Szörnyűségek történtek a víz alatt: beszámolók a kompbalestről

Fotó: AFP / JUNG YEON-JE / AFP / JUNG YEON-JE

-

Még több mint 150 embert tartanak nyilván eltűntként a dél-koreai kompbaleset kapcsán. Az elmúlt napokban a túlélőket kereső búvárok szívszorító látvánnyal szembesültek a víz alatt, az egyik túlélő viszont az utasok önfeláldozásáról, a kétségbeesett és sokak számára reménytelen menekülésről számolt be.


A dél-koreai kompbalesetben eddig 150-en vesztették életüket, és még legalább ugyanennyi eltűntet keresnek. Az elsüllyedt hajóhoz lemerülő búvárok túlélők utáni keresése azonban mostanra szinte biztosan reménytelen, két napja már csak a megfulladt embereket tudják a felszínre hozni. A legtöbb áldozat ráadásul még csak középiskolás volt. A búvárok a Donga Ilbo nevű lapnak számoltak be a mentésről, és arról a szörnyű élményről, ahogy a víz alatt mindenhol, a hajó testébe szorult gyerekek holttesteibe ütköznek. A gyerekek legtöbbjének el vannak törve az ujjai, vélhetőleg attól az erőlködéstől, ahogy megpróbáltak kimászni a hajó oldalán, és menekülni a víz felszínére -írja a Reuters.



Egy túlélő a BBC-nek arról számolt be, hogy a balesetkor a diákokat tűzoltótömlővel próbálta kihúzni az étkezdéből a felszínre, de nagyon nehezen ment. Végül ott kellett hagynia őket, hogy saját maga ne vesszen oda. A teherautó-sofőrként dolgozó Eunszu Csoj azt nyilatkozta, hogy mostanra megbánta a döntését. A férfi már több százszor megtette az utat a komppal, reggeli utáni éppen cigarettázni ment fel a fedélzetre, amikor a hajó felborult. „Hirtelen a hajó megbillent, majd süllyedni kezdett. A konténerek a vízbe estek, akkor jöttem rá, hogy kezdünk felborulni. Megragadtam a korlátot, és megpróbáltam néhány diákot kimenteni az étkezőből. A gyerekek a pulton térdelve próbáltak menekülni” -számolt be a katasztrófáról a férfi. Hozzátette, hogy az egyik barátjának sikerült egy hatéves kislányt megmentenie, akit kézből kézbe adtak fel lentről utasok, közülük viszont senki sem élte túl a balesetet.


A túlélők beszámolói alapján a balesetkor nem volt megszervezett a mentés; több utas is a kabinjában maradt. A süllyedő hajóról az első segélyhívást egy gyerek adta, aki mobiljáról telefonált, és sikított, hogy el fognak süllyedni. A fiú hívását még húsz további kétségbeesett telefonhívás követte.