Úgy tűnt el egy zeppelin, mint a maláj gép

Fotó: The Picture Desk / The Art Archive / The Picture Desk / The Art Archive

-

A századelő legegzotikusabb közlekedési eszköze volt, de a Hindenburg katasztrófája megölte a karrierjét. Zeppelin-leszálló még Csepelen is volt, és akadt néhány rejtélyes katasztrófa pár évtizedes pályafutásuk alatt.


A zeppelinek voltak a levegő urai 1900. július 2-tól egészen a Hindenburg 1937-es katasztrófájáig. Hiába léteztek már repülőgépek is, a luxust és a hatalmat a léghajókkal kapcsolták össze. Minden városban esemény volt, amikor egy óriás lufi átrepült az emberek felett. A zeppelinek majdnem negyven éves pályafutása alatt azonban sokszor követeltek emberéletet a konstrukciós hibák. Az alapelv, miszerint hatalmas lufikon utaznak emberek, azt igényelte, hogy egy a levegőnél könnyebb gázzal töltsék meg ezeket. Az első választás a hidrogénre esett, amely ugyan ideális arra, hogy a levegőbe emelje a szerkezeteket, viszont rendkívül veszélyes is egyben. Igen gyúlékony, a legkisebb szikra is berobbanthatja; hiába a legóvatosabb tárolás, a katasztrófa bármelyik pillanatban bekövetkezhet. A hélium szinte veszélytelen, de előállítása a korban borzalmasan drága és körülményes volt. A gázok másik hátránya, hogy hajlamosak lassan megszökni a léghajóból. Állandóan újra kellett tölteni a járműveket. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a zeppelinek óriási méretük és kis tömegük, miatt nagyon érzékenyek a légmozgásokra és az időjárásra.


A Hindenburg New York felett


A szivar alakú léghajók mégis nagy karriert futottak be mind az utasszállításban, mind a hadseregnél. A német haderő egyszerre használta őket hadianyag szállítására, bombázásra és felderítésre. Zeppelinek pusztították Párizst, Belgiumot és az Egyesült Királyságot. De igazából ezen a területen nehéz volt őket alkalmazni, mivel nappal könnyű célpontot jelentettek, éjszaka viszont nehéz volt róluk pontosan célozni.


-


Dixmude, a zeppelin széria maláj gépe

A katonai léghajók soha nem számítottak sikertörténetnek, de a hadvezetés nehezen mondott le róluk. Miután a francia hadsereg az első világháború alatt rengeteget le- vagy meglőtt a német flottából, a világégés után kártérítésképpen rátette a kezét az LZ 114-es (L72-es) X-osztályú zeppelinre. Az LZ 114-es éppen Németországból tartott Franciaországba, a fedélzetén német civilekkel, amikor 1920. július 12-én a francia hatóságok elfogták és elkobozták. Ezután évekig porosodott egy hangárban, mert a gázzsákok elöregedtek, pótlásukra pedig csak a Zeppelin-gyár lett volna képes. Azonban a francia kormány azt akarta, hogy saját erőből leheljék életre az eddigre már Dixmude-ra átkeresztelt léghajót. 1923-ra sikerült pótolni mindent, és augusztus 2-án el is indult első útjára, majd szeptember 25-én ismét megreptették. A léghajó igazi bevetése 1923. december 18-án kezdődött, ekkor indult el a Szaharában található In Szalah oázisához 40 fős legénységével és 10 utasával. 19-én este nyolckor gond nélkül meg is érkeztek, de nem szálltak le, ledobtak néhány csomag levelet. Az eredeti terv szerint Algériába, észak-nyugatra kellett volna repülniük, de ehelyett elfordultak Keletre, Tunézia felé. 20-án látták is a Dixmude-ot átrepülni az ország felett, és délután 2 óra 8 perckor fogták az utolsó rádióüzenetét, melyben arról számoltak be, hogy viharba kerültek, és félve attól, hogy villám csap a rádióantennába, behúzták azt.


-


14.30-kor Szicília felett láthatták a Dixmude-ot, ugyanis vasúti munkások arra lettek figyelmesek, hogy nyugatra az égen egy nagy villanás van, és a ködön át egy fényes pacát láttak lesüllyedni az egyik domb mögé. Ugyanekkor a tengerparton egy vadász azt látta, hogy egy villám csap az egyik felhőbe, amelyben egy vörös felvillanás van, amely fokozatosan kezd leereszkedni. Emellett beszámolt még négy égő tárgyról, amely lezuhant az égből. Másnap a tenger két alumínium tartályt mosott partra, melyeken a "75 L-72" és az "S-2-48  LZ-113" azonosítószámok szerepeltek. Noha a hírek gyorsan megjárták a korabeli sajtót, az egész világ biztosra vette, hogy lezuhant egy zeppelin, a francia kormány nem akarta elismerni, hogy elveszítettek volna egy léghajót. Ebben kapóra jöttek nekik azok a beszámolók, amelyek napokkal a katasztrófa után érkeztek és azt állították, hogy látták a Dixmude-ot Afrika belseje felé tartani. December 26-án azonban olasz halászok ráakadtak egy testre a tengerbe, amelynek a zsebében a léghajóval kapcsolatos papírok voltak. A holttestet később a nála lévő iratok alapján du Plessisként, a hajókapitányaként azonosították. A karján található óra 2 óra 27 perckor állt meg, amely egybe vág a vasúti munkások és a vadász beszámolójával. A francia kormány elismerte a veszteséget, a Dixmude-ot hivatalosan is megsemmisültnek nyilvánították, noha még később is érkeztek jelentések arról, hogy éppen Kongó vagy Csád felett látták repülni a zeppelint.


Cseppelin, avagy Budapest, mint légikikötő

A Zeppelin-korszakban gyakorlatilag Európa összes nagy városába elmentek a léghajók. Budapest felett is átrepültek, ahol a csepeli kikötőben szálltak le. A budapesti leszállóhely a Weiss Manfred üzem gyári repülőtere volt, mely a Csepel-sziget északi részén, a szabad kikötő és a Kvassay-zsilip között terült el.


Zeppelin a csepeli leszállópályán


Karinthy Frigyes. EST tudósítás, 1931. március 29.

"Keringünk a Balaton felett. Tetszik tudni - szabadkozik az egyik tiszt -, muszáj tölteni az időt, hogy túl korán ne kerüljünk Budapestre. Kérem - panaszkodik -, mindig úgy vagyunk mi ezzel, sose tudunk idejében megérkezni. Mindig korábban vagyunk ott, mint kellene. Így volt ez a földkörüli úton is."

Közlekedés - Graf Zeppelin léghajó Budapest felett

Graf Zeppelin léghajó Budapest felett


Magyarország soha sem volt zeppelinközpont. Mindössze a német flotta mutatkozott csak be, 1931. márciusának végén, 29-én érkezett meg az egyik, amelyik aztán 31-én ment el hazánkból. A budapesti járatra a személyzeten kívül 12 utas váltott jegyet. A léghajó közbenső leszállás nélkül, München, Salzburg és Bécs felett elrepülve ért magyar légtérbe. Itt Fertő-tó után dél-keletre fordult, és Pápa, a Bakony, majd Tihany és Székesfehérvár fölött elrepülve érkezett a magyar fővárosba. A repülőtéren tízezrek várták, hogy megnézhessék az óriás léghajót. Ezzel együtt nekünk is kijutott a katasztrófákból. 1912. szeptember 4-én egy katonai léghajó miatt hárman haltak meg Budapesten. A gyakorlatra készülő járművet felszállás közben kapott el egy erős szélvihar. Több mint 100 katona próbálta a helyén tartani a járművet, de az elszabadult. Három kivételével minden katona időben elengedte a tartókat. Ők azonban a magasba emelkedtek, majd a fáradtság miatt idővel mind lezuhantak. Halálukat filmre is vették, a beágyazott videóban nagyjából 5 percnél látható a jelenet.