Valentin-nap, amikor sokszor mondom: „szeretlek”, meg más ilyenek

-

Abból, hogy az év 364 napján nem találtál párt, egyenesen következik, hogy Bálint napján majd megtalálod? És ha megtaláltad, miért kellene ezen a napon jobban és szenvedélyesebben szeretned, mint máskor? Azért, mert az jó a virágárusoknak, csoki- és ajándékgyártóknak, meg a filmeseknek.


Bálint néven több ókeresztény mártírt tartunk számon. Közülük a legismertebb egy III. századi, igen sikeres keresztény pap, akit II. Claudius császár megpróbált megkenni, hogy ne hirdesse már olyan lelkesen az evangéliumot, és ne eskessen össze boldogot, boldogtalant az Úr színe előtt, mert ez így nem frankó. Bálint persze, igaz hívő volt, így esze ágában sem volt kötélnek állni. A gaz Claudius erre megbízta egy emberét, Astert, hogy tegye el láb alól a kellemetlen szentfazekat, ám, mit ad Isten, Bálint meggyógyította Aster vak lányát, így naná, hogy az egész család megtért, mint a frissen kitisztult heroinista. Claudius dühe természetesen fékezhetetlen volt, így aztán nemcsak Asteréket, de Bálintot is szemérmetlenül leölette, vagyis Szent Bálint egyike a korai keresztény vértanú szenteknek. Bálint még halála előtt küldött egy üzenetet Aster lányának, amit úgy írt alá, hogy „A te Valentinod” – de nem azért, mert hagyományt akart teremteni ezzel, hanem, mert így hívták latin nevén, viszont a titkos Valentin-napi üdvözleteket innen eredeztetik.


Német nyelvterületen egy passaui Bálinttal mossák össze a személyét, akinek a segítségét főleg nyavalyatöréskor hívja az ember. Egyébként arrafelé szerencsétlen napnak is tartották február 14-ét. Szőlőtermő vidékeken ilyenkor megmetszik a szőlő négy sarkát, hogy távol tartsák a madarakat és a tolvajokat, másutt megmosdanak a friss hóban, hogy védettek legyenek az ilyenkor érkező, influenzaszerű megbetegedésekkel szemben. Na persze, ha van egyáltalán hó. Ha van, az jó, mert bő termésű évet jelez, viszont ha enyhe az idő, és talán még az eső is esik, akkor elég gyatra termésre számíthatunk. Angliában, Franciaországban és Európában másutt, így egyes magyarországi vidékeken is a tavasz kezdete a Bálint-nap, mert a vadgalambok ekkor tértek vissza. De nemcsak visszajönnek, hanem társat is választanak – ez inkább még a naptárreform előtt lehetett –, és Nyugat-Európában úgy gondolták, hogy akkor hát én immár kit válasszak. Állítólag Geoffrey Chaucer tehet az egészről. A XIX. századi Angliában terjedt el a szokás, hogy annak, aki szimpi, küldtek egy üdvözlőkártyát, amely Amerikában természetesen ajándékokkal, virággal, csokival, giccsel és gyémánttal megrakott bohóckodássá fajult a XX. században. Ha a karácsony a kereskedelmi szempontból legfontosabb keresztény ünnep, akkor a Valentin-nap ugyanez, csak a keresztény jelző nélkül, ilyenkor ugyanis mindent meg kellene venni a párunknak, ami piros és szív alakú, és el kellene vinnünk megnézni valami ilyenkor bemutatott romantikus vígjátékot, ugye?


Belegondolni is borzasztó. Ahogyan az is nevetséges, hogy rosszul kellene éreznünk magunkat, ha egyedül vagyunk Bálint-napon – ezért az év bármely napján érezhetjük rosszul magunkat. Nagyjából olyan ez, mint hogy Szilveszterkor kötelező jól érezni magunkat, és óriásit bulizni – az év bármely napján bulizhatunk egy hatalmasat, viszont az évek elteltével egyre inkább fölértékelődnek a nyugger-üzemmódban eltöltött esték. És akkor már rögtön ott is tartunk, hogy az év bármely (vagy mindegyik) estéjét tölthetjük a párunkkal, bármikor vehetünk neki valami apróságot, valami meglepetést, mert imádja, és ne érezzük kötelezőnek, hogy ezen a napon jobban kell szeretnünk, mint máskor, mert ez egy baromság. Minden nap ugyanígy kell szeretnünk és ugyanilyen figyelmesnek kell lennünk, és nem szabad rosszul éreznünk magunkat amiatt, hogy nem tudjuk még annál is jobban szeretni ezen a napon. Másrészt meg ne várjuk el, hogy pont ezen a napon legyen kedvesebb, figyelmesebb, mint máskor. Legyen mindig kedves és figyelmes, és rendszeresen vegyen/készítsen valami meglepetést, valami apróságot. De még csak ez sem kell, legyen kedves, mondjon szépeket és viselkedjen jól. Simogasson, amíg elalszol, takarjon be, ha véletlenül kitakarózol, és nyomjon puszit a homlokodra, amíg a legszebbeket álmodod. Az év minden napján. Egy működő kapcsolatban minden nap Valentin-nap.


Egyébként óvakodjunk attól, hogy virágot veszünk, és forgalmas helyen vágunk át, ott ugyanis a teljesen kétségbeesett, utolsó esélyként Valentin-napi vakrandira vállalkozó, ellentétes nemű egyedek azonnal lecsapnak ránk, mert azt hiszik, hogy mi vagyunk azok. Nos, nem mi vagyunk. Mi csak megyünk haza, beülünk a kádba, és kibontunk egy pezsgőt – ahogyan azt bármelyik nap tesszük, amikor el akarjuk engedni magunkat azzal az emberrel, akivel még a fürdővizünket is hajlandóak vagyunk megosztani. Oké, a felszínes kapcsolatokat nem vettük figyelembe. Ha felszínes kapcsolatban élünk, akkor mindenképp vegyünk szív alakú, lélekhalvány lufit a párunknak, szív alakú csokit, és talán még rózsát is, és ha elvisszük vacsorázni egy menő helyre, és még pezsgőt is rendelünk, akkor egészen biztosan lesz szex. Olyasmire azért ne számítsunk, amit az év többi napján nem tapasztalunk – ahhoz azért kicsit több kell. De talán mégsem, elvégre Valentin-nap van. Olyan ez, mint a Sziget. Ilyenkor bármi megtörténhet.