Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Vándorszakács 2.: Magánzárkában

Fotó: Vándorszakács

Drogok, alkohol, vándorlás nőről nőre és kontinensről kontinensre. Nemrég indult sorozatunk napló: a vándorszakács nemrég írta le emlékeit és részben a jelenét valahol Afrikában. Hetente három részt közlünk, hétfőn, szerdán és szombaton, néhány hónapig, a szerző fotóival. 18 éven aluliaknak nem ajánljuk, sok benne a kábítószer és a szex, cserében a drogelvonás kínjai és az alkoholbetegség mindennapjai is. Életreceptek - csak olvasásra, ételreceptek - kipróbálásra. Második rész: a kezdetek.


Szerintem gyerekkorom váltotta ki belőlem ezt az állandó mehetnéket. Szüleim sehova nem engedtek el. Amíg a barátaim már gimnazista korukban utazgattak nyaranta Lengyelországba, Bulgáriába, én K-n fociztam, lábteniszeztem a strandon kisfröccsben, és este nyolcra haza kellett érnem, különben kurva nagy balhé lett volna. Még a Balatonra sem engedtek el. Vagy ha – a tudtuk nélkül – el is jutottam autóstoppal, akkor estére visszaértem. Kivétel az a hónap volt, amit egy rokonomnál dolgoztam Keszthelyen mint kenyeresfiú, később pincér a Béke étteremben. Először tizenhárom évesen. A terv az volt, hogy a nyári munkámból veszek majd magamnak egy biciklit, mert azt sem kaptam, veszélyesnek tartották, féltek, hogy összetöröm magam. Itt viszont olyan jól kerestem, hogy már az első hét után megvettem.

Munkám egyszerű volt: egy nagy műanyag tálcával kellett rohangálnom a kertben a vendégek között, és akinek kellett kenyér, az levette a tálcámról, és valami aprópénzt dobott a tálca szélén álló levesescsészébe. Mindig többet dobtak, mint amennyibe a kenyér került. Volt olyan nap, hogy háromszáz forintnál több is összejött 1976-ban. A szovjet „félverseny”-bicajom ezeregyszázba került csak. Ezután minden évben csak a nyarat vártam. Gondolom, innen van az, hogy azóta is rettentően utálom a telet.

Vándorszakács 2

A következő években már csárlinger lettem. Imre bácsival dolgoztam spanban, ami annyit jelent, hogy ketten alkottunk egy brigádot. Az öreg megtanított minden pincértrükkre, vendéglátós szélhámosságra és inni. Mikor a kisfröccsöt, mikor a hosszúlépést, este már a jobb italok is jöhettek. Záráskor egy konyak kávéval, hogy ne aludjak el, ha belemegyek egy kicsit az éjszakába. A kezdetekben óvatosan, mert ha berúgtam, kihánytam a belemet is, és másnap teljesen használhatatlan voltam, csak kóvályogtam a kerthelyiségben. Kollégáimmal a kezdetekben még eljárogattam diszkókba, de a strand melletti gombákat, amit mi csak fröccs utcának hívtunk, sokkal jobban szerettem. Tele voltak DDR-es csajokkal. Lassan megtanultam németül, mert a vendégek több mint a felét ők adták. Így esténként el tudtam dumálgatni a lányokkal, és könnyen mentek a dolgok. Azt nagyon utáltam, hogy nem vihettem őket haza a nagynénémhez. A kempingbe kellett beszöknöm, ami legalább öt kilométerre volt a város szélén, a szabad strandnál.  És utána még haza is kísértem, nagyon fiatal voltam még. Ezért általában egész éjjel kóboroltam a nagy szerelemtől a városban.

Természetesen ekkor már nem gyűjtögettem semmire, az összes nyári keresetemet ott a helyszínen az utolsó vasig elbasztam. Általában egyhetes kurzusokban cserélődtek a lányok, ahogy emlékszem, szinte az összesbe szerelmes lettem, és velük kúrtam el a megkeresett borravalót, amit szó szerint úgy raboltam össze a vendégektől.

Vándorszakács 2

Sajnos jött mindig az ősz. Vissza a suliba, ami többé egyáltalán nem érdekelt. Be sem jártam, ha ott is voltam, és kérdeztek valamit, akkor sem feleltem, ha tudtam, a dolgozatokat üresen adtam be, a megyei könyvtárban olvasgattam, vagy a National Geographic magazint  nézegettem,  és  afrikai kikötőkről álmodoztam.

Nem mertem otthon maradni, nehogy lebukjak, hogy kerülöm a sulit.  Sikerült elintéznem, hogy kirúgjanak gyorsan a harmadikból. Csak elfelejtettem, hogy vége van a szezonnak a Balatonnál, se meló, se német lányok. Elkapkodtam kicsit a dolgot. Munkát kellett keresnem. Az összes akkori link melóba belevágtam: figuráns, újságkihordó, plakátragasztó. A betegtologató kimaradt, mert nem akartam a szüleimmel egy helyen dolgozni, de azt hiszem, ők ezt meg sem engedték volna. Okoztam nekik elég gondot, ha betegként feküdtem a kórházban, mert általában kiszöktem délutánonként, de volt olyan is, hogy lebuktam az éjszakás nővérrel, akivel a asztalon dugtunk. Azért a munkakeresést sem kapkodtam el. Reggel kirúgtak otthonról, hogy menjek munkát keresni, mert ha nem találok gyorsan, még közveszélyes munkakerülésért bekaszniznak harminc napra.

Első munkahelyem a Ganz Mávagnál lett mint rendészhelyettes, portás. Abból állt a munka, hogy a munkába érkezőket meg kellett motoznom, visznek-e magukkal valami piát, a távozókat pedig azért, hogy lopnak-e. Persze szartam az egészre, mindenki azt hozott és vitt, amit csak akart. Napközben Jack Kerouactól az „Útont”, Rejtőt és a Zabhegyezőt olvastam, ezt apám adta a kezembe, mert szerinte rólam is írhatták volna. Fejben már a nagy útra készültem.

Vándorszakács 2

Hamar eltanácsoltak innen is, mert nagyon megnőtt a részeg esztergályosok, lakatosok és a lopások száma. A délelőttös műszak fele részegen fejezte be a napi melót.

A húsvéti hírlapkézbesítést az újságos bicikli első kosarában ülve oldottam meg, két kézzel szórtam szét az utcán a kapuk elé, picsa részegen ordítozva Zolti barátommal. Következő munkanapunkon a hírlapkiosztóban, a kihordandó újságok helyén a munkakönyvünket találtuk azzal a beírással, hogy kilépett.

Tavasszal már készültem vissza a Balatonra. Szerencsémre az egyik postás haverom megüzente, hogy megkaptam a behívóm a katonasághoz. Még aznap délelőtt leléptem Pozsonyba, nehogy át kelljen vennem, és két hétig nem is jöttem vissza. Sajnos csak fél évet nyertem evvel.

Aztán jött a katonaság. Az alapkiképzést végigbetegeskedtem a lábammal. Még Pozsonyban egy részeg estén a lábamra szakadt a sörpad, és eltörte a nagylábujjam. Már egyáltalán nem fájt, de így sikerült ezt az első hónapot papucsban, szimulálva, sántítva kibekkelnem. Az eskü után rögtön meg is operálták, ami harminc nap egészségügyi szabadsággal járt. Ezután jött még egy hasfalsérvműtét és egy újabb harminc nap. Ezek után már csak lejártam a gyengélkedőre minden reggel valami mesével, hogy milyen fájdalmaim vannak. Kimenőt természetesen sosem kaptam, de nem is kellett, mert ismertem a laktanya minden pontját, ahonnan simán kiszöktem. Egyik reggel arra ébredtem, hogy végleg elegem lett ebből az egész marhaságból, és otthagyom ezt az őrületet. Szereztem egy beutalót a budapesti katonai kórház pszichiátriájára olyan dumával, hogy ha engem kivisznek a lőtérre, akkor vagy a hadnagy lő le engem, vagy én lövöm le őt. Vonattal vittek Pestre, egy zászlóssal és két fogolykísérővel, akiket valahogy elvesztettem Székesfehérváron a restiben.

Vándorszakács 2

Beköltöztem egy barátom albérletébe Pesten, és különböző munkákat vállaltam. Statisztáltam filmben, jegyet szedtem a Budapest Sportcsarnokban az országos teremfoci-bajnokságon. A hírekből tudtam, hogy lassan egy hónapja országos körözést adtak ki, de le se szartam, már a szakállam is megnőtt, és a hajam is. Egyáltalán nem néztem ki katonaszökevénynek. Egy komolyabb hétvégi mulatságon világosodtam meg, hogy visszamegyek a laktanyába, és elmagyarázom nekik, hogy végleg mondjanak le rólam, mert láthatják, akkor lépek le, és annyi időre, amennyire, és amikor csak akarok. Nem volt igazán zseniális ötlet.

Jelentkezésem után pár másodperccel már bilincsben voltam. A laktanyaparancsnoktól, akit miattam hívtak be az éjszaka, rögtön kaptam is egy kurva nagy pofont, amit az összekötött kezeimmel azonnal vissza akartam adni, de nem sikerült rendesen, épp hogy csak elértem. Innen azonnal vezetett az utam a kaposvári hadbíróságra. Derék rábaszás lett ebből. Több mint három hónapot guggoltam az előzetesben a valamikori huszáristállóból kialakított fogházban. A karácsonyt és a szilvesztert is itt húztam le.

Vándorszakács 2

A szilveszter nagyon keményre sikerült. Az hagyján, hogy bebasztak megint a maszekba (ez a magánzárkát jelenti sittes nyelven), mert összeverekedtem az egyik rabtársammal, akinek eltört a keze a stokedlitől, amit hozzávágtam. Úgy kezdődött, hogy hirtelen kurva büdös lett a zárkában. Nem értettem igazán, de hülyéskedve odaszóltam: mi van Mikó, beszartál? Igen, mondta. Mondom neki, menj már ki, tedd magad tisztába, mert megfulladok ebben bűzben, erre ő: jó, csak elszívom a cigimet. Először lerántottam a priccsről, aztán vágtam hozzá a stokit.

Hiába magyaráztam a foglárnak, hogy mit csinált ez az állat, kaptam öt nap szigorított magánnyaralást, amit tizenhat órán keresztül felöntött padlójú cellában kellett végigácsorognom, csak estére lakatolták le a priccset a falról, és pokróc sem járt. Azért öntötték fel, hogy ne lehessen a kövezeten ücsörögni. Szilveszter volt, este tízkor végre lenyitották a priccsem, végigdőltem rajta, és nyomban elaludtam. Kis idő múlva arra ébredek, hogy nyílik az ajtó. Ezek  a rohadékok, hogy el ne felejtsem, milyen nap is van ma, hoztak éjfélkor egy darab virslit, vizes mustárral, fél szelet száraz kenyérrel, a zsírtól mindig síkos sárga műanyag tányéron, és az elmaradhatatlan alumínium kanállal. Elküldtem őket az anyjukba, és a falra kentem az újévi köszöntőjüket. Evvel egy hétre hosszabbítottam meg magamnak ezt kellemes magánzárkát, ami végül elhúzódott a tárgyalásomig.

Az egyik ilyen jutalmat azért kaptam, mert meccset akartam nézni. Ordítoztam, hogy igenis akarom a Juventus Ajaxot, mert ez nekem fontos. Bejött a Bokor nevű főgeci foglár, és szénnel a falra rajzolt nekem tévét, jó szórakozást, mondta, és már ment is ki. Utána üvöltöttem, hogy gyere vissza, te barom, mert fut a kép! Ilyen dolgok miatt húztam ki a tárgyalásig, amit egész jól megúsztam. Az ítélet két év felfüggesztett börtön, és azonnali leszerelés a katonaságtól. Ugráltam örömömben. Befejeződött végleg ez a hihetetlen faszság, még a tartalékos állományból is töröltek, olyan lettem, mint Woody Allen, háború esetén maximum túsz. Tudtam, hogy rögtön lépnem kell, mert várnak a tengerek, a meleg.

Vándorszakács 2

Megfogadtam magamban, hogy soha többet nem látom a telet, mert rengeteget fagyoskodtam a sitten.