Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Vándorszakács 28.: Szto dollár

Fotó: VS.hu

Drogok, alkohol, vándorlás nőről nőre és kontinensről kontinensre. Életreceptek csak olvasásra, ételreceptek kipróbálásra a vándorszakácstól. 28. rész: melyben lezárom Aisát és Európát is.


Elhatároztam, hogy a lehető leggyorsabban visszajutok Afrikába. Az összes pénz valagára hágtam, a mai napig nem tudtam visszafizetni. Géza hívott, hogy Pisti nemsokára indul Bamakóba, ha akarom, elvisz. Mondtam Aisának, hogy megyek vissza, de már véglegesen. „Úgy jársz már Afrikába, mint más a Balatonra, ha tényleg ezt akarod, akkor menjél” – volt a válasza az utolsó zsarolási kísérletemre. Délutánra készen voltam az útra. Pajti kutya iratait is sikerült előkotornom, mert ő is jött volna velem.

Vándorszakács16

Bementem Aisához végleg búcsúzni. A Tulipán telt házzal ment, mikor beállítottam. Kértem egy sört, és vártam a pillanatra, amikor egy percre rám tudja szánni az idejét. Hétkor elfogyott a türelmem. Odamentem hozzá, és elég tahó módon közöltem vele, hogy indulok, és kimentem az étteremből. A Sirályig sem értem el, amikor csörgött a telefonom, a főnöke hívott. Gondoltam azért, hogy ha már végleg lelépek, fizessem ki a számlám, ami igencsak felhalmozódott. „Ne legyél barom, azonnal gyere vissza. Itt sír Aisa, teljesen ki van készülve, értsd meg, csak téged szeret, és nem tud nélküled létezni.” Rohantam vissza, mint akit üldöznek. Félúton szaladt szembe.

Új élet, régi szokások

Másnap új életet kezdtünk együtt. Hihetetlen szerencsémre pár nap múlva megint munkát kaptam a Herkules étteremben. Nem tetszett a hely, nagyon angolos pub hangulatúra akarták megcsinálni, de egy giccsparádéra sikeredett. Két hónap próbaidővel vettek fel, de az első héten megszöktek mellőlem a szakácsok, nem bírták a fiatalok a kiképzést. Munkánk szinte nem volt, mert felbontották az egész utcát, hogy sétálóutcává alakítsák. Komikus volt, ahogy a fotocellás bejárati ajtóhoz egy pallón kellett egyensúlyozni a bejutásért. Gondoltam, nem sokáig maradok ezen a helyen. Nem kedveltem a pincérlányokat, igazi plázacicák voltak, a felszolgálói munkára tökéletesen alkalmatlanok. Letiltottam magam ismét a piálásról. E nélkül képtelen voltam kommunikálni ezekkel a macákkal. A főnök egy pánikbeteg ketrecharcosbajnok volt. Nem értettem, hogy nem szarta össze magát, amikor a ringbe lépett. Megegyeztem vele, amikor lejár a próbaidőm, ad három hét szabadságot, hogy végiggondoljam a folytatást, és erre az időre esett a Kaukázus-rali, ami a fő ok volt. Beleegyezett, mást nem is csinálhatott, mert ha nem, akkor hagytam volna az egészet a picsába.

Vándorszakács28

A két hónap alatt egész ügyes kis brigádot sikerült összerántani. Egész jól kerestem. Megvettem az első Moszkvicsomat a ralira. Nem volt éppen kiváló kondícióban, de ment. Joe-val és Pilóta Elekkel neveztünk verseny kategóriában.

A rali után nehezen vettem rá magam, hogy beálljak dolgozni. Kezdett a hely beindulni, rám találtak egy koncertszervező cégtől is, hogy a fellépő külföldi eladóknak csináljam a cateringet. Az első ilyen Suzanne Vega volt. Mindenki majrézott, hogy mi lesz, mert olyan listát küldtek, hogy Bécsben kellett hozzá egy-két dolgot megvennem. A posztereken, amivel tele volt a város, még mindig dögösen nézett ki. Amikor betoppant a neki kialakított büfébe, nem ismertem rá, először azt hittem, a takarítónő jött rendet rakni. Fél óra alatt átvedlett Suzanne Vegává, mintha a plakátról lépett volna le. El nem tudtam képzelni, hogyan csinálta, de fantasztikus munkát végzett magán.

Vándorszakács28

Kezdtem kurva jól keresni, viszont Aisára semmi időm nem maradt. Készültem a Csernobil-ralira is, amiről Aisa hallani sem akart, én meg csak abban bíztam, ha megjövök, utána rendben lesz megint minden.

A helyzet kezdett teljesen elmérgesedni közöttünk. Míg én folyamatosan részeg voltam, de már a kokain is kezdett újra előjönni, ő bepasizott az egyik kollégájával, amit nem tudtam lenyelni. Egy huszonéves kölyökkel, miután velem lehúzott két évet. Ritkán találkoztunk, de ha össze is futottunk valahol, mindig olyan helyzetekben, melyekben tényleg nem kellett volna látnia. Mindig más és más lánnyal voltam, és letagadni sem lehetett, hogy közöm is van hozzájuk.

Csernobil-rali

December 29-ére esett a rali rajtja, a ralinyitó buli nálam. Innen átvittem az angol csapatot a hozzánk verődő csajokkal Aisához a Tulipánba, a hely szülinapi bulijára. Teljesen elmebetegnek tartott, amiért Csernobilba akartam menni, de én ki nem hagyhattam. Bemutattam neki a két lányt, is akiket erre az időre magamhoz költöztettem, vigyázni az állatokra. Természetesem már kellemesen részeg voltam, és az ormányomat is telepakoltam. Nem volt jó ötlet a két csajjal való búcsúzkodásom. Ökör módon még azzal is próbálkoztam, ha nálam alszik, akkor hazaküldöm a csajokat, és csak reggel vehetik át a kulcsokat. Szó szerint elküldött a kurva anyámba. Hajnalig az angolokkal és a lányokkal ittam a Tulipánban. Olyan állapotban keveredtünk haza, hogy reggel nem találtuk, hová parkoltuk a kocsikat. A csajok állították, hogy azzal jöttünk a lakásra. Szerencsére az egyik lány telefonjára ébredtem, amin meglepődtem, hogy mit keresnek az ágyamban, ráadásul ketten, ezért csak két órával késtünk el a rajtról. A nagy kapkodásban el is felejtettem, hová is indulok. A kínai tornacipőmet vettem fel, és beledobtam néhány pólót a kameratáskámba. Az előző napi kokain maradékát az utolsó pillanatban megtaláltam a zsebemben, de nem osztottam szét, hogy lendületet kapjak a gyors indulásra.

Vándorszakács28

A rajtnál adódtak még kisebb problémák, Az angoloknak ki kellett cserélni a rendszámot a Trabanton. Angliában egyetlen Trabi létezett valamikor régen. Ezek a srácok kinyomozták, és megvették a papírjait az angol rendszámmal együtt. Facsavarokkal fúrtuk fel a kasznira. A mi kocsink sem volt sokkal jobb, egy Fiat 500. Jakub, egy lengyel fiú lett a társam az útra, a szüleitől kapta kölcsön a gépet a ralira. Soha alkalmatlanabb autóban nem ültem még ralin. A lengyellel jól kijöttem, csak a kocsival nem. Nem ment a fűtése, szarrá fagytunk benne. Néha hálózsákot húztunk magunkra, annyira fáztunk.

Vándorszakács28

Moldávia után egy általam nem ismert ország következett, a Dnyeszterentúli Köztársaság. Pár méterrel a határ után azonnal megbüntettek a rendőrök, mert átléptük a záróvonalat, amit ugyan nem láthattunk a harminccentis hóban, de vitára esélyünk sem volt, nagyon meggyőzőek voltak. Ez az ország olyan, amilyet Viktor is szeretne csinálni. A főnök magát Seriffnek hívja, és így hívják a pékséget, a patikát, a stadiont, mindent. Szóval egy országot tulajdonol. Nem volt nehéz rátalálni a szállodánkra, egy kajáldára annál inkább. Meglepően jó ételeket kaptunk, és a szomszéd asztaltól egy idősebb pár meghívott bennünket egy üveg piros színű vodkára. Kérték, ne siessünk, mert a barátaikat is meghívták, akik perceken belül jöttek is. Ránézésre a város női kosárlabdacsapata érkezett. Felálltam, és odamentem az első lányhoz bemutatkozni. Ő azt válaszolta, hogy szto dollár. Megértettük rögvest, miről is szólt a meghívás, és tudtuk, hogy ezután nekünk kell következni. Természesen a hotelba is elkísértek  minket, ahol kinyitották a bárt, zenét csináltak. A meglepő az volt, itt már semmit nem kellett fizetnünk, még azért sem, hogy velünk ébredtek reggel. Minden lány kimondottan modelltípus volt.

Vándorszakács28

Nagyon vártam Csernobilt, és tényleg megérte elmennem, bár a lábaim majdnem lefagytak a kínai dorkómban. A térdig érő hóban próbáltam eljutni mindenhová a halott városban, semmit nem akartam kihagyni, mindent látni akartam. Még otthon sem tudtam sokáig megemészteni a látottakat. A Vidámpark volt a legdöbbenetesebb.

Most már tényleg vége

A lakásomból tömegszállást csinált Levente. Egyre több pénz ment el megint kokainra. A munkámra is nagy ívben szartam, egy rövid időre ki is szálltam belőle. Egy haverommal nyitottunk egy új helyet Zűrzavar néven. Napokon belül a város legzajosabb kocsmája lett. Záróra nem létezett, sokszor csütörtöktől vasárnap délutánig nyitva volt, folyamatos bulival. Gyorsan csúsztam vissza régi állapotomba. Napi több gramm az egész napos részegséghez. Olyan éjszakáink voltak, hogy megszűnt minden kontroll körülöttünk. Nem tudtam elaludni, bármennyire is szerettem volna, Aisa járt az eszemben. Rájöttem, nem tudok élni nélküle. Bezabáltam harminc Rivotrilt, hogy kinyírjam magam. Levente talált rám, lerángatott a galériáról, hogy megfürdessen, mert összeszartam, összehugyoztam mindent. Az orvos ismerősét hívogatta, mit csináljon velem. Az azt mondta, ha úgy néz ki, hogy megdöglöm, akkor  hívjon csak mentőt, de amíg van esély, ezt ne tegye, mert akkor ebből diliház lesz megint. Olyan szinten csaptam szét magam, hogy napokig mozdulni sem tudtam.

Vándorszakács8

A Herkules telefonjára tértem magamhoz, könyörögtek, hogy menjek vissza dolgozni. Nehéz volt az újrakezdés. Már nyilvánosan ittam mindenhol, senki nem szólhatott bele, mit, mennyit és mikor iszom. Az emberem délutánonként érkezett a pálinkázóba az ellátmányommal. A deleket még le bírtam harcolni kokain nélkül, de az estére már képtelen lettem volna nélküle. Kitaláltam a szendvicsüzletet, vagy hat kocsmának szállítottam naponta, amit reggel gyártattam le a konyhán. Ebből volt pénz a kólára. Havonta rendeztünk egy skandináv bulit az itt tanuló svéd, norvég diákoknak. Ezeken én voltam a mixer, és ilyenkor maradtam zárásig, mert az ötszáz diákból négyszáz csaj volt. Ebből a buliból egyszer sem mentem egyedül haza. Az eszetlen piázástól és a többitől kezdtem ellinkelni a melót.

Kirúgtak a lakásból, kirúgtak a melóból. Kitaláltam, hogy visszamegyek Afrikába. A haveroktól szereztem annyi pénzt, hogy megvegyem a jegyem Bamakóig. Gézának megírtam, hogy mennék, ő nagyon megörült. Annyi pénzt kellett még varázsolnom, hogy a buszjegyet megvegyem Bécsig. Bécsben az igazi öcsém jött értem, és nála aludtam. Reggel még őt is lehúztam, de nem volt bőkezű.

Vándorszakács28

Miire Bamakóban kijöttem a repülőtérről, egy kanyim nem maradt. Tuniszban ittam el, amíg az átszállásra vártam. Itt egy kicsit be is zártak két orosz kurvával és négy szenegáli sráccal, mert nem volt vízumom Maliba. Nehezen tudtam megértetni az egészen ribanc kinézetű vámos nővel, hogy ezt Bamakóban a reptéren kell megvenni. Géza annyira boldog volt, hogy jövök, hogy teljesen leitta magát a Sleeping Camelben, nem ért ki értem a reptérre. Szereztem egy taxist, aki bevitt a városba, az ő telefonján próbáltam hívogatni, de nem válaszolt, vagy foglalt volt órákig. Meg kellett valahol már állnom, mert fingom nem volt, hová menjek. Végül megcsörrent a sofőr telefonja, Géza volt. Elmagyaráztam neki, merre is lehetek, mondtam azt is, hozzon pénzt, mert nekem nincs, és a taxit ki kell fizetnem. Amikor végre egymásra akadtunk, könnyezve ölelt meg, annyira örült. Pénze neki sem volt, ezért a jogosítványát adta zálogba a taxisnak, hogy majd másnap fizetjük ki. A Rue d’Prince-re mentünk, a csajos utcába, és boldogra ittuk magunkat, hogy újra együtt vagyunk és maradunk is.

A sorozat eddigi részei