Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Vándorszakács 17.: Banjuli éjszakák

Fotó: VS.hu

-

Drogok, alkohol, vándorlás nőről nőre és kontinensről kontinensre. Életreceptek csak olvasásra, ételreceptek kipróbálásra a vándorszakácstól. Tizenhetedik rész: afrikai nyomorúság.


Írtam már Sarah-ról és Aisáról is, később még visszatérek rájuk, de most visszajövök ide a jelenembe, Afrikába. Az igazság az, hogy nagyon be szeretném fejezni egyszer ezt az írást, mert ez lenne az első és szerintem az utolsó dolog, amit végigcsinálnék. Az utóbbi hónapokban egy betűt nem ütöttem le.

Vándorszakács 17

Géza megérkezett tavaly nyár közepén Bamakóból mind az öt macskájával, aminek nagyon örültem, végre újra lett társaságom.

A gambiai határon a vámvizsgálatnál először azt hitték a vámosok, hogy kereskedni akar velük, aztán azt, hogy azért cipeli magával őket, hogy megegye, mert semmilyen kaját nem találtak a kocsijában. Hosszas kutatás után rábukkantak a csomagjaiban egy kotyogós kávéfőzőre, amiről először azt hitték, hogy pokolgép vagy bomba. Amikor magyarázatba kezdett, és megpróbálta szemléltetve bemutatni a működését, elkövette azt a hibát, hogy lecsavarta a kávéfőző tetejét. A masina szűrője tele volt ganjamagokkal. Egyből belelkesedtek a vámosok, hogy meglett a napi nagy fogásuk: elkapták a macskás drogdílert. Különben ezek a csávók a vámostól a határőrig, a rendőrtől a katonáig a nap huszonnégy órájában csutkára be vannak szívva, véreres szemekkel bóklásznak a határon, sokszor arról sincs elképzelésük, mi is a dolguk, csak az, hogy valahogy pénzt csináljanak az arra járókból. A lehúzásra vannak tökéletesen szakosodva.

Vándorszakács 17

Géza egyébként talán egyetlen az itteni ismerőseim közül, aki utálja szívni ezt a szart, soha nem is szívta. Még az angol srác, aki Bamakóban lakott velünk, főzte le ebben a kotyogóban a fűmagokat teának, ha teljesen elfogyott a füve. A nagy fogás reményében ezek a szétszívott – inkább gengszterek, mint – vámosok atomjaira szedték szét a kocsit, még a szaros alsógatyáit és a büdös zoknikat is kirázták, de semmi mást nem találtak. Egy húzós összeg kifizetése után elengedték, legalább hat óra után.

Vándorszakács 17

Elbaszott napjam Gambiában

2011 októberében léptem le Pestről, azóta egyfolytában Afrikában vagyok. Először Maliban voltam, aztán, amikor kezdődtek a balhék, amikről már írtam, először Dakarba mentem, majd ide, Gambiába, ahol azóta is élek. Sokszor basztam már rá életemben, de mindig rá tudok tenni még egy lapáttal. Ami velem történt két gambiai évemben, mindenféle rekordot megdönt. Természetesen a zömét a saját hülyeségemnek köszönhetem, mert mindig egyszerű lett volna, ha kikerülöm ezeket, csak azt nem tudom, hogyan. Bár vannak sejtéseim.

Például ha nem rúgatom ki magam munkahelyekről, amit nehéz errefelé találni. Az esős évszakban szinte lehetetlen, talán nincs is. Vagy ha nem lépek le, mert nem az történik mindenben, amit én akartam. Mint a Blue Kitchenből, az első melómból szilveszter napján.

Vándorszakács 17

Az igazság az, hogy nagyon tele volt a tököm a melóval vagy inkább azokkal, akikkel dolgoztam. Nyolc hónapja tanítgattam őket halál egyszerű dolgokra, de semmi nem maradt a fejükben. Valamelyik ismerősöm egyszer egy e-mailben kért arra, hogy írjak neki egy afrikai szakácskönyvet. Meg is írtam neki. Úgy próbáltam leírni, mint az Ínyes mester a tizenkilencedik század közepén megjelent szakácskönyvében az Újházi-tyúkhúslevest. A receptje így kezdődött. „Szólj két cselédnek, vágjon le húsz tyúkot.”

Szóval az én afrikai receptem. Menj el a boltba, vegyél egy talicska rizst, egy zsák hagymát és minimum egy kiló Maggi kockát, és itteni Piros Aranyat. A rizst addig főzd, amíg kozmás szaga nem lesz, akkor kész. A hagymát párold meg. Bármit beleszórhatsz, de a Maggi kockát és az afrikai Piros Arany szószt ki ne felejtsd. Ezekből aztán rengeteget. Így eléred a legeredetibb afrikai ízeket. Teljesen mindegy volt, miket főztem, az embereim ezekkel a mágikus szereikkel mindig tönkretették az ételeimet. Olyan volt, mint otthon a Vegeta séfekkel. Feladtam.

Vándorszakács 17

Az utolsó hónapokban  be sem tettem a lábam a konyhába, estig ittam a vendégekkel, éjfél után átmentem a Binis bárba, ott folytattam reggelig az ivást. Kezdtem rákapni a kurvákra is, akik a Binis bárban a vendégek hetven százalékát tették ki. Szilveszter reggelén ismét felmondta az idegrendszerem a szolgálatot, és vacsora végére már munkanélküli voltam. Mindent eldobtam egy pillanat alatt, amit nyolc hónapja próbáltam építgetni.

A Ketchupnak (így neveztem el a német tulajt az eredeti nevét kicsit módosítva, a Heinzről) már reggel mondtam, hogy érzem, ez lesz az utolsó napom. Próbáltam vigyázni az ivással még délelőtt, de részeg voltam még reggel is, ami még estéről maradhatott, úgyhogy délután a kertben, a kutyaházban ledőltem pár órára aludni. A nehéz éjszaka után rám is fért egy kis alvás, mert a Binisből óráként vittem ki a csajokat az út túloldalán a bokrosba szopatni. Még régebben alkottam egy szabályt, hogy egy ribancot sem viszek haza a lakásomra, ehhez általában tartom is magam. Ez az elhatározás is úgy ugrott előző éjjel, mint a többi életem során, egy kölcsön kamerával és a telefonommal, meg az előző délután felvett fizetésemmel együtt. Ébredésre egy kanyim nem volt.

Vándorszakács 17

Szóval félrészegen kirabolva, ettől kiborulva, teljesen felbaszva mentem be dolgozni. Az árubeszerző emberrel vesztem össze először, aztán sorban mindenkivel, a konyhásoktól a pincérekig. A kertész szabadnapos volt, azért maradhatott csak ki a sorból. Amikor kimentem vásárolni az italoshoz, hogy legyen pezsgőnk és normális italaink a vendégeknek – és persze nekünk – szilveszterestére, pechemre észrevettem a polcon elbújva egy hatos csomag Duwelt. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, a cég számlájára megvettem, a fogyását majd felírják a számlámra a többi mellé, ami volt rendesen. A holland időszakomból sejtettem, mi fog történni: háromtól mindig sakál részeg lettem, négytől agresszív, öttel a behugyozásig jutottam el. Most sem történt máshogy, talán a pisi kimaradt. Teljes filmszakadás lett a vége.  Miután az összes vendég megkapta a kajáját, én távoztam a Niels bárba a megbízható skót alkoholista barátaim közé.

Vándorszakács 17

Nem aggódtam egyáltalán, hogy kirúgtam magam, mert rengeteg állásajánlatom volt, csak arra nem számítottam, hogy Ketchup mindenfelé az alkoholizmusomról tart majd nagy előadásokat, hogy többet senki ne alkalmazzon Gambiában.  Azóta sincs melóm, csak vegetálok, mint a salföldi teleken.

Kilóg a seggem a gatyámból, akkora a csóróság. Már a cigimet is hitelre vásárolom a sarki mauritán boltosnál. Csak akkor eszem, ha kapok. Szerencsére egy itt élő magyar család befogadott egy időre, ők etetnek, itatnak, néha, ha kértem, még költőpénzt is adtak. Gambia egyik legszebb helyén lakom, az óceán és a folyó torkolatánál, Cape Point a neve, majdnem Cape  Town, ami életem talán legkedvesebb helye. Az álmokban mindig benne van, hogy ott fogom befejezni a csavargásaimat.

Vándorszakács 17