Tarlós: az egykori bűnök elismerése nem a gyengeség jele

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

-

Mindenkinek szembe kell néznie a múlttal, és az eseményeket tárgyszerűen érdemes feltárni, így enyhül a társadalom kollektív lelkiismeretére nehezedő nyomás is – mondta a főpolgármester. A budapesti gettó felszabadulásának 73. évfordulóján két megemlékezés volt.


Tarlós István a Dohány utcai zsinagógában tartott megemlékezésen hangsúlyozta: az egykori bűnök nyílt elismerése nem a társadalmi, közösségi vagy egyéni gyengeség jele, hanem a feldolgozás és a megbocsátás lehetősége, lehetőség örök érvényű tanulságok levonására.

"Magyarország és a főváros túlnyomó többsége ma összefog annak érdekében, hogy ebben a hazában semmilyen etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozó honfitársunk ne szenvedhessen el sérelmet, hogy hasonló szörnyűségek ne ismétlődhessenek meg" – mondta a főpolgármester. A budapesti gettó területén több tízezer ártatlan ember szenvedett, és több ezer vesztette életét a második világháború kegyetlen végjátékában.

Tarlós azt mondta: nehéz, de kötelező a 20. század egyik legkegyetlenebb időszakáról beszélni, mert a bűnre és a felelősségre emlékeztet. A magyarországi zsidóság története mindig is elválaszthatatlan volt a magyarság történetétől.

A főpolgármester szerint a trianoni békeszerződést követő időszak a zsidó származású magyarok számára általában a jogegyenlőség és az akadálytalan előrehaladás végét is jelentette. Az 1930-as években a zsidótörvények megszavazása, a zsidók munkaszolgálatra berendelése, elhurcolása és számos vidéki pogrom után már körvonalazódott, hogy a magyarországi és budapesti zsidóságra milyen sors vár.

A náci Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló programjáról 1942 januárjában határoztak, ebben célul tűzték ki a sokmilliós európai zsidóság gyakorlatilag teljes kiirtását. A német megszállás után Magyarországon is azonnal megkezdődött a zsidók gettókba gyűjtése.

Tarlós azt mondta, a nyilas vezetés 1944 november közepén határozta el, hogy a teljes budapesti zsidó lakosságot erőszakos eszközökkel elkülöníti. A VII. kerületben kijelölt, ún. nagy gettó kevesebb mint fél négyzetkilométer nagyságú összefüggő terület volt. Innen előbb több mint tízezer nem zsidó polgárt kiköltöztettek, majd a helyükre a sárga csillagos házakból mintegy 40 ezer zsidót zsúfoltak be. A területet december elején zárták le, és a létszám néhány hét alatt elérte a csaknem 70 ezret.

Idővel a gettó lakóinak helyzete drámai mértékben tovább romlott: fertőző betegségek terjedtek, az élelem nagyon kevés volt, az utolsó időszakban az emberek már tömegesen haltak éhen.

A budapesti volt Európa utolsó és egyik legnagyobb gettója: "története megrázó, de a történelem sorsdöntően kedvező fordulatának köszönhetően lakói tömeges elpusztítására (...) már nem került sor. Közel hatvanezer túlélő léphetett ki 1945 januárjában a lebontott falak mögül" – mondta a főpolgármester.

Tarlós szerint a 21. században alapvető szükségszerűség, hogy a ma élők és a következő nemzedékek tagjai is honfitársaikat megbecsülő, az emberi élet és érzelmek tiszteletére alapuló társadalommá szerveződjenek.

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke azt mondta, most, amikor újra érezni a gyűlölet konjunktúráját Európában, szelíden jelezni kell: a gyűlölet mindent elpusztít maga körül, előbb-utóbb a gyűlölködőket is. A történelem bizonyította már, hogyan válik néhány évtized alatt az ártatlannak tűnő kocsmai zsidózás történelmi kataklizmává – mondta. Szerinte nem fogadkozásokra van szükség, hanem mindennapos, aprólékos munkára. Munkára a családban, az iskolában, a munkahelyeken, a villamoson. Munkára, hogy mi már szebb családi emlékeket adhassunk tovább.

Heisler szerint ami történt, az az emberiség szégyene, soha nem megbocsátható, jóvátehetetlen, de a rombolás és az újjáépítés nem múló emlékezete reményt és jövőt jelenthet, ha mind úgy akarjuk.

"S mi úgy akarjuk, de egyedül nem megy. A diaszpóra élni akaró zsidósága Magyarországon csak a többségi társadalom együttműködésével képes erre. Nem rövidtávú, hirtelen felismerésen alapuló szavazatszerző filoszemitizmusra, hanem befogadó és elfogadó társadalomra vágyunk." Heisler azt mondta, szeretnék, ha a keresztény többségű Magyarország polgárai bármikor készek lennének követ tenni a zsidó sírokra, és lefognák azok kezét, akik követ készülnek dobni a zsinagógákra.

Ács Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke azt mondta, kötelességüknek tartják, hogy minden évben emlékeztessenek a nyilas rémuralom által a budapesti zsidóság ellen elkövetett borzalmakra, fejet hajtsanak az áldozatok előtt ás hálával gondoljanak a gettót felszabadítókra.

Frölich Róbert országos főrabbi azt mondta, hogy a korabeli felvételek sokkal nagyobb bűnt árulnak el, mint a tevőleges gyilkosságok: a gyilkos közönyt. "Auschwitz után lehet verset írni, (...) lehet antiszemitának lenni, egyet nem lehet: közönyösnek lenni, mert a közöny (...) egy újabb halálos utat indíthat el" – mondta.

A megemlékezés kezdetén a megjelentek, csatlakozva a Zsidó Világkongresszus kampányához, #weremember; #emlékezzünk feliratú táblákat tartottak magasba.

A megemlékezésen részt vett Latorcai Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkára, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, a DK vezetője, Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke és több Budapestre akkreditált diplomata is. A Mazsihisz és a BZSH rendezvényének zárásaként a Wesselényi utcai emléktábla alatt koszorúkat helyeztek el.


Üzenet a jelenre

A gyűlölet és a kirekesztés ellen emelték fel hangjukat a budapesti gettó felszabadításának 73. évfordulóján az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség megemlékezésén a Dohány utcai gettóemlékfalnál.

Amíg a társadalomban létezik kirekesztés és gyűlölet, addig a holokauszt során meggyilkolt mártíroknak van érvényes üzenete a jelenre – mondta Oberlander Báruch, a Budapesti Ortodox Rabbinátus és a Chábád Lubavics magyarországi vezetője. A mártírok sorsa arra tanít, nem szabad hagyni, hogy a nézeteltérések, véleménykülönbségek személyes gyűlöletté váljanak.

Nem szabad csak a mártírok halálára emlékezni, és elfelejteni az életüket, hogy miként ünnepelték a szombatot, mit ettek, és hogyan házasodtak, milyen értékeket vallottak – mondta Oberlander.

Schiffer János, a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete elnöke azt mondta: a nácik által elpusztított áldozatok ártatlanok voltak, nem volt más bűnük, mint hogy zsidónak vagy cigánynak születtek, másképpen gondolkodtak és másként szerettek, vagy nem tűrték az erőszakot.

Beszélni kell arról, hogy a 600 ezer magyarországi zsidó ember elpusztításához magyarok is aktívan segédkezet nyújtottak, de nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik embereket mentettek szembeszállva a legszörnyűbb emberpusztító gépezettel – mondta Schiffer.

Sándor György holokauszt-túlélő azt mondta: a budapesti gettóban 162 házban 70 ezer embert zsúfoltak össze, egy lakásra átlagosan 14 ember jutott, miközben az egy főre jutó napi élelem 700-800 kalória volt, a fele egy átlagos felnőtt igényének. A gettóhoz tartózó Klauzál tér jelentős részét elfoglaló légoltalmi medence január közepén színültig volt holttestekkel, akárcsak a mellette álló patika belső tere is – mondta.

Győrfi László, a hitközség alelnöke azt mondta: az EMIH célja hiteles életet, hiteles zsidó jövőt mutatni a fiataloknak. A gettóemlékfal egyben a Bét Menáchem Általános Iskola fala is, ahol több százan tanulnak.

A rendezvényen az áldozatok emlékére Oberlander mondott kádist, majd a jelenlévők – Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere, Vattamány Zsolt, Erzsébetváros polgármestere, a diplomácia testület tagjai és a belvárosi iskolák diákjai – meggyújtották az emlékezés mécseseit.

A rendezvény után a Bét Menáchem Általános Iskola dísztermében beszélgetést rendeztek Molnár Andorné Klára auschwitzi holokauszt-túlélővel és Gellért Gábor gettótúlélővel.