Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Vándorszakács 26.: Elmebetegek a Szaharában

Fotó: VS.hu

Drogok, alkohol, vándorlás nőről nőre és kontinensről kontinensre. Életreceptek csak olvasásra, ételreceptek kipróbálásra a vándorszakácstól. 26. rész: melyben visszarohanok Afrikába.


Megint nem volt maradásom Pesten. A szokásos csomagolásba kezdtem, két nadrág, öt póló, egy pulóver. Az összes többi dolgom belefért két banánosládába, ezt betoltam az íróasztal alá.

Vándorszakács25

Kornéltól kaptam egy hívást, lenne-e kedvem vele menni Maliba a következő héten. Más válaszom nem lehetett, csak az igen. Írtam Aisának egy üzenetet, leadnám a lakása kulcsait a Tulipánban. Össze kellett nagyon kapni magam, nehogy valami őrültséget csináljak megint a kulcsleadásnál. A Tulipán, mint mindig, most is tele volt. Pár percig sem tartott, Aisának annyit sikerült mondanom: „Pár nap múlva indulok vissza Bamakóba, nem hiszem, hogy valaha is látjuk egymást az életben.” És rohantam is tovább. A sírás fojtogatott. Sok mindent akartam még az életemtől, csak azt nem, hogy ne lássam többé.

Vándorszakács26

Kornél egy Mercedes Sprinter lakóbuszt szerzett be az útra, amit egy vámudvarból egy árverésen értékesítettek a különböző határokon valamiért lefoglalt járművekből. Ismerősnek láttam a járgányt, amikor kinyitottam a hátsó ajtaját, rögtön tudtam, miért foglalták le. Egy holland ismerősömé volt, aki a saját építésű hátsó dupla falban hasist csempészett Európában. Mi szerencsére nem droggal töltöttük meg a buszt, hanem legalább két fogorvosi rendelőre elegendő műszerekkel és felszereléssel, rokkantkocsikkal. Ezeket kellett kivinnünk. Én már vagy huszonöt éve nem voltam fogorvosnál, és körülbelül ennyi ideje nem mosom a fogamat sem. Listerinnel szoktam öblögetni a pofám heti egyszer. A fogkrémtől meg akartam mindig fulladni.

Fű az olivában

Kornél kitalálta, ő fogja a leggyorsabban megtenni a Budapest–Bamako-távot. Afrikában szerettem volna néha megállni egy városban kicsit körülnézni, sétálni. Éjjelente jó lett volna valami olyan helyen aludni, ahol sörhöz juthattam volna. Mindig ő aludt az ágyban, én az anyósülésen szenvedtem át álmatlanul az éjszakáimat. Agadirban ittam az utolsó sörömet.

Vándorszakács26

Érdekes volt a vezetési stílusa. Vagy üzeneteket írt a telefonján, vagy a térképet basztatta, néha beadta magának az inzulinját, és óránként rágyújtott egy jointra. Ezt olyan időzítéssel tudta csinálni, hogy mikor nekikezdett a megtekeréséhez, én az út szélét kezdtem figyelni, mert már tudtam, hamarosan egy rendőrségi ellenőrzési pontra érkezünk. Azt sem értettem, miért kellett füvet csempésznie Marokkóba, de szerinte errefelé csak hasis van, amit ő nem szeret. A Nyugat-Szahara és Mauritánia határán kérdezte, szerintem mit keresnek a vámosok a kutyákkal. Mondtam neki, ez a három muszlim az egyedüli a világon, aki szereti a kutyákat, és éppen az etetés utáni sétára viszik őket, de pechünkre pont vámosok.

Elkértem tőle a maradék füvét, még mindig volt nála hat-hét gramm. Eldugtam a vámhivatal mögötti budiban. Amíg ő a kocsi papírjait intézte, vettem egy dunsztos üveg olívabogyót, kinyitottam, ettem belőle, ebbe rejtettem bele a motyóját. Féltem, mert biztosan tudtam, hogy majd vissza akarja valahogy szerezni, de ezt nem bízhattam rá. Amikor rákérdezett, hogyan visszük tovább, azt válaszoltam neki, sehogy, mert lehúztam a budiban. Ezen rendesen berágott, de azzal védekeztem, hogy milyen szar lenne elmesélnem a kislányának, hogy a papa drogcsempészés miatt ül tíz évet Marokkóban.

Vándorszakács21

Az utolsó sorompónál viszont az én gyomromba állt bele a görcs. Kaptunk még egy vámvizsgálatot a legrohadtabb fajtából. A csávó nem azért matatta végig a buszt, mintha bármit is keresne, hanem azért, hogy ami megtetszik, azt adjuk neki úgymond ajándékba. Képes lett volna napokat is feltartóztatni minket. Ezt nagyon értik, végén már a gatyád is odaadnád, csak mehess tovább. Azonnal adtam neki két energiaitalt és pár óvszert, de ezzel nem érte be. A polcról leszedett pár zacskós édességet a gyerekeinek, és a hűtőszekrény ajtaját kezdte bámulni. Mutatta, hogy nyissam ki, mintha alkoholt keresne. Elsőnek rögtön kiszúrta az olívabogyós üveget, és azt nézegette. Szerencsére nem maradt ideje rá, hogy a kezébe is vegye, mert gyorsan cselekedtem. Lelki szemeimmel már a tangeri börtön udvarát láttam. Kezébe nyomtam gyorsan a gyulai kolbászt, egy csokit és a tejfölt, ami Géza legnagyobb vágya volt Afrikában. Már kezében tartotta az üveget, amikor letörtem egy darabot a gyulaiból, és a szája felé dugtam, hogy kóstolja meg. Eredeti magyar kolbász, disznóból. Értetlenül és egyre dühösebben nézett rám, hogy meg akartam etetni disznóhússal. Lassan kezdtem visszapakolni a hűtőbe, az olívabogyót a legmélyére raktam. Kerestem egy új zacskót az ajándékainak, kértem, hogy tartsa, amíg pakoltam bele. A csomagot megfejeltem még két pólóval, és amikor kapott még egy G-Roby-s baseballsapkát is, majdnem elájult a gyönyörtől.

Vándorszakács10

Kornél nem értette a kapkodásom, de nagyon szemrehányóan nézett rám a csomagocskája miatt. Nouakshot előtt nyomtam a kezébe, azzal a kéréssel, hogy az első jointot csak a Sahara Aubergében szívhatja el. Ott viszont az egészet betekerte magának a hátralévő útra. Délutánra lilára is szívta magát. Innentől már csak saját magával versenyzett. Kiffa előtt a homokviharban éjszaka letörte egy Land Rover tükrét előzés közben. Teljesen bepánikolt, és tovább akart hajtani. Ráüvöltöttem, hogy azonnal álljon meg, mert ha nem, akkor biztos fejbe lőnek bennünket a következő faluban. Így legalább marad ötven százalék esélyünk kimagyarázni, kifizetni. Itt a sivatag közepén mi még mindig ketten vagyunk, ő meg egyedül. Mielőtt kiszálltam a kocsiból, az emelőt a hátam mögé tűztem, az övembe, ha a beszélgetés netán rossz irányba terelődne. Azt tudtam, ilyen esetben Kornélra nem számíthatok. A beduin jobban be volt szarva, mint mi. Le sem tört teljesen a visszapillantó, csak elhajolt. A turbános legyintett egyet, kezet fogtunk, és Kiffáig együtt mentünk. Én meg akartam aludni Kiffában, de ez az ökör tovább versenyzett az éjszakában a homokviharban, az istennek sem állt volna meg. Utálom a szabályokat, de azt valahogy betartottam volna, hogy éjjel nincs vezetés a sivatagban. Homokviharban nappal sem. Néha pár órát aludtunk az út szélén. Ezt az útikönyvek öngyilkosságnak tartják ebben az országban. Mint két elmebeteg vágtattunk a Szaharában.

A sorozat eddigi részei