Tömegesen pusztulnak a méhek - veszélyben a méz, az alma és mandula is

Fotó: DANIEL MIHAILESCU / AFP / DANIEL MIHAILESCU / AFP

-

Az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl, ha kipusztulnak a méhek. A tévesen Einsteinnek tulajdonított mondat ma egyre aktuálisabb.


Rejtélyes kór tizedeli ugyanis a méheket.  Világviszonylatban átlagosan 20 százalékkal csökkent a méhállomány (országonként 1,8 és 53 százalék közötti mértékben), a legutóbbi mérések szerint télen az USA-ban a kolóniák harmada elpusztult. A pár éve felismert rejtélyes folyamatot kaptárelhagyásnak, angolul Colony Collapse Disordernek (CCD) nevezik. Most azonban úgy tűnik, nemcsak a méhek vannak veszélyben, hanem a vadon élő virágbeporzók (például legyek, lepkék, molyok és darazsak)  is.  A vad virágbeporzók számának alakulásáról nem rendelkezünk pontos adatokkal, mert hiányoznak azok a programok, amelyek a felmérésben és a folyamatok feltérképezésében segítenének, ám egy természetvédelmi csoport, a Xerces Society szerint az amerikai darázsfajok egyharmaddal csökkentek. És valószínűleg így van más rovarfajoknál is.  


Méhkolóniák vesztesége az USA-ban


A virágbeporzés nagy biznisz

És itt nem csak a mézről van szó. A méheknek és egyéb más rovaroknak köszönhető, hogy Európában 4000 zöldség megterem, azaz minden harmadik falat, amit megeszünk, csak az ő segítségükkel jöhetett létre. Pénzre átfordítva: a globális gazdasági termelésben a háziméhek 263 milliárd eurónyi virágbeporzó munkát végeznek el. Az Egyesült Államokban a mandula beporzását 100 százalékban a méhek végzik, az utóbbi években viszont a kaptárelhagyás miatt annyival lecsökkent a méhek száma, hogy a mandulatermelők méheket kénytelenek bérelni. Egy kaptár ára ráadásul egyre jobban drágul. Míg 1995-ben 35 dollárba került, addig ma már 200 dollár körül lehet egy hónapra kikölcsönözni. Kaliforniában a mandulaföldeken 1,6 millió kaptárra van szükség minden februárban a beporzáshoz, ebből 1,2 milliót kell bérelniük.


Mit nem ehetnénk, ha nem lennének méhek?


A kipusztulás okai

A méhpusztulás és más virágbeporzók eltűnésének okai nem teljesen ismertek és nem is bizonyítottak, de szakértők több tényezőt is sejtenek a háttérben. Ezek közé tartoznak bizonyos típusú növényvédőszerek. Az Európai Unió 2013 áprilisában négy, a rovarokra bizonyítottan káros gyomirtót és növényvédő szert (így a neonikotinoidokat) átmenetileg betiltott, de a Greenpeace több más rovarirtó és gyomirtó szert is tiltólistára tenne. Az USA-ban viszont nincs betiltva egyetlen egy anyag sem. A vegyszerek hatása a rovarokra még nem teljesen tisztázott. A permetszergyártók szerint nem a neonikotinoidok tehetnek a beporzók csökkenéséről, a fenntartható mezőgazdaságnak pedig kifejezetten jót tesznek, mert kiküszöbölik az ismételt permetezést a földeken. A Harvard School of Public Health múlt héten megjelent kutatása szerint a permetszerek és a méhek téli halálozása között van kapcsolat. Viszgálatukban a megmérgezett csoportok ugyanúgy viselkedtek az év nagy részében, de a tél végén a CCD tüneteit fedezték fel rajtuk. A Bayer mint az egyik növényvédőszer-gyártó visszautasította a tanulmányban írtakat, mivel szerintük a kutatók mesterségesen sok vegyszerrel kezelték a rovarokat.  


A magyar álláspont

Az uniós tiltást több ország nem támogatta, így Magyarország sem. A Vidékfejlesztési Minisztérium tavalyi közlése szerint az ő vizsgálataik nem támasztották alá ezeknek a növényvédő szereknek a káros hatását. Magyarország — amely Európa legnagyobb mézexportőre — azért is volt a döntés ellen, mert a betiltott hatóanyagú szerekkel permeteznek be évente több mint egymillió hektárt (kukorica, napraforgó, repce), nálunk mégsem fordult elő emiatt méhpusztulás.



A vad beporzóknál az élőhelyük elvesztése jelent komoly gondot. Az Egyesült Államokban 2008 óta egy Magyarország méretű láp és préri vált termőfölddé. Ráadásul a nagyüzemi gazdálkodás növekedése is probléma, mert ha nagy területeken csak ugyanazt a növényt ültetik, akkor a beporzók a virágzást követően elpusztulnak. Egyéb okokra is visszavezetik a CCD elterjedését, így egyes parazitákra (például a varroa atkára, amelyet több szakértő nagyobb problémának lát a vegyszereknél is), a klímaváltozásra, a génkezelt növényekre és a városok terjeszkedésére is.


A tömeges kipusztulások hatásairól is nehéz bármit előre jelezni. Bár „egy-két” rovar kihalása talán nem okoz akkora problémát, de hosszú távon az egész ökoszisztéma veszít a kipusztulásukkal, hisz nem csak a mezőgazdasági termelésben, de az egész zöld környezetünk létében kihagyhatatlan a szerepük.  


A folyamat visszafordításán mi is segíthetünk

A védelmükért azonban sokat tehetünk mi is. Segíthet, ha a kertünkben egy részt műveletlenül hagyunk, hogy élőhelye és takarmánya legyen a beporzóknak; illetve az is hasznos, ha visszafogjuk a gyomirtó és növényvédő szerek használatát. Nagyobb léptékben beporzó élőhelyek létrehozása is támogathatja ezt az ügyet. Erre példa az elmúlt héten a Fővárosi Állat- és Növénykert Holnemvolt Parkjában átadott méhmenedék, amely amellett, hogy a méhek és egyéb rovarok számára megfelelő szaporodási és áttelelési lehetőséget kínál, arra is jó, hogy alaposabban megismerjük a rovarokra leselkedő veszélyeket.