Vamos Los Ticos! – avagy Dugovics, a sánta hasonlat

Fotó: AFP / PHILIPPE HUGUEN / AFP / PHILIPPE HUGUEN

-

Costa Rica a világ legboldogabb országa. A neve azt jelenti, Gazdag Part. Tényleg nekem legyen mondva. Korábban (XVI. század) iszonyú szegények voltak, nem futotta rabszolgákra se, ezért a spanyol telepesek kénytelenek voltak eská melózni, aminek nyugis, ún. paraszti demokrácia lett a következménye, nem pedig a szokásos, indiánokat és meszticeket elnyomó vircsaft.


Idill egy szivargyűrűn

Két óceán gondoskodik a féktelen szórakozásról, nincsen hadsereg, (ami azt jelenti: nincsen hadsereg), fülig ér a kőolaj meg a bauxit,  de nem lóverseny, egyelőre inkább az arany meg az ezüst bányászatával bíbelődnek. Baromi jó a kávéjuk, a kakaójuk meg a banánjuk, a cukornádról, érted, nem is beszélve.  Midőn ezt írom, tiszta az ég, és egy üveg hétéves Centenario rum figyel be az asztalomon.


Costa Rica államformája ún. elnöki köztársaság, de nem kell betojni, például Óscar Arias Sánchez, aki 2010-ig elnökölte őket, végig teljesen magánál volt - például, amikor 1986-ban komoly feszkó alakult ki a térségben, pacifikálta az összes szomszédot, de olyan lazán, mintha te kimennél a gangra a nettó üvöltésbe egy tálca pogácsával, és mindenki azonnal egymás nyakába borulna. Be is kacagott egy béke-Nobel-díj. Sánchez ráadásul úgy mosolyog a képeken, hogy bármikor kölcsön adnád neki a fűnyíródat, vagy elkezdenél vele marhahúst sütögetni parázson. Costa Rica, Vamos Los Ticos! Oscar Arias Costa Rica amúgy nemzeti parkok összefüggő láncolata, olyan színű állatokkal, hogy konkrétan megőrülsz tőlük. Egy ország, amihez hasonlót kizárólag dombor nyomású arany szivargyűrűkön lehet látni, de csak akkor, ha nagyon nem vagy már szomjas.

Vegytiszta rakendroll

Legjobban talán a sántaságával tüntető hasonlatot szeretem. Lerúgni egy hasonlatot, mint egy izgága jobbszélsőt. Vagy ostromlót várfalról. Azaz, bicebóca, magunkkal rántani. Tiszta dramaturgiai képlet, olyan sima, mint a fél napig kevert vaj. A D csoportból az esik ki, akit az én édes kis csapatom - La Sela! - magával ránt. A dolog úgy fog kinézni, hogy a világbajnokok szépen, intelligensen körbeverik egymást, és Costa Rica valamelyiktől elkoboz két pontot. Esetleg hármat. Azt még ne vegyük, hogy ha úgy hozza a sors, a végén a digók az urukkal simán leikszelnek, mert most megy el a kedvem az egésztől. Costa Ricának szurkolni tehát maga a vegytiszta rakendroll. Csakhogy melyik legyen a kiválasztott szerencsétlen? A helyzet nem egyszerű, ugyanis elvileg mindhárom lerántandó törököt kedvelem. Bármilyen kínos, ötven éve drukkolok a Manchester United-nak.  Forlán az Forlán, és elbűvöl, hogy Suárez még mindig szeret focizni. Olaszországnak pedig Róma a fővárosa. Erről aztán tényleg nem nyitok vitát. Dőljünk hátra, majd az idő kiforogja.

A szakértők szerint Costa Rica “alighanem 5-4-1 vagy 3-4-3-as felállásban játszik majd a vb-n, három középső védővel. A selejtezőkben jellemzően 4-3-3-at játszottak.” Másutt azt olvasom, a felállás 3-6-1 lesz.  Vagy 9-1, nem? De akárhogy is számoljuk, általában elég kevés gólt kapnak, a selejtezőkben például tíz meccsen hetet. Igaz, a csapatom elvesztette a két legjobb játékosát, lesántultak, mint egy hasonlat,  nem kispályás társaság, tényleg ízléstelen volna túl simán tovább jutni.  Szegény Bryan Oviedo (Everton), aki decemberben balhátvéd létére ún. Csikar-szögből rúgott győztes gólt az Old Traffordon, januárban a lábát törte. A közép-amerikai selejtezők gólkirálya, Álvaro Saborío ravaszabb volt, egészen az edzőtáborig húzta, és csak ott követte a példáját. Elbánik ő minddel

Elbánik ő minddel


Maradt nekünk a 21 éves Joel Campbell, aki elvileg Arsenal-tulajdon, de folyton kölcsön adják, legutóbb például az Olimpiakosznak, nyilván azért, hogy legyen még egy Costa Rica-i, aki győztes gólt lő az Ördögöknek.  A meccsek előtt a 27. zsoltárt szokta mormolni: “Cuando me asaltan los criminales para destrozarme, son ellos, mis opresores y enemigos, los que tropiezan y sucumben” . (“Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak”) Ennyit a ráállítandó bekkekről.  Ja, és a múltkor a trafikban megvett száz csomag Panini World Cup-matricát, hogy magára leljen bennük, azért. (Ezt akkor ráérősen elképzelem, ahogy szépen, sorban nyitogatja fölfelé a csomagokat, arca, mint egy csecsemőé.) Konkrétan ötszáz-nullra nyertek ellene a matricák. A szövetségi kapitányok arrafelé nem szokták sokáig bírni.


Jorge Luis Pinto kivételnek számít, rendesen végigcsinálta a selejtezőt, és nincs kizárva, hogy Brazíliába is elutazik.  A spirituális erőt mégse tőle várom, hanem az álruhás Jedi-lovagtól, aki másodedzőnek öltözve vuduzza majd az ellenséget a kispadról. Az isteni César! Pablo César Wanchope Watson. Costa Rica, Vamos Los Ticos! Paulo Wanchope Harminchét éves, elvileg simán játszhatna, de nem bírta a térde, 2007-ben visszavonult.  Igaz, addigra már körbefocizta a világot, Spanyolországtól Quataron, Tokión és Argentínán át egészen Chicagóig.  Otthon kezdte, az Heredianóban,  aztán Angliába szerződött, ahol először a Derby County-nál hívta fel magára a figyelmet. Vajon mivel, hát, ki nem találnád. Naná, hogy azzal, hogy megmajmolta a teljes védelmet az Old Traffordon, mielőtt ütemtelenül, bokából eltekerte Schmeichel mellett a hosszúba. Ezt aztán később, a Derby 125 éves fennállásának évfordulóján megválasztották a csapat valaha rúgott legszebb góljának. Azok kedvéért, akik imádják, ha elhamarkodottan ítélhetnek, azért megjegyezném, hogy Costa Rica először 1990-ben jutott vb-döntőbe. Így elsőre Brazília, Skócia, Svédország jutott neki. Szerinted mi volt? A skótokat és a svédeket simán lenyomták, csak a braziloktól kaptak ki, egy-nullra.  A tizenhatból estek ki, jöttek sajna a csehszlovákok, 4-1-gyel. Milyen ismerős, ugye? Costa Ricában minden negyedik ember focizik, tehát kábé egymillióan. Nem csodálom. A világ tudósai 1930 óta tanakodnak azon, hogyan került 300 tökéletes, meghatározhatatlan korú kőgolyó az országba, a pár centistől a focilabda nagyságún  át  a  bő kétméteresig. Costa Rica, Vamos Los Ticos! kőgolyók Mindezek ellenére egyetlen igazi okom van rá, hogy nekik drukkoljak.