Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Vándorszakács 27.: A piros hetes busz eladva

Fotó: VS.hu

Drogok, alkohol, vándorlás nőről nőre és kontinensről kontinensre. Életreceptek csak olvasásra, ételreceptek kipróbálásra a vándorszakácstól. 27. rész: melyben megint elsikkasztom valaki pénzét.


Megváltás volt megérkezni Maliba. Rögtön vettem magamnak egy rakat sört, már nem zavart az sem, hogy Kornél szívja azt a szart. A sörök lenyugtattak. Estére érkeztünk Gézához, aki rendesen feltöltötte a hűtőjét az érkezésemre. Gyorsan ki is ütöttem magam. Eddig tartott a szerencsesorozatunk. A kocsipiac telítve volt a rali után, sőt voltak még eladatlan vasak, amiket a bamakósok hagytak hátra. A hetes busz is ott állt még a Hotel Azalai parkolójában. A megálmodott tizenegyezer eurós árra még csak nem is alkudoztak, és ajánlat sem hangzott el rá.

Vándorszakács 2

Az éjszakáinkat az Appaloosa bárban ukrán kurvák itatásával csesztük el. Kornél egy hétig sem bírta, és hazarepült. Rám maradt Berta értékesítése. Indulás előtt még a kezembe nyomott ötven eurót, amit a repülőtérről hazafelé el is ittunk az Appaloosában. Be sem takarta a számlánkat, még öt ilyet hozzá kellett rakni. Hármunk közül senki nem emlékezett, ki vezette haza kocsit, de a sofőr lehányta a műszerfalat, ezért Pepére terelődött a gyanú. A lakásba csak én jutottam be, de csak az előszobáig, Géza fél testét tudta csak átvonszolni a küszöbön, Pepének a feje épphogy elérte a bejárati lépcső első fokát párnaként.

Vándorszakács22

Arra jutottunk, hogy kicsit hanyagolni fogjuk ezek után az Appaloosát és az ukrán csajokat is, akik közül nekem csak egy tetszett, de Binta, a kongói lány jött be igazán. Talán Aisa miatt, mert ő is félig kongói származású. Egy éjszakára ki is hagytuk, mert csütörtök volt, és ha csütörtök, akkor Terasz, salsa-est. Ezt a napot nem lehetett kihagyni, itt lehetett megtudni, milyen új csajok érkeztek a piacra. Aisát akartam kitörölni az agyamból, de nem ment.

Raliautók kiárusítása

Minden erőmmel Berta eladására koncentráltam. Déltől késő estéig a hotel parkolójában ültem, árultam Bertát, a hetes buszt. Semmi nem akart összejönni. Pénzünk is erősen fogyóban volt, annyira, hogy az estéket tévénézéssel kínlódtuk át, főleg én. Amikor hetedszer kellett megnéznem az Üvegtigrist, aminek poénjait Géza és Pepe kórusban mondta a színészekkel, megint fogadalmat tettem. Ha egyszer visszajutok egy normális világba, soha többé tévét nem nézek, még híreket sem, csak focit vagy Forma–1-et, de azt is csak kocsmákban.

Vándorszakács27

Végre akadt érdeklődő Bertára, aminek az ára már lecsúszott hétezer euróra. Mimó, egy libanoni srác hülyített már napok óta, nemcsak Bertára, de a többi vasra is, mert volt nálunk bőven. Egyben alkudozott, de egyre sem volt szerintem pénze. A végtelen várakozások alatt ismerkedtem meg Crisszel, egy belga autótolvajjal, aki a lopott verdákat hordta le Maliba. Jó néhány sör után összebarátkoztunk, felajánlotta a segítségét. Intézett néhány telefont, és egy órán belül megjelent Omar, egy kokszer. A kokszer Bamakóban az eladó kocsikra a vásárló felhajtója. Megszakértette Bertát, és telefonálni kezdett. Elvitte pár helyre megmutatni, aggódtam, ne menjen messze, mert nem állt jól az üzemanyag. Legnagyobb meglepetésemre megtankolva hozta vissza, egy vevővel. Az ötmilliós kezdő árból két óra után három millió ötszázezer lett. Ez még mindig kicsit több volt, mint ötezer euró. Annyira untam már az egészet, hogy belementem. Másnap megtörtént a kifizetés. A legjobbkor, mert már a kávémat sem tudtam kifizetni a Cafe Relaxban az ideges pincérnek. Kifizettem a kokszert is, öt százalékot az eladási árból, ne akadékoskodjon nekem később.

Első utam a Royal Air Marochoz vezetett, megvettem a jegyem Rómáig. Két napom maradt Bamakóban, és ezalatt el kellett még intéznem egy Róma–Budapest jegyet is. Végigzongoráztam az ismerőseimen, ki lenne az, aki megvenné nekem. Aisán kívül senkit nem találtam. Gézának és Pepének adtam fél-fél millió szefát, ez a helyi pénz, a túlélésre. Nem akartak hinni a szemüknek, azt hitték, csak szórakozom velük. Háromszázezret félretettem a hátralévő másfél napra, hogy egy rendeset tudjunk még szórakozni. A maradékot beváltottam euróra.

Vándorszakács24

Utolsó estémen nem hagyhattuk ki az Appaloosát, az ukrán lányokat, akikhez már rendesen részegen érkeztünk. Nem szaroztunk, Long Island Ice Teevel nyitottunk, és azzal is fejeztük be. Az ájulásig leittam magam, a pincérek segítségével tudtak csak berakni az autóba. Reggel a kocsi mellett, a porban ébredtem. Nehezen tudtam összevakarni magam a délutáni randira Bintuval, aki kivett már egy szobát két órára a Hotel Pandában. Ez egy kínai kupolda, ahol fél órára is lehet ágyat szerezni. Órákkal korábban érkeztem a megbeszélt búcsúzkodásra, előtte Aisának vásároltam ajándékokat. Amíg Bintura vártam, magammal veszekedtem, mit is csinálok, miért nem tudom kivárni azt a másfél napot, a találkozást Aisával. Bár kétségeim voltak, hogy szóba áll-e velem egyáltalán. Elhatároztam, hogy Bintuval csak kávézni fogunk, és később, a sörök után lerázom. Azóta már tudom, nekem nem szabad ilyen elhatározásokat tennem, mert mindig az ellenkezője történik.

Vándorszakács8

A második sör után a Pandában kötöttünk ki, és nem bántam meg. Hazafelé a taxiban megmagyaráztam magamnak, hogy ezzel a búcsúdugással semmi rosszat nem tettem. Aisa dobott; az, hogy a jegyemet elintézte, még nem jelentette azt, hogy visszafogadott. Sőt, ne hibáztassam magam, ő pont azt csinálja a helyettesemmel, amit én. Beugrottam az Appaloosába, és még Elinát is elvittem magammal egy gyors búcsúra. Stílusosan innen indultunk a repülőtérre, igencsak nem szomjasan. A tranzitban még pár sör Pastisokkal megerősítve, hogy jobban aludjak majd a gépen. Casablancában, mikor leszálltam, csak kicsit voltam már részeg. Józanodás közben kezdtek előjönni aggodalmaim, mit is csináltam. A pénz, ami a Bertából nálam maradt, nem takarta be a vételi árat sem. Elszórtam Kornél pénzét, ami igazából nem is az övé volt, neki is el kellett számolni a kocsi valódi tulajdonosával. Az összeg, ami a zsebemben volt, a felét sem tette ki annak, amit vártak tőlem, és nagyon égette a zsebem, kopott is gyorsan a hosszú repülőtéri várakozások alatt.

A gépen már csak Aisára tudtam gondolni, és rájöttem, mekkora faszságot csináltam, hogy elbasztam, szétszórtam a Kornél pénzét. Rá kellett ébrednem, nem maradhatok Pesten, de Magyarországon sem. A B terv az lett, hogy megyek Amszterdamba, megforgatni a maradék pénzt.

Vándorszakács 19

Aisán látszott, örül is nekem, meg nem is. Mondtam neki, hogy nincs hol aludnom, és a pálinkázóban akartam kihúzni reggelig.  „Nálam az előszobában elalhatsz, de csak ma, és a szobámba nem jöhetsz be” – volt az ajánlata. Megint egy világ tört össze bennem, nem is tudtam, felmenjek-e hozzá. Erőtlen próbálkozásomnak meglepetésemre engedett, és bejött velem a pálinkázóba néhány italra. Reggel hétre találtunk haza, csontrészegen. Nekem tényleg csak az előszoba jutott. Délben egy pocsolyában  ébredtem, mert a hazaúton szakadt az eső, és össze is hugyoztam magam álmomban. Aisa addigra már kikészített a nála maradt ruháimból egy váltásra valót, és kérte, hogy a nagytakarítás után menjek is el, mert ő leutazik K-ba. Ki lettem dobva, ügyes eleganciával.

A sorozat eddigi részei