak hozzá, ahol ezeket el is lehetett volna készíteni. Igazából edényeket sem vásároltak, mert elfogyott a pénz. A nyitóbulira csak falatkákat gyártottam, de ez sem volt egyszerű, mert a gáztűzhely három lángjából csak egy működött.

Vándorszakács 19

A megnyitó csodával határos módon jól sikerült. Meghívtam a kedvenc pincérnőmet az egyik törzshelyemről. Mama volt talán az első olyan csaj itt Gambiában, aki igazán tetszett, és nem éreztem rajta a ribancságot. Szabadnapjain többször is randevúztunk, már azon gondolkodtam, hogy lehetne ő az első állandó csajom itt. Ezt a tervemet egy héten belül megváltoztattam, amikor az egyik hotelban futottam össze vele, ahova egy idősebb angol pasihoz járt reggelente kiegészíteni az éttermi keresetét. Ismét mellényúltam. Ő azzal magyarázta, hogy még nem vagyunk házasok. Biztosítottam, hogy nem is leszünk, de időm sem volt rá, mert az étteremtől egy szabad percem sem maradt. Végül is elkúrogattam volna a szokásos összegért, mert nagyon jó csaj volt. Meg is egyeztünk heti kétszeri alkalomban, ezer dalasiban, ami helyi pénz. A mai napig nem került még sor rá. Nagyon elfoglalt lett a szezonban, amikor meg hív, én nem érek rá, vagy nincs pénzem. Vándorszakács29

A sorozat eddigi részei