Tizenöt éve szabadultunk a Mátrixból

Fotó: Europress/AFP/Warner Bros / Europress/AFP/Warner Bros

-

HÁTTÉR

Hihetetlenül kúl napszemüvegek, levegőben megálló pisztolylövedékek, rejtélyes, hidegvérű ügynökök, és persze az a bizonyos piros kapszula. 15 éve, hogy Amerikában bemutatták a Mátrixot, azóta semmi sem ugyanolyan. Filozófiájával és látványos akciójeleneteivel Andy és Lana Wachowski filmje megannyi sci-fi rajongót magával ragadott, és kultuszt teremtett. Mi maradt ebből 15 év után?


Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a Wachowski testvérek receptjét, akkor azt mondhatjuk, hogy az ezredforduló előtt nem sokkal készítettek egy látványos akciófilmet, amit nyakon öntöttek egy jókora adag popfilozófiával, majd ezt megfűszerezték egy halom cyberpunkos és popkulturális utalással. Ennél jóval többről van szó, hiszen a Mátrix nem tűnt el a süllyesztőben. A rajongók a film sokadik megtekintése után is újabb és újabb utalásokat, érdekességeket fedezhetnek fel. A film jó példa arra, hogy a nézők igénylik a filozofálgatós, kivesézős filmeket. (Később erre építettek az Eredet alkotói is.) Adva van egy főhős, Thomas Anderson (Keanu Reeves), aki már azelőtt kettős életet él, hogy egyáltalán megismernénk: nappal inges, nyakkendős programozóként dolgozik, miközben éjszakánként hackerként tevékenykedik. Unalmas élete egy napon fordulatot vesz, amikor számítógépének képernyőjén megjelenik az utasítás, hogy kövesse a fehér nyulat. Thomas Anderson, azaz Neo követi a fehér nyulat, mi pedig követjük őt, egyenesen a nyúl üregének legmélyére.  

-


Riogathat egy sci-fi porig rombolt városokkal, öntudatra ébredő gépekkel, ám a mindent tudó, folyamatosan éber öltönyös ügynökök mai szemmel nézve sokkal vészjóslóbbak. A lehallgatás és a megfigyelés abszolút nem a jövő vívmányai. Találkoztunk már velük évtizedekkel ezelőtt, és találkozhatunk ma is, ráadásul jóval fejlettebb formában. A 2013-ban, az Edward Snowden által kiszivárogtatott dokumentumok alapján kirobbant botrány óta tudjuk, hogy Smith ügynök valóban az NSA-nek dolgozik. És valóban milliónyian van. Nem kell terroristának lennünk ahhoz, hogy személyes telefonbeszélgetéseinket esetleg egy harmadik fél is hallja, rögzítse. Hogy tartunk-e a hírszerző szervektől és a titkosszolgálatoktól, azt jól példázza, hogy Blackphone néven már bemutatták azt az okostelefont, amelyet az ígéretek szerint nem tudnak majd lehallgatni és nyomon követni. A kialakult paranoia nyilván nem egyedül a Mátrixnak köszönhető, de a filmben megjelenő fekete ruhások ügyesen szimbolizálják a hatáskörüket néha túllépő, valóban létező titkosszolgálatokat. Ha már az összeesküvés-elméleteknél járunk, akkor érdemes megemlíteni Neo igazolványát is, melyet akkor láthatunk, amikor kihallgatják az ügynökök a film elején. Néhány lelkes néző kiszúrta, hogy főhősünk igazolványa pont 2001. szeptember 11-én jár le, ami a World Trade Center  elleni terrortámadás dátuma. Nem a Mártix az első 2001 előtti alkotás, amiben ilyesmit láthatunk, de a rejtett 911 utalásokra vadászók egyik kedvence.


Divatból ötös

A Mátrix látványvilágához és feelingjéhez hozzátartoznak az elképesztően menő ruhadarabok, kiegészítők és eszközök is. Fél karunkat odaadtuk volna Morpheus, Neo, vagy Smith ügynök napszemüvegéért, melyek mind eleganciát, komolyságot sugallnak, miközben kellően titokzatosak is, akárcsak viselőik. Neo fekete kabátja is megér egy misét! Biztosak vagyunk benne, hogy sokan még a mai napig is vadásznak a ruhadarabra. A kihajthatós Nokiáról még szót sem ejtettünk. Okostelefonok ide vagy oda, azt a készüléket még ma is örömmel vennénk kezünkbe. Amúgy olcsó szerelem. Egy leharcolt példányt már 3-4 ezer forintért be lehet szerezni, de az igazi rajongó inkább bontatlant rendel az Ebayről 150 ezer forintért. Az extravagáns napszemüvegeken kívül a fekete alapon zölden vibráló óriási számsor is a Mátrix védjegye lett. Akinek nem képernyőkímélőként futott a zöld karakterzuhatag, az háttérképnek rakta be. A zöld szín egyébként is fontos szerepet kap a filmben. Bizonyos jelenetek – nem véletlenül – kopottas, zöld árnyalatban pompáznak, ez mindennek egyfajta nyomasztó hangulatot kölcsönöz.

-


Wachowskiék a Mátrixszal  igencsak magasra tették a lécet, hiszen a második (Újratöltve) és a harmadik rész (Forradalmak) is felemás fogadtatásban részesült. De legalább azt megtudtuk, mikor nehéz bakancsot kötni. Aztán 2012-ben jött a Felhőatlasz, amit David Mitchell regénye alapján vitt vászonra a rendezőpáros Tom Tykwer társaságában. A film komoly mondanivalóval és csodálatos látványvilággal kecsegtetett, de végül az jött le, hogy a rendezők túl nagyot akartak mondani, és tulajdonképpen csak üres frázisokat puffogtatnak. Talán majd az idén megjelenő Jupiter Ascendinggel megmutatják, hogy van még bennük film.


Trónkövetelők

A virtuális valóság témája az elmúlt években is több rendezőt megihletett. James Cameron nem kisebb célokat tűzött ki, minthogy az Avatar lenyűgöző képi világával letaszítsa trónjáról a Star Warst. A látvánnyal nem is volt gond, aki azonban világmegváltó gondolatokat várt a filmtől, az csalódott. A történet a legkevésbé sem volt eredeti, de legalább erőltetett utalásokat cipőkanalaztak bele. A gondolkodósnak szánt tömegfilmek közül a 2010-ben bemutatott Eredet teljesített talán a legjobban. Hiába épült a jól bevált „valóság az álomban” történetre, az emberek nekiláttak agyalni rajta, infografikán ábrázolták, vagy ráhúzták Dante Poklának a térképét. Arra persze nincs garancia, hogy 10-15 év múlva még bárkit is érdekel az Eredet. A Mátrixról viszont lehet sejteni, hogy jogosan kapta meg a kultfilm címkét.