Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Vándorszakács 13.: Diliház

Fotó: VS.hu

Drogok, alkohol, vándorlás nőről nőre és kontinensről kontinensre. Életreceptek csak olvasásra, ételreceptek kipróbálásra a vándorszakácstól. Tizenharmadik rész: lekötözve a pszichiátrián.


Az összeesküvést kitervelő csajok alapos munkát végeztek, mindent tökéletesen leszerveztek. 11 előtt érkeztem a Kiadóba, mert féltem, hogy Réka nem fog megállni nekem kocsmáknál, hogy pár sört ihassak a hosszú úton Salföldig. Kocsival is több mint két óra az út! Menyus egyből kitette elém a fröccsöm, és ahogy megittam, kérés nélkül jött a következő. Kérdeztem tőle, hogy szülinapja van-e, vagy mi ez figyelmesség. Megjött Réka, és ő is belém töltött még párat. Kicsit forgott már körülöttem a kocsma. Poénkodtam, hogy mit kevertek az italaimba, mert ilyen gyorsan nem szoktam ennyire parádésan részeg lenni. Főleg nem annyira, hogy leessek a bárszékről. Kitámolyogtunk a kocsihoz, Réka kért, hogy a hátsó ülésre feküdjek, mert felveszi még a barátnőjét Pestlőrincen, és ha Dalma látja , hogy alszom, akkor talán nem ijed meg annyira. Emlékeztem Dalmára, nagyon csinos kis modell csaj volt. Gondoltam, kellemes lesz vele a nyaralás a Káli-medencében.

Vándorszakács13

Se Dalma, se Káli-medence nem lett, hanem a Nyírő Gyula kórház pszichiátria elfekvője. Menyus Rivotrilt kevert a fröccseimbe, amitől teljesen beájultam a kocsiban. Réka addig tekergett velem a városban, amíg biztos nem volt, hogy ájultan alszom a hátsó ülésen, és így balhé nélkül be tudja vezetni a kocsit a diliház udvarára. Ott már minden meg volt beszélve, vártak.

Arra ébredtem, hogy egy fehér ruhás alak próbál a lábamnál fogva kihúzni a kocsiból. Gondoltam, mekkora marha ez a rabló, mert csak az egyik lábamat fogta, így a másikkal telitalppal azonnal pofán rúgtam. Ettől olyan hátast dobott, hogy kiszálltam, hogy biztosra menjek, és péppé rugdossam a földön. Rékát kezdtem keresni a szemeimmel, de csak fehér ruhás alakokat láttam a kocsi körül, de sokat. Rossz álom, vagy mi a szar ez, gondoltam. Még mindig nem fogtam fel, mi történik velem. A sok fehér ruhás hamar legyőzött, és amikor már le voltam szíjazva egy betegszállítóra, akkor kezdtem sejteni, hol is vagyok. Egy kórterembe vittek, ahol anyaszült meztelenre vetkőztettek, és bőrszíjakkal az ágyhoz kötöztek. Bekötöttek egy infúziót, amin nyugtatókat pumpáltak belém. Gyorsan leszedáltak, csak utána jött az orvos, aki megpróbált velem beszélgetni, de én csak összefüggéstelen válaszokat bírtam kinyögni.

Vándorszakács13

Az első látogatóm, aki még ezen a délután utánam jött, Aisa volt. Amikor meglátott, azonnal sírva fakadt, de én is. Fel akartam kelni, hogy megöleljem, de a szíjak nem engedtek. Ő kezdett nyugtatni, az ágyam szélére ült, és átölelt. Kért, hogy ne balhézzak, akkor hamarabb leszedik rólam a köteleket, és ha rendesen viselkedem, gyorsabban megszabadulok ebből a diliházból. Megígérte, hogy minden nap bejön majd, azt is mondta, nagyon szeret, és ha én is szeretem, akkor végigcsinálom, amit az orvosok mondanak. Főként arra kért, nehogy megszökjek. Olyan mértékben pusztítottak le, hogy amikor harmadik nap leszedték rólam a szíjakat, nem tudtam lábra állni. Segítség kellett, hogy ki tudjak menni a budira. ekkor kezdtem érezni, ez nem vicc, nem egy rossz álom, hanem a valóság. Nem is a drogos osztályra tettek, hanem a rehab kettőre, ahol csak azokat tartották, akiket nem mertek szabadlábra engedni a Lipótról, amikor a kormány bezárta. Szóval amolyan elfekvőbe kerültem. Hamar rá kellett jönnöm a szobatársaimról, hogy innen nincs szabadulás, vagy legalábbis nem könnyen. Róluk nem írok, mert nem.Vándorszakács13

Egy madár nevű doki aláíratott velem egy papírt, ami arról szólt, hogy önszántamból vállalom a kezelést, de azt is elmondta, ha megszököm, akkor soha nem jöhetek vissza, viszont neki hivatali kötelessége feljelentést tenni a rendőrségnél, mert közveszélyesnek tartanak, és akkor a következő állomás a rabkórház Tökölön. Első sétámra az udvarra azért mentem, hogy rá tudjak gyújtani, de cigim sem volt, mindent elvettek tőlem. Elkezdtem kéregetni, órákig senki nem adott, és úgy tűnt, akit megkérdeztem, az mind megijedt tőlem. Egy alacsony, fiatal, doki kinézetű srác szólított meg. Azt kérdezte én vagyok-e a Sirályos Dani barátja. Mondtam neki, hogy igen. Azt válaszolta, őt a Dani kérte meg, hogy figyeljen oda rám, és már elintézte azt is, hogy megnézzék másnap a kezemet, amit én már el is felejtettem. Megkértem, vegyen nekem cigit, mert itt senki sem ad, és arra kértem még, hadd használjam a telefonját, mert azt is elvették. Kaptam tőle cigit, és felhívta nekem Aisát, de előtte ellenőrizte, kit is akarok hívni. Felvilágosított arról is, hogy azért vették el, nehogy valami eszetlen rendelést adjak le a kerítésen kívülre. Ha már az orvosok és a barátaim is egy kicsit is megbíznak bennem, akkor vissza fogják adni.

Vándorszakács13

Aisa minden délután bejött hozzám, ilyenkor elbújtunk az udvar egy félreeső részére, és nagyokat beszélgettünk. Ő vigyázott Pajti kutyára, aki egész nap vele volt, még a Tulipánban is. A kezem az istennek sem akart javulni, pedig minden nap jártam az elektrolízises kezelésekre. Ilyenkor áramot vezettek a karomba, amitől elkezdett rángatózni. Ezt addig csinálták, amíg az elektróda, amit bőrömhöz ragasztottak, az elviselhetetlenségig át nem forrósodott, de semmi javulás, áram nélkül nem mozdult.

Vándorszakács13

A madár nevű doki engedélyezte a napi négy órás kijárásomat. Kísérő nélkül! Mind a négy szabad órámat Aisánál töltöttem a Tulipánban, és graepfruit hosszúlépéseket ittam, minden törzsvendég legnagyobb megrökönyödésére. Géza kezdett hívogatni, mi is van akkor velem, megyek-e vele a Kaukázusba. Igent mondtam, de Aisának egy szóval sem mertem említeni. Csak akkor mertem megpendíteni a dolgot, amikor elengedtek a rehabról. Ő simán lehülyézett, ”ha akarsz, menj, az is lehet, hogy jót tesz, vagy megint elhülyülsz, mint régen”. Az indulás előtti estén már nála aludtam, és az ágyából vágtam neki életem első rallyjának.