Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Vándorszakács 16.: Jereván, végállomás

Fotó: VS.hu

Drogok, alkohol, vándorlás nőről nőre és kontinensről kontinensre. Életreceptek csak olvasásra, ételreceptek kipróbálásra a vándorszakácstól. Tizenhatodik rész: a Kaukázus rally vége.


Eddig azt hittem, a grúzok a világ legőrültebb társasága, de erre az örmények percek alatt rácáfoltak. Karabahban a katonák elvittek egy éleslövészetre Kalasnyikovokkal, hogy meg tudjuk majd védeni magunkat az oroszoktól. A velünk utazó csajok nagyon megijedtek, amikor a katonák összeszedtek bennünket, és a lőtér felé terelték csapatunkat. Azzal nyugtattam Enikőt, hogy amíg nem adnak ásót a kezünkbe, addig különösebb baj nincs, ha az és a csákány előkerül, lesz még időnk gondolkodni. Igaz, nem sok, de valamennyi biztos, amíg ásunk.

Vándorszakács16

Jót lövöldöztem, életemben először lőttem géppisztollyal, a magyar honvédségnél nem volt az a bátor tiszt, aki fegyvert mert volna a kezembe adni. Egy lavór méretű tányérsapkás főember megígérte, hogy ha jövőre is jövünk, akkor tankokkal is fogunk lőni. Karabahban a Vank nevű városban szálltunk meg, ami egy Amerikában élő örmény milliárdos szülővárosa. A Titanic mására épített ide egy luxusszállodát. A másolat nem igazán sikerült, de az épületnek mindenképpen hajó alakja volt. A mosdókat ugyan kifelejtették a szobákból, ezeket az udvaron pótolták. A budi tetejére egy Rolls Royce volt felbütykölve, ennek lámpái mutatták, foglalt vagy szabad a klotyó. Amikor a sziréna a tetején pirosan villogott, akkor telt ház volt. De volt itt a kertben pöcsös sellő is, aki a szökőkútba hugyozott, a hotel éttermét pedig Van Goghról nevezték el, és minden szeparéját a neves művész kisplasztikája fényesítette. Életemben ekkora giccsparádét nem láttam, mégis imádtam. Annyira gagyi volt az egész, hogy szép.

Vándorszakács16

Az utolsó napok már kéjutazásnak tűntek az előzőekhez. Leszereltem az Ezüst nyílról a napfénytetőt, hogy jobb legyen a levegő áramlása, mert a fűtését nem lehetett kikapcsolni. Átlagosan 35- 40 fok volt a kinti hőmérséklet. Két órával ezután elkezdett szakadni az eső. Később, egy hegycsúcson havazott is egy kicsit, de dacoltunk a viszontagságokkal, volt kólánk és cigink is. Kezdett atomjaira hullni az Ezüst nyíl. Jerevánba már kötélen vontatták be. Amikor a szervizben megemelték, az egész műhely összefutott, hangosan röhögve mutogatták a teljesen leszakadt hátsó futóművet. Nem tudták elképzelni, hogyan jöttünk el ezzel idáig. A záróbuli fergetegesre sikerült, de ezt is megúsztam pia nélkül. Két hét után itt találtam először alkoholmentes sört. Háromtól olyan érzésem lett, mintha bebasztam volna. A díjkiosztón a lúzer kategória abszolút nyertesei lettünk.

Vándorszakács16

Halálra táncoltuk magunkat, amit sosem szoktam. Tánc közben mellém keveredett egy erősen modell kinézetű orosz lány, Katja. Egy félreeső boxban kötöttem ki vele. Rövid beszélgetés után otthagytuk a bulit, és elindultunk a szállodámba. Kicsit elfelejtettem Aisát, de nem teljesen. Egyik énem azt mondta, ezt nem tehetem meg, a másik pedig, hogy ennek a fantasztikus két hétnek a megkoronázása lenne az együtt töltött éjszaka ezzel az orosz csodával. A hotel ajtajában még megtorpantam, de már nem tudtam nemet mondani. Hónapokkal később Katja egy e-mailben egy linket küldött, egy filmét, amiben ő volt a főszereplő. Ez nem az Anna Karenina volt, hanem keményebb műfaj, nem is a softpornó kategóriából.

Mielőtt végleg belemerültem volna a Jereván éjszakai csodáiba, lehetőségem lett a gyors hazaindulásra. A norvég srácok kocsiját kellett haza vinni Balázsnak Budapestre. Ötvennégy óra alatt nyomta le a távot, kevesebb is lehetett volna, ha nem fosom végig az utat. Olyan parádés ételmérgezést szedtem össze egy török étteremben, hogy minden útba eső benzinkútnál könnyítenem kellett magamon, Sinoptól a szerbiai Nisig.

jereván_600

Pár perccel zárás után tett ki Balázs az autóból a Tulipán előtt. Aisa még ott volt, és rögtön a nyakamba ugrott, tényleg örült, hogy újra látott. Egy rövid időre furcsa érzelmek gyötörtek a jereváni éjszakám miatt, de hamar elfeledtem, és rohantunk haza. Ébredés után ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Délben arra kért, jelentkezzek le a Nyírőben a madárnevű dokinál. Meglepetésemre két kulcsot nyomott a kezembe. Azt mondta, azért, ha elengednének, legyen hova mennem. Óriási sikerem volt a diliházban, mindenki látott a tévében az RTL Fókuszban, az ápoltaktól az ápolókig. Végleg elengedtek a rehabról, de az Antetil szedését még további három hónapra ajánlották. Egy hónap után abbahagytam, mert már nem éreztem szükségét. Simán meg tudtam állni, hogy ne igyak. Jártunk bulikba, koncertekre, még csak eszembe sem jutott az alkohol,. Ez nem igaz, semmi máson járt eszem, csak azon, hogyan álljam meg, de erős voltam, és Aisa nélkül sehova nem mentem. Munkám is lett újra a Végállomás nevű kocsmában. Itt ki sem jöttem a konyhából a vendégek közé, ha nem volt rendelésem, a Harry Pottert olvastam. Konyhazárás után egyből átmentem a Tulipánba Aisához, és együtt mentünk haza.

Lehetőségem adódott, hogy elmenjek a Budapest-Bamakó rallyra a piros hetes csuklós busszal. Életemben először kezdtem spórolni, hogy legyen elég pénzem az útra. Aisa is örült neki, mert szerinte nagyon jót tett nekem a Kaukázus. Hetes busz néven indultunk a Bamakón, a busz volt a rally utasellátója, komplett konyhával és csapolt sörrel is felszerelve. Egész utamat fizették a Kaukázus rally szervezői, még a repülőjegyemet is visszaútra. A terv az volt, hogy Géza is velünk utazik, de a gondjai nem engedték. Ő már hónapokkal az indulás előtt tudta, hogy véglegesen jön Afrikába, de nyilvánosan nem szerepelhetett a nevezési listán. Én úgy intéztem a visszafelé szóló jegyem, hogy a befutó után legyen még egy hónapom vele egy kis csavargásra.

Vándorszakács16

A rajt előtt még meg kellett oldanom, hogy valaki vegye át tőlem a Végállomás konyháját erre az időre. Egy régi haveromat kértem, aki másfél éve lépett le a budapesti éjszaka elől: Egont, egy k-i fiút, akinek az anyja volt az életem első nagy szereleme. Talán ezért is kedveltem a srácot. Bemutattam mindenkinek, Aisának is.

A start előtti éjszakát végigbeszélgettük az ágyban. Arról magyaráztam Aisának, mekkora dolog nekem, hogy visszajutok Afrikába. Életem vágya volt, mert nagyon megbántam, mikor otthagytam Dél-Afrikát. Arról is hosszan magyaráztam neki, hogy most felmérem a terepet, és legközelebb együtt megyünk, mert neki is látnia kell, ha már félig fekete. Kijelentette, ő soha nem fog Afrikába menni, oda és azok közé, akik és ahol az apját megölték. Edwin, az apja jó haverom volt még a hetvenes évek végén, később az egyik underground zenekar énekese is volt. Sokat buliztunk együtt,  világosan emlékeztem, amikor egyszer a Balatonnál megjelent a kislányával egy hétvégére. Akkor még nem sejtettem, hogy tizenhat évvel később  ezzel a lánnyal fogok élni nagy szerelemben. Mikor megismerkedtünk, én negyvenöt, ő majdnem tizenkilenc éves volt.

A sorozat eddigi részei