Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Vándorszakács 24.: Bukás a hasisnagykerben

Fotó: VS.hu

Drogok, alkohol, vándorlás nőről nőre és kontinensről kontinensre. Életreceptek csak olvasásra, ételreceptek kipróbálásra a vándorszakácstól. 24. rész: melyben lépni kell Amszterdamból.


Sarah visszajött Marokkóból, megint együtt voltunk, de nem bírta az életformámat. Ruigoordban tomboltam egész addig, míg életemben először a rendőrség jött a segítségemre, és lerombolta a kocsmát. Vége lett ennek a lidércálomnak. Sarah Antwerpenbe költözött, ahol rendszeresen látogattam, de ismét hülye üzletekbe másztam bele, végül Sarah végleg lezárt velem mindent. Látni sem akart többé, és Tódor kutyát sem adta vissza, azzal a dumával, hogy nem látja a kutya jövőjét biztosítva velem. Azért ezt faszságnak tartottam. Tizenkét évig csavarogtam Tódorral, voltak már ennél nagyobb balhéim is, amit együtt éltünk túl vele.

Vándorszakács12

Hollandiában sem maradhattam, elcsúsztam több, mint egy kilónyi hasissal az elszámolásnál, és kurvára nem volt négyezer euróm, ami pedig nem sok pénz ekkora mennyiségért, főleg olyan kiváló minőségért. Sarah látni sem akart, miután rájött, miből éltünk. Utálta mindazt, aminek valami kis köze van a drogokhoz, és ezen a listán én kerültem nála az első helyre. Pedig sokáig tudtam azt hazudni neki, hogy szakács vagyok csak a coffee shopban, de aztán rájött, hogy a fű és hasisnagykerben is elég aktívan részt vettem. Ebben az üzletben mindenki rákúrt már legalább egyszer, és mindenki simlis is. Egymást is átverik folyamatosan, most meg én lettem a bűnbak, rám haragudtak, de Budapestre nem jöttek utánam. Sarah is emiatt került a szarba, úgyhogy muszáj volt visszamennem, még ha benne volt az is, hogy agyonütnek azért kis motyóért.

De a volt főnökeim nem az általam lenyúlt hasis miatt üldöztek, és zsaroltak meg Sarahval, hanem azért, mert valaki köpött Ibizán, és azt hitték, én szavaltam, amiért olyan hirtelen tűntem el. Pedig egy Jürgen nevű  bukott osztrák rendőr volt az énekesmadár. Meghasalt egy nagyobb szállítmánnyal, és dalolt, mert elhitte, hogy akkor kevesebbet kap. Hát nem!

Hét-nyolc embernek kellett spurizni Ibizáról. Ki Dél-Afrikába, ki Costa Ricára tiplizett le. Az én sikkasztásomról nem is tudtak.

Az egyik főnököm Sarah-t elvitte magához Tódorral együtt, és addig nem engedte el, amíg elő nem kerülök. Azon eléggé meglepődött, mikor becsengettem hozzá, és ahogy kidugta a képét az ajtó mögül, rögtön pofán is vágtam. Kicsit rugdostam is, mire lenyugodtam, csak utána kezdtünk beszélgetni. Ha Sarah nem állít le, lehet, hogy péppé verem. Ezért nem kellett egy darabig arra keverednem.

Vándorszakács11

Ezután még elmentem Sarha-hoz, főztem neki, de aztán kirakott. Paradicsomos, rukkolás tőkehalat csináltam. Hatvan deka tőkehal, fél kiló krumpli (centis szeletekre vágd, maradhat rajta a héja is), egy fej hagyma (felcsíkozva), egy evőkanál olívaolaj, négy paradicsom (nagyobb darabokra vágd), négy fokhagyma gerezd (lereszelve), nagy csomag rukkola, kevés oregánó, só, bors. Egy tepsiben keverd össze a krumplit, a hagymát, az olajat, süsd húsz percig körülbelül 18o fokon. Aztán tedd rá a paradicsomot, a fokhagymát, az oregánót. Az egészet takard be a rukkola levelekkel, a tetejére rakd a halat, sózd. Egy-két chilli paprikát is tehetsz mellé, ha csípősen szereted. Aztán zárd le alufóliával, és süsd még húsz percig. Ilyen egyszerű, úgy tálalod, ahogy akarod.

A visszaútnál kikísért, megvárta, míg bemegyek a tranzitba, szerintem csak mert attól félt, maradok.

Összezárva 30 liter pálinkával

Sarah hiányzott, de Amszterdamot nem bántam: mennyivel jobb Budapest teraszain ücsörögni, mint máshol a világban, és nézni a csajokat! Ilyen választék csinos lányokból szerintem a világon sehol nincs, pedig jó pár helyen megfordultam már életemben. Jól elvoltam látvánnyal, néha azért tovább is jutottam ezen, de Sarah nagyon hiányzott. Kúrálgattam magam evvel-avval, de úgy éreztem, olyat, mint ő, nem fogok tudni beújítani soha többet.

Vándorszakács12

Leginkább pincérnőkkel jöttem össze. Mindig is imádtam a pincérnőket. mikor hazaviszed, kicsit olyan, mintha maradtál volna még a kocsmában, az ágyad is megtelik a kocsma szagával, amit szeretek. Olyan érzés, mintha a legfontosabb darabot sajátítottad volna ki magadnak a pult mögül.

Dagesz kocsmájában töltöttem a napjaimat, jártam vele vásárolni, és nem engedte, hogy fizessek a kajáért. Már megint nem volt szinte semmi pénzem. Bevállaltam kertészkedést, ez legalább fedezte azt, amit naponta megittam. Még asztalosnak is elmentem. Bulikba jártam főzni. Aztán leköltöztem a Káli medencébe, hogy megírom a szakácskönyvemet, amit három éve ígérgettem Eleknek.

A hegyen a Káli medencében erre bőven lett időm tökéletes magányomban. A pincében volt ötszáz liter bor, harminc liter pálinka. El akartam rejteni valahova a pinceajtó kulcsát, de biztos naponta százszor megtaláltam volna. Viszont nem voltak csajok, akiket bámulhatok, a helyiekkel ittam, mint a gödény. Egy sort nem sikerült leírnom a szakácskönyvhöz, pedig mindig ki volt készítve a toll és a papír.

Vándorszakács 17

Nagyon szerettem, hogy amikor a ház előtt ücsörögtem a padon, láttam a Hegyestűt. De hiányzott a jó budapesti kocsmai élet, a társaság. Ezekkel itt nem volt miről beszélgetni, semmi sem volt jó nekik. Szenvedtek, ha esett, ha sütött a nap, ezekre fogták, hogy nem tudnak dolgozni a szőlőkben, közben csak fájt a faszuk a munkától. Bár csak munkáról tudtak beszélni, de dolgozni a legritkább esetben láttam őket.

Megittam velük a haverom összes pálinkáját, aztán feladtam a száműzetést, és eldöntöttem, visszamegyek Pestre, vagy felkötöm magam valahol az erdőben a ház mögött. A Hegyestűről való ugrás jobban tetszett volna, csak nagyon messze volt gyalog.

Újra beálltam dolgozni Dageszhoz. Sok kitelepülést csináltunk, ezeket szerettem, nem kellett folyamatosan a konyhában rohadnom.

Dolgos hétköznapok

Megszűnt a szállásom Anikónál a Gellért téren, mert féltette tőlem az Amerikából hazaköltözött lányát. Csinos is volt, fel is került a várólistámra. Nem találtam egy kibaszott lakást, ahova egy időre fizetés nélkül beköltözhettem volna. Szinte minden este máshol és mással feküdtem le. Volt olyan is, hogy nem mertem elmenni senkihez, annyira részeg voltam. Felmentem a Gellérthegyre, gondoltam, jó alkalom arra, hogy ugorjak egyet. Amíg ezen töprengtem, elaludtam a padon, és vacogva ébredtem.

Vándorszakács8

Lett lakásom! Egy haverom régi irodájában az Astoriánál. Kicsit drágán adta, de nem érdekelt mennyi, mert tele volt a tököm a csövezéstől. A pecóban semmi nem volt öt asztalon és egy szakadt fotelen kívül. Körbe is raktam velük a fotelt. Úgy aludtam, hogy a dohányzó asztalra tettem fel a lábam, hanyatt a fotelban.  Egy nagy baj volt még volt ezzel a lakással, a fekvése. Majdnem szemben volt a Múzeum cukrászda. Éjjel, mikor mentem haza, egyszerűen lehetetlen volt kikerülnöm.

Munkám is lett, nem messze a lakásomtól, a Jókai téren. Dagesz kocsmájából hívtak magukhoz azok a srácok, akik nála voltak üzletvezetők, és most saját helyet nyitottak. Jó arc volt mindenki. Az első hét teljes nyugalomban ment le, húsz-harminc kaja naponta, ami semmi egy jól felszerelt és előkészített konyhának. Lassan egyre többen lettek, és egy hónapon belül az egyik legfelkapottabb kocsma lett a belvárosban. Híre ment, hogy itt dolgozom, vagy csak azért, mert bezártak a teraszok. Óvatos voltam a piálással, csak hosszúlépést ittam munka közben. Igaz abból rengeteget, de nem volt vészes a napi tizennégy órára leosztva.

Vándorszakács23

Egy nagy gondom volt, hogy sehogy sem tudtam egyenesen hazamenni. Az irány jó volt, csak mindig a Múzeumban kötöttem ki. Néha másnap onnan mentem dolgozni is. Taxival is próbálkoztam, de mikor fékezett a taxis a házam előtt, rögtön szóltam, hogy guruljon még száz métert. Itt azonnal rám jött  a zabálhatnék, mert napközben semmit nem tudtam enni a konyhában, annyira elteltem az illatoktól. Hideg salátákat nyomtam magamba, amiket utálok, de borzalmasan éhes voltam minden éjjel. Ezeket leöntöttem végre pár sörrel, kísérőnek Jamesonokkal. Totál kiütött,  ezért sokszor ott aludtam munkakezdésig, vagy akkor botorkáltam haza, amikor elindultak a munkába vonuló emberek. Nem tudtam, hogy mikor ébredek, józan vagy részeg vagyok. Másnaposság nem létezett. Tizenegykor meg nyitnom kellett minden nap. Szabadnapok nélkül dolgoztam, ha kaptam is egyet, azt ájultan aludtam végig. Kezdtem belefutni a fehérbe, de csak ritkán.

Egyedül Mimi, egy régi pincérem még a Balatonról tudott valami kellemeset adni az ágyban. Jó volt feleleveníteni a régi dolgokat, de a teljes az volt, mikor a kolléganőjét is belevette. Kiakadt a körülményeken, ahogy élek, takarított, vett egy akkora matracot a galériára, amin hárman is kényelmesen elfértünk. Szerettem az éjszakáimat a leszbikus párral, de hamar vége lett, mert munkát kaptak Spanyolországban, leszbi műsorral egy bárban.

A sorozat eddigi részei