Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Vándorszakács 10.: Amszterdam

Fotó: Vándorszakács

Drogok, alkohol, vándorlás nőről nőre és kontinensről kontinensre. Életreceptek csak olvasásra, ételreceptek kipróbálásra a vándorszakácstól. Tizedik rész: amszterdami ízek.


Amszterdamba csak egy hétvégére mentem, és hat év lett belőle. Ott kezdtem el először írni egy naplószerűséget. Két év Amszterdam után a dolgok elég súlyosan alakultak. Az, hogy imádtam a kábítószereket, számomra nem volt baj, csak a hülye orvosok nem értették meg, hogy a drogok nélkül már megőrültem volna a fájdalomtól. Ugyanis találtak valami rákos daganatféleséget a májamon. Amikor elmondták, mintha követ kötöttek volna a nyakamba. Eleinte próbáltam jó beteg lenni, de azért teljesen kiborított. Se pia, se pina, se normális emberi kaja, akkor mi a fasznak éljek. Kétszer voltam sitten, és mindig tudtam vigyázni a seggemre. Na, most ezek az orvosok elkaptak rendesen. Megtükröztek, análisan sem vagyok már szűz, és mindezt negyvenévesen. Akárhányszor a kórházba kellett mennem, úgy éreztem, különórákat kapok a temetésemről. Rájöttem, az orvos szadista és perverz. Hamar le is zártam velük minden kapcsolatot. Vándorszakács10 Találtam magamnak igazi gyógyszert, egy huszonhat éves, gyönyörű, bulizós, ivós antropológus lányt. Sarahnak hívták. Az volt az első benyomásom róla, hogy a Playboy címlapjáról lépett le. Tényleg évekig modellkedett, ezzel kereste meg a pénzt az egyetemre. Amikor először megjelent a Quelleben, a törzskocsmámban, a sok csutkára betépett haverom azt hitte, hogy egy látomás. Egy hét ismeretség után elment Görögországba, hogy átgondolja a kapcsolatunkat, és hogy szakítson a pasijával. Jobban örültem volna, ha ezt Amszterdamban teszi meg, minek kell olyan messze utazni egy szakításhoz, de már megvolt a repülőjegyük és a hotelfoglalásaik is. Öt nap alatt rájött, hogy én vagyok neki az igazi. Szóval teljesen hülye is. Október 24-ére terveztük, hogy megyünk Kijevbe, ott akartunk nyitni egy táncos-zenés helyet tavasszal. Az utazással adódtak némi gondok megint, mert nem volt már meg a magyar útlevelem, azaz lejárt, de sikerült vennem egy teljesen frankó amerikait. Az új nevem Mark Randall Barbera lett, aki valaha Brazíliában született, de a román eladóim állították, hogy a csávó meghalt már több mint egy éve. A kijevi kirándulás lett volna a tesztje az új identitásomnak. Óriási terveket szövögettünk, az újévet Dél- Franciaországban egy szamárfarmon akartuk átbulizni, de előtte még Irakba is el akartunk menni, ha nem kezdődött volna meg a háború. Arról szeretett volna írni egy tanulmányt, hogy milyen a közérzete azoknak, akiknek semmi közük a közeledő háborúhoz. Januárra még beterveztünk egy kis Jement. Onnan hazafelé akartam kipróbálni, hogy Magyarországon is működik-e az útlevelem, de ezt a budapesti kirándulást nem számoltuk többre, mint egy hét. Nem mertünk tovább tervezni, mert a szadistáim maximum egy évet adtak. Persze ez csak álmodozás volt, és semmi nem lett belőle. Vándorszakács10 Azok a balfasz orvosok, és természetesen a szüleim is azzal fenyegettek, ha így folytatom, akkor ez meg az lesz. Leszartam. Hányan akartak már kinyírni életemben, nem is tudom. Mikor az arabok üldöztek Pesten, senki nem adott egy hetet sem arra, hogy megússzam. Az ukránok is tettek ígéreteket arra, hogy ha elkapnak, akkor nekem harangoztak. Nekiindultam egy kis csavargásnak, ezek pedig abba mentek tönkre, hogy megtudják, merre járok, nem hogy utánam jöjjenek. De ezzel a betegséggel ijesztgetett mindenki, én pedig repültem a boldogságban Sarah-val. Soha, senki nem bírta velem huzamosabb ideig. Gondoltam, kikészítem gyorsan a házi terráriumom, kiszarom a rákom, mint egy elbaszott kaját. Fenyegettek már a drogokkal is. Pont nekik higgyek el bármit ezekről? Kezdik a kezeléseket amfetamin származékokkal, és a végén morfiummal fejezik be. Szerintem nem sokat tudnak róla. A legtöbbje sosem használta, de sokat olvasott róla, mert érdekelte nagyon, csak félt kipróbálni. Semmit nem hittem el, amit mondtak! Gondoltam, a jövő nyárra semmi bajom nem lesz, ha meg igen, akkor úgyis vége. Ezek voltak a tervek. Azért be voltam szarva rendesen, ezért kezdtem ezt írni, talán búcsúlevélnek, vagy emlékezésnek, de leginkább ezzel ütöttem el az időmet, amíg Sarah-ra vártam. Vándorszakács10 Eleinte olyan terveim voltak, hogy úgy kellene megírnom ezeket a leveleket, mintha a kutyám, Tódor mesélné el. El sem tudom az életem képzelni kutya nélkül. A világon a legjobb dolog. Nő nélkül igen, de a kutyám nélkül már tényleg a nyomor. Onnan akartam kezdeni, amikor a Tódort találtam a Keletiben. 1996. december 23. volt, délelőtt. Ekkor érkeztem meg Dominikáról. Az időjáráshoz képest kicsit alulöltözve, póló, rövid gatya, szandál. Vártam a haveromat, hogy felöltöztessen, és levigyen Veszprémbe a gyerekeimhez. Tódor egy csöves mellett ült a pályaudvar bejáratánál. A csávónak adtam az utolsó ötszázasomat, de arra kértem, a kutyájának is vegyen enni belőle. Csávó a pénzt elrakta, és mondta, hogy a kutya nem az övé, csak egy negyedórája van mellette. Átvillant a zseniális ötlet az agyamban, hogy milyen jó ajándék lesz az ikreknek karácsonyra az utazótáskányi tengeri kagyló és csiga mellé. Csak Mártát, a volt feleségemet felejtettem ki, aki gyűlölte az álatokat. Ki is baszott kutyástól. Tódórka a mai napig él, igaz már Sarah-val, és idén lesz huszonkét éves. Sarah a kezdetekben nem kedvelte Tódort, de idővel óriási szerelem alakult ki közöttük. A bringáján a kosárban cipeli magával mindenhova. Még az elején történt, hogy az apja meglátogatott bennünket. Közösen elmentek városnézőbe, a bicikli első kosarában ült a kutya, a hátsó csomagtartón a papa. Csak tudnám, mit kerestek a kurvanegyedben, mert a rendőrségről kaptam a hívást, hogy menjek a kutyáért, mert a csajomat és az apját letartóztatták. Talán ott dolgozik? Nekem azt mondta, hogy fiatalkorú, bűnöző hajlamú gyerekeket tanít, és a munkahelyén ekkor még sosem jártam. Aggódtam. Elég furcsa látvány fogadott, amikor megérkeztem a rendőrőrsre. Az öreg be volt baszva rendesen, és az előtérben üvöltözött. Kiderült hamar, hogy mi volt a baj. Kicsit ittak, és Sarah áthajtott a biringájával egy piroson - a szembe sarkon álló rendőrök ölébe. Azonnal lekapcsolták őket. A papa óbégatni kezdett, Sarah pedig valami kamu címet diktált be, amivel rögtön le is bukott. Ezeknek a szemeteknek van egy masinájuk, amivel azonnal le tudják ellenőrizni az adatok valósságát. Az apa ott állt csutka részegen a kutya pórázát szorongatva, Sarah pedig megpróbált elrohanni. De egy vadbarom holland járókelő fellökte, és újra elkapták, az egyik rendőr nekinyomta a falnak, akit ez a kis hülye természetesen rögtön visszakézből pofán vágott. Bilincsbe verték és bevitték a kaptárba. Ha valamikor meglátnám azt a férget, amelyik fellökte, annyira megverném, hogy azt is megbánná, hogy világra jött. Csak másnap délben engedték ki. Így magányos maradtam éjszakára. Felhívtam mindenkit, akiben láttam valami esélyt arra, hogy kihozzuk, de nem ment. Ezért én is leittam magam, amit nem kellett volna, mert reggel egy régi nőnél ébredtem, elég szar állapotban. Hátamon mind a tíz körmének mély nyomaival. Rohanhattam a reptérre, mert fel kellett kapnom egy szíriai srácot, akit az életemben nem láttam. Sarah ismerősének a fiát. Úgy álltam ott, mint egy hülye egy táblával, nagybetűkkel rajta: Ibrahim. Vártam az érkező damaszkuszi gépet. Vagy nyolcan jöttek hozzám, mintha ez a gép csak Ibrahimokat szállított volna. Nem éreztem magam nagyon komfortosan. Sokféle rendőr kódorgott körülöttem, és elfelejtettem, hogy mind a két útlevelem a zsebemben volt. Megúsztam igazoltatás nélkül ezt is. Összekaptam a srácot, akit nem is Ibrahimnak hívtak, hanem Sharifnak. Végül ő talált rám. Együtt mentünk a rendőrségre begyűjteni Sarah-t.  Rendesen megünnepeltük, hogy kiszabadult a kaptárból. A lakásán főzött nekünk egy fantasztikus kaját. Azt mondta, az anyukája falujából származik a recept. Gondoltam, leírom most, mert ugye én valójában szakács vagyok, és sokaktól volt már az a kérés, hogy írjak már egy kurva szakácskönyvet. Sosem főztem én szakácskönyvekből, párat azért elolvastam, és amikor találtam valami izgalmasat, akkor a saját fejem után csináltam. Talán ezért is szerették az emberek a főztjeimet, mert nem mentem sablonok után. Vándorszakács10 Akkor most megpróbálom leírni, mint Horváth Rózsi vagy Rozi. Vegyél - na, már ezt utálom. Persze hogy bevásárolok, ha főzni akarok. Szóval 20 dkg jázmin rizs, fél kiló kelkáposzta, 10 dkg kesudió, sózatlan, de pirított, 5 dkg mazsola, iránit, ha kapsz. 2 fej hagymát apróra kockázva, 4 gerezd fokhagymát apróra zúzva, leveseskanál curryport, de ne púposan, sót, borsot, féldeci olívaolajat, szójaszószt. Főzd meg a rizst. A forrásban lévő vízbe szórd bele a kelkáposztát, és főzd tíz percig. Egy nagyobb serpenyőben párold meg a hagymát, amikor már üveges, tedd rá a fokhagymát is. Két percig párolod, aztán hozzáadod a darált húst, és a fűszereket. Na, megy ez, mint Rózsinak. Szűrd le a kelkáposztáról a levet. Akkor lett jó, ha nem főzted szét, még ropogós maradt. Ezt tedd rá a húsra, a mazsolával és a kesudióval. Lassú lángon még öt percig kevergeted, aztán a főtt rizs tetején tálalod. Ez volt az első jó kaja, ami holland is és tetszetett is. Lehet, nem fogok többet egy receptet sem írni, mert borzalmasan untat, ennyi idő alatt meg is csinálnám, amíg bepötyögöm a számítógépbe. Erre a vacsorára meghívta egy, a napokban érkezett, csúnyának egyáltalán nem mondható amerikai barátnőjét, Carolt, akinek igazán tetszett az amsterdami szabadság, és a kapcsolataim, hogy szinte pecek alatt hozzájuthatunk bármihez, amire éppen szükségünk van. Először totálisan beszívott, rákérdezett a bogyóra, amiből nem csak véletlenségből volt nálam pár darab. Ebben az időszakomban mindig volt kéznél néhány pirulám. Napi nyolc- tíz darab volt ekkoriban a fogyasztásom. Sarah sajnos elkövette azt a kolosszális hibát, hogy ott hagyott Carollal, amíg a szíriai fiút elkíséri a rokonsághoz Rotterdamba. Nekem pedig a lányt kellett visszavinnem a szállodájába. Úton a hotel felé beugrottunk még pár sörre a Quellébe. Itt belefutottam Fred barátomba és a barátnőjébe, Kimbe. A Quelle törzsközönsége megint kiborult, hogy honnan kapartam elő egy másik címlapmodellt. Le szerettem volna tudni ezt a kísérgetősdit, és hazamenni, de Fred kért bennünket, nézzük meg az új pecóját. Erősen célozgatott arra, hogy a kégliben van valami izgalmas újdonság is. Hát felugrottunk, úgysem lakott messze. Nagy ugrás volt. Három napig le sem estem.

A sorozat eddigi részei