Tizenegyesek, amelyek emberi sorsokról döntenek

Fotó: AFP / CHRISTOPHE SIMON / AFP / CHRISTOPHE SIMON

-

Az eddigi foci-vébéken 204 tizenegyest rúgtak a továbbjutás, vagy a finálé eldöntéséért vívott büntetőpárbajokban. Hogy mennyire nehéz azokat berúgni? A svájciak tudnának mesélni...


Merthogy nekik egyet sem sikerült: 2006. június 26-án a németországi világbajnokságon Kölnben, az ukrán elleni nyolcaddöntőben sem Streller, sem Cabañas sem Barnetta nem tudott a kapuba találni, így kiestek. De az a Stuart Pearce is már csak az önéletrajzában volt laza, aki 1990-ben Torinóban, a Stadio dell Alpiban játszott elődöntőben kihagyta az NSZK elleni büntetőpárbajban a negyedik angol tizenegyest. Szerinte mindössze ennyi az egész: „sétálsz jó negyven métert, lerakod a labdát a büntetőpontra, és berúgod...” Akkor mégsem tudta megcsinálni.


Valahogy el kell dönteni

Amióta bevezették a tizenegyesrúgásokat, gyakorlatilag folyamatosan kritizálják annak „jogosságát, igazságosságát.” Pedig nincs mese, valahogy el kell dönteni, melyik csapat jut tovább az egyenes kieséses szakaszban. Először 1982-ben, a július 8-i sevillai elődöntőben rúgtak büntetőket a 2×15 perces hosszabbítás után – már Argentínára, 1978-ra kitalálták, de akkor még nem volt rájuk szükség. Spanyolországban viszont már az NSZK így verte Franciaországot 5–4-re egy 3–3-ra végződött zseniális meccs után. Az első büntetőpárbajban összesen tizenkét tizenegyest rúgtak: a németek közül Kaltz, Breitner, Littbarski, Rumennige és Hrubesch berúgta, Stielike kihagyta, míg a franciáktól, Giresse, Amoros, Rochteau és Platini volt eredményes, Six és Bossis viszont elrontotta, utóbbié volt a végzetes hiba. Egyébként volt még egy büntető a meccsen: a franciák Platini tizenegyesével szereztek vezetést a 12. percben... Azóta még 192-szer tették le a fehér mészkörre a labdát a hosszabbítás után. Eddig 162 jobb és 42 ballábas játékos rúgott büntetőt. Egy friss összeállítás szerint – bár ehhez igazából nem kell brit tudósnak lenni – egyáltalán nem mindegy, mikor áll oda a játékos: a 204 tiziből összesen 144-et rúgtak be, ez 71 százalékos „értékesítettségi mutató”, viszont ha (nagyobb) nyomás alatt kell végrehajtani, akkor drámaian változnak az arányok. Ha azzal a bizonyos tizenegyessel megvan a továbbjutás, akkor a játékosok 93 százaléka berúgta, viszont ha az illetőn múlik, hogy „életben” maradjon a válogatottja, akkor már csak 44 százalékuk volt eredményes.


Aki jól csinálta: Grosso ekkor lett nagy ember. Olaszország meg világbajnok Aki jól csinálta: Grosso ekkor lett nagy ember. Olaszország meg világbajnok

Parázók, és magabiztosak

Huszonhárom válogatottnak volt már ilyen élménye. Az eddigi tíz Európa kontra más kontinens-párbajokból európai válogatott négyszer jutott tovább: Németország kétszer, Franciaország és Bulgária egyszer. Az sem mindegy, ki kezd: az utolsó hét párbajt az a válogatott nyerte, amelyik az első tizenegyest rúgta. A legtöbbször a negyedik pár „hátsó” rúgójáért kell izgulni: a nyolcadikként odaállóknak csak 55 százaléka lőtt gólt... A legjobban az olaszok és az angolok lába remegett eddig. Előbbi azért is furcsa, mert az átlagdrukkernek úgy tűnik és így is van, imádnak elmenni a tizenegyesrúgásokig. Eközben 20 kísérletükből csak 13 ment be. Náluk is majrésabbak az angolok: gyakorlatilag minden második alkalommal elbénázták eddig a büntetőket, 14-ből 7-et raktak be. A belgák és a dél-koreaiak viszont hátradőlhetnek: ötből ötöt értékesítettek a játékosaik.


A csak rosszul lehet rúgni legendája

1994-ben az Egyesült Államokban egy rozzant, bolond nyugdíjasnak látszó kapusból nemzeti hős lett. A svéd Thomas Ravelli a negyeddöntőben Románia ellen Dan Petrescu és Miodrag Belodedici tizenegyesét is kivédte. Így emlékezett vissza: „Nagyon vártam a tizenegyesrúgásokat! Ez az egyetlen lehetősége egy kapusnak, hogy valóban hős legyen. Egyáltalán nem voltam kétségbeesve, nem izgultam, nem éreztem semmilyen nyomást vagy terhet. Azóta nagyon sokan megállítanak, és még mindig gratulálnak az akkori védéseim miatt. Nem volt titkom, szerencsém viszont igen.” Összesen 41 tizenegyest védtek ki a kapusok a különböző világbajnokságokon: ezek közül 23-at lőttek jobbra a végrehajtók, 18-at balra. Az ő szemszögükből talán az a legidegesítőbb tizenegyes, amelyet a helyükre rúgnak, azaz ha nem ugranak, vetődnek el, és állva maradnak, akkor simán védenek. Ilyen büntetőből eddig hat volt a világbajnokságokon. Gary Lineker 1990-ben Olaszországban együtt lakott Peter Shiltonnal a németek elleni elődöntő előtt: „megnéztünk az addigi tizenegyesrúgásokat, és azt állapítottuk meg, mindegyik párbajban legalább kettőt a kapus helyére, közelébe rúgtak.” A meccs tizenegyesekkel dőlt el, Stuart Pearce pedig úgy rúgta a negyedik angol büntetőt, ahogy... Waddle-ről nem is beszélve, de ő azért nem számít jelen esetben, mert ő volt az egyike azon kevés hibázóknak, akik orbitális pályára állítottak egy focilabdát. Lehet, Linekernek az angol 3-assal kellett volna inkább egy szobában aludnia?


1990. július 3., Nápoly, egy névtelen cserekapus végső megdicsőülése: Sergio Goycochea kivédte Roberto Donadoni tizenegyesét, Argentína 4–3-as összesítéssel jutott a döntőbe. Ahol aztán egy tizenegyes okozta a vesztét, Brehme lapos gurítására nem tudott odaérni az argentin 12-es. 1990. július 3., Nápoly, egy névtelen cserekapus végső megdicsőülése: Sergio Goycochea kivédte Roberto Donadoni tizenegyesét, Argentína 4–3-as összesítéssel jutott a döntőbe. Ahol aztán egy tizenegyes okozta a vesztét, Brehme lapos gurítására nem tudott odaérni az argentin 12-es.

Összesen 23 kapus védett eddig büntetőpárbajban. A legtöbbet, négyet az argentin Sergio Goycochea és a nyugat-német Harald Schumacher. Egy sorozatban a portugál Ricardo a csúcstartó, aki 2006-ban Anglia ellen Gerrard, Lampard és Carragher kísérletét is hárítani tudta.


De akkor hova rúgjuk?

Lineker szerint egyértelmű: a „lábasságnak” megfelelő felső sarokba, azaz a jobb lábas a jobb, a bal lábas a bal felső sarokba. A lenti videóban el is magyarázza, miért. „A felső sarokra egyetlen kapus sem érhet oda, de a rúgók közül csak kevesen merik elvállalni. Ehhez tényleg bátorság és önbizalom kell. Rövid nekifutás után, jól célozva, picit belsővel, picit rüszttel rúgva a labda elcsavarodik a kapus kezétől, be a felső sarokba.”



Ennyi...