Szétszakadt egy falu a Kisalföldön

Fotó: Vs.hu/Kozma Zsuzsi / Vs.hu/Kozma Zsuzsi

-

Félelem és rettegés a Szigetközben, ebolapánik és színesbőrűek. Magyarország egyik legnyugodtabb településén jártunk, csak ne lenne itt az a fránya menekülttábor!


Tavaly nyárig Vámosszabadi maga volt a paradicsom. Patakkal, horgásztóval, sok Győrből kiszeretett fiatal családdal. A legutóbbi dunai árvíz még azt is megoldotta, hogy a régi lakosok és a friss beköltözők összeismerkedjenek, mert a homokzsákpakolással nemcsak a gát épült, hanem a közösség is. Aztán 2013. júniusában megjelent egy cikk a megyei lapban, és ez véget vetett az idillnek.  A Kisalföld ugyanis tudósított a helyi határrendészeti vezető közgyűlési beszámolójáról, amihez hozzászólt a  Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal regionális igazgatója is, aki mellékesen bejelentette, hogy heteken belül megnyitja kapuit a vámosszabadi határátkelőnél lévő egykori katonai szállás helyén egy befogadóállomás a menekültek számára. Összeszaladt a falu. Egyesek azt sérelmezték, hogy a Belügyminisztérium meg sem kérdezte a véleményüket, mások egyből rettegni kezdtek az érkező idegenektől. A polgármester levélben kért magyarázatot Pintér Sándortól. A postás a térség fideszes országgyűlési képviselője, Kara Ákos volt, aki személyesen vitte a kérdést Fertődre, ahol épp kihelyezett kormányülés volt. A belügyminiszter nem jött zavarba, súlyos nemzetközi kötelezettségre hivatkozott, meg a rengeteg menekültre és leszögezte, a tábor megnyitása eldöntött tény. Jogilag valóban nem volt ok a falubeliek megkérdezésére. A településtől pár kilométerre lévő egykori munkás-, majd katonai szállás az államé. Korábban a honvédelmi tárca ugyan meghirdette eladásra a létesítményt, de Vámosszabadinak épp nem volt 71 millió (+Áfa) forintja és hitelt sem kaptak.



Ebola! Nem, embólia

Így a menekültek jöttek, Szabadi pedig kettészakadt. Az 1600 lelkes falu egyik része komoly tiltakozásba kezdett, transzparensekkel és egyenpólókkal tüntettek az idegenek ellen. A közös Facebook-csoportjukban folyamatosan idézték a többi magyar menekülttábor környéki áldatlan állapotokról szóló cikkeket. A hisztériakeltés ékes példájaként említhetjük az esetet, amelyről a Kisalföld számolt be: egy kongói nőről azt terjesztették, hogy ebolafertőzés gyanújával vitték a győri Petz Aladár Kórházba, de a lap kiderítette, hogy a nagy ijedtségben valaki félreérthetett valamit, hiszen a betegnek embóliája volt.


Inkább zárják be

„Ha a tiltakozókkal nem is értek egyet, azt mindenképpen a javukra kell írnom, hogy elérték: a belügyminiszter tárgyaljon velünk. Ezért az ellenzők közül is elhívtam két embert a megbeszélésekre”  – mondja Réti Csaba polgármester, akinek ugyan nincs baja a menekülttáborral, mégis azt szeretné, ha bezárnák.
„Vissza akarjuk kapni a nyugalmunkat. Amióta megnyílt a tábor, elviselhetetlen az ellenségeskedés.”
Csak egy példa a viszonyok elmérgesedésére: híre ment a faluban, hogy az egyik menekült nőnek kisbabája van. Az egyik helybeli asszony felajánlott egy babakocsit, amit a nagy ellenkezés miatt a polgármesternek végül a kocsija csomagtartójában kellett “becsempésznie” a befogadóállomásra. Réti Csaba ugyanakkor azt mondja, a kezdeti heves tiltakozást enyhítette az a tény, hogy a menekültekkel – a tábor megnyitása óta – gyakorlatilag nem volt probléma. Mindössze egy almafa gyümölcsei tűntek el illegálisan külföldi gyomrokban, a faluban amúgy ritka vendégek a befogadóállomás lakói. Vámosszabadi kicsi nekik, inkább Győrbe járnak.  Épp ezért a polgármester azt gyanítja, az önmagukat egy ideje Civil Kontrollnak nevezett tiltakozócsoport tagjait tán nem is a tábor bezárása mozgatja már, hanem – ahogy egyszer-kétszer el is hangzott a civilek részéről – a hatalomváltás. „Képzelheti, milyen hatalom van egy 1600 fős faluban” – mosolyog a 66 éves polgármester, aki 8 éve az MSZP jelöltjeként, 4 éve baloldali kötődésű függetlenként nyert az önkormányzati választáson. Az ellenzéke ugyanakkor megnyugodhat, a mára a DK-nál megállapodott városvezető nem indul újra, inkább unokázna. Megértjük.


Civil kontroll

Miután megtekintettük a polgármesteri hivatal falára szögezett táblát, hogy Vámosszabadi 43 millió forintot nyert „A munka és magánélet összehangolását segítő innovatív kezdeményezésekre”, elmentünk megkeresni a tiltakozókat. Talán a hétköznap délelőtt volt az oka, de sem a templomnál, sem a boltnál nem akadtunk a Civil Kontroll nyomára, végül a zöldségesnél egy asszony kibökte, menjünk a Moszkitó kávézóba és keressük meg a tulajt. Bár a tóparti (horgászni csak engedéllyel, fürödni sehogy) egység valóban kávézóként van feltüntetve, ottjártunkkor csak meszesnadrágos melósok fogyasztottak, nem csak kávét. A tulajdonosnő, Tomozi Viktória nem kertel, határozottan elutasítja a menekülttábor ötletét.
„Egyelőre nem történt atrocitás, de csak egyelőre. Aztán az első balhénál már nem lesz visszaút, senki nem akar majd ideköltözni, a házaink eladhatatlanok lesznek. Utálom, hogy itt van ez a tábor”
– háborog a fiatal nő.  Hangsúlyozza, hogy ő ugyan nem tagja a Civil Kontroll kemény magjának, de az igaz, hogy rendre nála gyűlnek össze az ellenzők. Majd adatokat mutat, hogy igazából már olyan kevés menekült érkezik, hogy nincs is valódi szükség a táborra. „Tudnánk mi azokat az épületeket máshogy is használni, lehetne például nyugdíjasotthon belőle.” (Utóbb rákérdeztünk erre a felvetésre a polgármesternél, aki szerint a nyugdíjasotthon létesítésének alapfeltétele, hogy elég szélesek legyenek a folyosók akár kerekesszékeseknek is, a tábor panelfalait viszont nem lehet úgy mozgatni, hogy legyen elég hely.) Tomozi Viktória és még egy tucatnyi civil kontrollos tehát retteg, néhány százan pedig csak szimplán elutasítják, hogy afrikai vagy arab (újabban ukrán) emberek éljenek – még ha csak átmenetileg is – a közelükben. A kávézó tulajdonosnője szerint közismert, hogy ezek a menekültek nem ok nélkül menekülnek, „de tudniuk kell, hogy amit odahaza elkövethettek, azt itt nem tehetik meg”. Érveink a szegénységről és a háborúról, mint a legfőbb migrációs okokról, lepattantak.


1600 lakos, 4 járőr

Ahogy “lepattant” az az ukrán házaspár (a nő angoltanár, a férfi műszaki egyetemet végzett) is, akik Kelet-Ukrajnából menekültek Putyin elől és albérletet kerestek a településen. De senki sem adott nekik kiadó szobát, így ők is a befogadóállomásra kerültek. A magyar-szlovák határ mellett fekvő, 216 menekültet befogadó létesítményt kívülről kerítés és kamerarendszer őrzi; igaz, az intézmény nem zárt. A lakók mágneskártyával közlekedhetnek ki-be szabadon. A főépület előtti rendezett udvaron többen is sétáltak, és ott állt már a busz is, amelyik minden nap kora délután beviszi a jelentkezőket Győrbe. Sokan csak odafelé mennek busszal, vissza ugyanis nem jönnek, köszönhetően a győri bevásárlóközpontok parkolójában rendre felbukkanó embercsempészeknek. Az így távozók aztán hét-tíz nap után adnak magukról életjelet, Svédországból vagy Franciaországból. Hogy az embercsempészek nem jönnek közelebb – és a drogkereskedők sem bukkantak fel a tábor környékén –, azt Vámosszabadiban mindenki annak tudja be, hogy az állomás megnyitása óta négy rendőrautó vigyáz folyamatosan az 1600 lakosra és a közel 200 menekültre. Emellett a BM vállalta, hogy “kompenzációként” felújítják a település egyetlen, nem önkormányzati főútját – a többin ugyanis már sima az aszfalt. Pintér Sándor pedig azt is megígérte a legutóbbi egyeztetésen, hogy az őszi önkormányzati választás után felülvizsgálják a jelenleg ideiglenes besorolással működő állomás jogosultságát.


Bővült a gyülekezet

Arról, hogy érzékenyítésre és az idegenellenesség kezelésére mennyit fordítana a belügy, nincs adat. A helyiek szerint egyelőre még egy közös főzés vagy egy vámosszabadiak vs. menekültek focimeccs sem férne bele. Ez utóbbi azért meglepő, mert a focipályán – ha épp nem a helyi megye III-as csapat vitézkedik – minden évben játszanak egy barátságos meccset a győri vállalkozók és a győri hajléktalanok, tehát van példa a közeledésre. Hogy a kapcsolatfelvétel azért elindult, azt a plébánia előtt tudjuk meg egy idős asszonytól:
„Menekültek? Hogyne tudnám, szoktam is velük találkozni. Négy néger minden vasárnap eljön a misére. Ők a mi négereink, végre bővült a gyülekezet!”

Vámosszabadi