Szilveszter, amikor vidéken mágikus erejű a petárdázás

Fotó: Wikipédia / István Hajdu

-

Mint minden átmenethez köthető és ezért misztikus időszak, mint a napfordulók, az év utolsó napja is kiemelkedően alkalmas a varázslásra. Ilyenkor még a menőbb hentesek is kivillantják, hogy mekkora mágusok, és nem adnak nekünk csirkét, mert az elkaparja a szerencsénket. Mindenki egyen malacot!


A népi hagyomány szerint az esztendő utolsó napja a karácsony előestéjéhez hasonló mágikus erővel bír. Persze, azért a sötét energiák kavargására is vigyázni kell, ezért nem érdemes kötélen szárítani a ruhát, nehogy valaki felkösse magát a családból. Az óév elbúcsúztatása, eltemetése is célszerű, ahogyan az újévet is illendő módon kell köszönteni, csak hogy az univerzum dolgai jövőre is a megszokott rendben történjenek, apokalipszis, kataklizma és másnaposság nélkül. Mondjuk, eredetileg – nem úgy, mint ma, amikor január 1-én Dr. Zacher Gábor lép elő az ország legfontosabb emberévé –, kerülendő volt mindenféle mulatozás, evés-ivás, dínom-dánom. A hangoskodás, az más, az már régen is kellett. A zajkeltést viszont nem a gonosz erők elűzése miatt vetették be. A suhancok ostort pattogtatva, kolompolva, óbégatva járták végig a falut, aminek az volt a haszna az ő szempontjukból, hogy mindenhová behívták őket pálinkázni – rájuk nem vonatkozott a piastop, ugyanis varázslói minőségben jártak el. A zajongás azért volt fontos, mert mindenkit felébresztett, aminek köszönhetően majd az újévben sem fog ellustulni senki, ez tehát a GDP szempontjából is kiemelkedően fontos mágikus cselekedet. Ehhez hasonló gazdasági haszna van annak is, hogy a felébredő állatok átfordulnak a másik oldalukra, ami a következő évre biztosítja a szaporulatot és a jószág egészségét – ezt hívják „nyájfordításnak”, és karácsonykor is lehet csinálni. Vidéken tehát teljesen érthető ez a lármázás, de a városban igazából nincs funkciója, csak szegény kutyák rémülnek halálra tőle.


Ha mediterrán jellegű a tél, és nem teljesen fagyott a talaj, érdemes fölásni az udvart, és bevetni búzával, sőt ha közben a szintkülönbséget lejtős ösvénnyel hidaljuk át, és versbe vagy dalba foglalva a gabona útját is előadjuk a vetéstől a kenyérig, akkor jövőre egészen biztosan nagyon király lesz minden. Jólét, egészség, boldogság. (Persze, úgy is fogalmazhatunk, hogy aki még ilyenkor is dolgozik, az biztosan nem fog szűkölködni jövőre, ahol meg ilyenkor is ilyen jó idő van, ott jövőre is boldogabbak lesznek az emberek.) Ha mágikus szempontból kiemelkedő napról van szó, akkor nem maradhatnak el a szerelmi varázslások sem – mégiscsak a szex meg a pénz mozgatja a világ dolgait, és a pénzről már az előbb gondoskodtunk. A lányok a jól megszokott gombócfőzés és ólomöntés bevetésével tudhatták meg, hogyan hívják majd a jövendőbelijüket, vagy mi lesz a foglalkozása, de a kívánósabbaknak ennél komolyabb eszközök is a rendelkezésükre álltak. Például bevághattak egy férfi alsógatyát a párnájuk alá, és garantáltan megálmodták, ki lesz a férjük. Ehhez hasonló hatása volt az egész napi böjtölés után befalt sótlan pogácsának.


Négy pápa is viselte a Szilveszter nevet, de csak az elsőt avatták szentté, Szilveszter napja pedig az ő 335-ös halálának az évfordulója. Noha keveset tudunk róla, a hagyomány úgy tartja, hogy ő térítette és keresztelte meg Konstantint, ami viszonylag fontos történelmi tett, és valamivel valósághűbbnek tűnik, mint a személyéhez kötődő másik legenda, ami szerint lemészárolt egy Rómát sakkban tartó sárkányt, és feltámasztotta a fenevad áldozatait. A pápai állam összeesküvői persze rá is gyúrtak a hihetőbb történetre. A Konstantin, illetve Szilveszter közötti bensőséges kapcsolatot addig misztifikálták, amíg nemcsak elhitték, hogy a császár valóban a pápának adományozta Rómát, és elismerte a pápa fennhatóságát, hanem gyártottak is egy hamis adománylevelet ennek bizonyítására.


Már csak a földönkívüliek hiányoznak a sztoriból, de Lorenzo Valla tudományos módszerekkel bizonyította be a Quattrocento derekán, hogy kamu az egész. Egyébként a legenda szerint az vezetett Konstantin megkereszteléséhez, és végső soron (az amúgy hamis) dokumentum összedobásához, hogy a császár nem bírt magával, második feleséget is akart, amibe Szilveszter nem egyezett bele. Kicsit összerúgták a port, ami után a pápa lelépett egy barlangba, Konstantin pedig hogy, hogy nem, beteg lett, de nemcsak az orra folyt, hanem lepra szabadult rá. Amikor már nagyon unta, hogy dögrováson van, egy álomban látott ötlettől vezérelve elküldetett Szilveszterért. A barlangjában meghúzódó pápa azonnal megkeresztelte a meglepetten pislogó követeket, majd egy sor csodával igazolta nekik, hogy tényleg ő az emberük, így visszavitték Rómába, ahol meggyógyította és megkeresztelte Konstantint. Happy end.