Szingapúrban a jövő már valóság

Fotó: Kömlődi Ferenc / István Hajdu

-

Szingapúr, a rendkívül kedvező fekvésű délkelet-ázsiai metropolisz az utóbbi években a világ egyik meghatározó infokommunikációs nagyhatalmává vált, tíz éven belül pedig meghatározóból világvezetővé akar átmenni.


A multikulturális – főként kínaik, mellettük dél-indiaiak, malájok és természetesen európai, amerikai, ausztrál expatok lakta – városállam létének minden szövetét átjárja, mozgatja és alakítja az IT. Mintha a jövőben lennénk – a politikai elit szerint viszont hamisítatlan reneszánsz városban járunk.


A töretlen fejlődés több évre gondosan kidolgozott vizionárius programok, kormányzati tervek, a felsőoktatási intézményeket és innovatív vállalkozásokat messzemenően támogató kutatásfejlesztési politika eredménye. A célt már az internet előtti időkben, az 1980-as években meghirdették: geopolitikai helyzetéből kifolyólag Szingapúr tökéletes jelöltnek tűnt a térség (egyrészt az Indokínai- és a Maláj-félsziget, másrészt az indonéz szigetvilág és részben Ausztrália) infokommunikációs csomópontjának (hub) szerepére. Az elképzelés egybevágott a szintén az 1980-as években megfogalmazott, azóta fokozatosan érvényesülő „Reagan-doktrínával”: a világgazdaság súlypontjának az atlanti térségből a csendes-óceáni, távol-keleti térségbe történő áthelyeződésével. A változás egyik legfőbb nyertese a csomópontnál ma már sokkal többé vált Szingapúr lett.


A szakterület felvirágzásához a városállam hagyományos közvetítő, híd szerepe mellett más helyi jellegzetességek is hozzájárultak. A jóléti, bár atyáskodó, drákói törvényeivel – William Gibson a gigászi bevásárlóközpontok és a halálbüntetés országaként jellemezte Szingapúrt – mindent feketén-fehéren definiáló állam gazdasági téren kevésbé szigorú, lényegében liberális politikát érvényesít. A vállalkozásokat egyrészt a befektetőkkel azonos mértékben, másrészt adókedvezmények sokaságával és világviszonylatban nagyon alacsony adókulcsokkal támogatja. Az eredmény: pénzügyi központ, befektetői és adóparadicsom. Harmadrészt, az infokommunikációs szektorban is érvényesül a helyi társadalmat mozgató meritokrácia, mindenki érdemei alapján ítéltetik meg. A természetes úton kialakult, tehát tényleg működő multikulturalizmus (valamint az anyaországokkal – Kínával, Indiával, Malajziával – ápolt jó kapcsolatok) hatása szintén pozitív.

Hétköznapi csúcstechnológia

Jellegzetes kép a szingapúri metrón: az utasok zöme okostelefonon, iPhone-on, tableten, phableten facebookozik, e-mailt ír, játszik, netezik. Az iPhone egyébként kevésbé uralja a terepet, mint Európában és Észak-Amerikában, más távol-keleti országokhoz hasonlóan errefelé is az androidos mobiloké a meghatározó szerep. Úgy tűnik, megvalósult az a kormányzati elképzelés, hogy mindenki mindig online lehet, amikor akarja. Még az arra vetődő turista sem kivétel, ő is rendszeresen talál ingyen wifit, ráadásul rekordsebességűt. Valószínűleg Szingapúrban hamarosan konkretizálódik, majd elterjed a „dolgok internete.” És, mivel mégiscsak gasztronómiai paradicsomban élnek, az itteni vezető felsőoktatási intézmény, a Nanyang Műszaki Egyetem kutatói kivitelezik elsőként az ízek online megjelenítését is.


A szingapúri IT ezeken a területeken a legerősebb. Számos európai uniós projekttel szemben a kutatások és fejlesztések kézzelfogható célokat szolgálnak, túlnyomó többségük fogyasztói cikké, eladható termékké válik. Általánosítva, a helyi gondolkozástól idegen a világmegváltás, tombol a jó értelemben vett kapitalizmus. Ugyan van helyük a belátható időn belül semmiféle hasznosulással nem kecsegtető elméleti kutatásoknak is, de sokkal visszafogottabban, célzottabban, mint Európában vagy az Egyesült Államokban. Nem véletlen, hogy az inkább presztízskérdésnek számító, mint valódi technológiai potenciálmérő szuperszámítógépek terén Szingapúr az erős középmezőny tagja; Kínával ellentétben nem táplálnak világuralmi reményeket. Robotikában, mesterségesintelligencia-kutatásban szintén futottak még kategóriában vannak. Racionális infokommunikációs stratégiájuk egyértelműen a felhasználót célozza meg, az ő érdekeinek maximális kielégítése a lényeg.

3D-nyomtatás, a legkézzelfoghatóbb valóság

A konkrét célokban történő gondolkodást jól szemlélteti a 3D nyomtatás gyors terjedése. Kialakulófélben az ökoszisztéma, amelyben egyelőre a 2011-ben alapított Pirate3D-é a vezető szerep. Megfizethető és felhasználóbarát printereket terveznek, de a jövőben speciális igényeket kielégítő óriásgépeket is akarnak fejleszteni. Nyomtatók fejlesztése mellett online tervrajzboltot is üzemeltetnek. El szeretnék érni, hogy a történelem a 3D-nyomtatás szingapúri elterjesztőiként emlékezzen rájuk.  


A kormány szándékait jól jellemzi egy 2013. márciusi bejelentés: a 2018-ig tartó periódusban, a „Gyártás jövője” program keretében 500 millió szingapúri dollárt fektetnek fejlett gyártótechnológiákba, köztük a 3D-nyomtatásba is. Nyomtatók és speciális szoftverek fejlesztése mellett a technológia tömeges elterjedését is ösztönözni kívánják. A trend jegyében a Nanyang Additív Gyártás Központja 2013 végén nemzetközi nyomtatóversenyt szervezett. A résztvevők két kategóriában (abakusz, víz tematikájú női és férfiruhák tervezése) mérték össze tudásukat. A rendezvény sikeresnek bizonyult, a díjazott darabokat ismert helyi modellek mutatták be.

_sing_3


A posztmodern után

Az 1990-es években a cyborgizációban, organikus és elektromechanikus világok integrációjában láttuk a jövőt. Egy fontos tényezőről viszont megfeledkeztünk: a szintézis emberléptékűbb és elfogadhatóbb, ha testünk és elménk kibernetikus rendszerré alakítása helyett a gépeket ruházzuk fel egyre több organikus jeggyel, majd lényegében organikus gépekkel lépünk fúzióra. Szingapúr intelligens életterei egyértelműen a második opciót, a cy-fi építészetet példázzák. Nemcsak minden nagyon (néha túlzottan) letisztult, de funkcionális is. És látványos. Égbe törő lakóparkok, mesterien kidolgozott, a budapesti tömegközlekedésnél olcsóbb metrórendszer, a központi üzleti negyed (CBD) epicentruma, a felhőkarcolók övezte Raffles tér, az Orchard Road monumentális bevásárlóközpontjai-tornyai vagy a 2010-re elkészült csodahotel, a különös űrhajót formáló Marina Bay Sands mind posztmodern utáni valóság. Tökéletes mértani formák, káoszgeometriai alakzatok harmóniája jellemzi őket.

_sing_2


Ellentétben más távol-keleti világvárosokkal, Tokióval vagy az örök rivális Hongkonggal, ezek a terek nem úsznak fényözönben. A reklámok nem hivalkodnak, bújtatva vagy valamilyen kreatív megoldás részeként kapjuk őket. Talán ezért hatékonyabbak is. A terek pedig organikusak; rendeltetésszerűen és energiatakarékosan működnek. Alkalmazkodnak környezetükhöz, építőik megőrizték a közeg eredendően zöld jellegét. Utóbbit legékesebben a Marina-öböl melletti kertkomplexum, a cy-fi építészet remekműve szemlélteti. A témakertek a világ faunáját, ember és természet együttműködését hivatottak bemutatni. Architekturálisan a virágdóm és a szuperfák – különösen diszkrét esti fényjátékukban – tökéletesen megfelelnek mindannak, amit organikus és mesterséges szimbiózisától elvárunk. Ugyanaz a koncepció érvényesül itt is, mint a városállam „nagyon zöld” IT-jében: környezetbarát és energiatakarékos szempontok figyelembevételével hozni ki a maximumot valamiből.