Szekszárdon csak színjáték volt a trafikpályázat

Fotó: włodi (CC-BY-SA 2.0) / Flickr / włodi (CC-BY-SA 2.0) / Flickr

-

A trafikmutyibotrány „szülővárosának” értékelőlapjait átvizsgálva a földpályázatoknál megismert módszer tűnt fel: a nyertesek nagyon sok pontot kaptak a szubjektíven megítélhető üzleti tervükre, a veszteseket meg jól lehúzták. Arra is akad példa, hogy ugyanannak a pályázónak két nagyon különböző pontszámot adtak, ha úgy akarták, hogy csak egy trafikot nyerjen.


Az a lényeg, elkötelezett jobboldalinak kell lenni” – foglalta össze tömören a trafikpályázatok lényegét képviselőtársainak Horváth István, Szekszárd fideszes polgármestere. A valamikor tavaly márciusban lezajlott beszélgetésről azért tudhatunk, mert az egyik önkormányzati képviselő, a kormánypártból azóta kilépett Hadházy Ákos a nyilvánosság elé állt a történettel, majd egy hangfelvétel is bizonyította, hogy valóban politikai alapon születtek döntések. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) és a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. az elmúlt majdnem másfél évben mindent elkövetett, hogy ne kelljen kiadnia olyan adatokat, amelyek megerősíthetnék a gyanút, hogy a dohányboltok üzemeltetésére kiírt pályázatokon nem fair döntések születtek. Mivel a vesztes pályázatokat is visszaküldték, szinte lehetetlenné vált az eljárás utólagos ellenőrzése. Június végén, egy bírósági ítélet után aztán előbb a bírálóbizottság névsorát kellett nyilvánosságra hozni, majd augusztus elején az NFM átadta Varjú László DK-s képviselőnek a pályázati értékelőlapokat is. A 14 folyóméternyi, összesen 17 ezer 600 oldalt tartalmazó irathalom kezelése nem egyszerű feladat, de ott rejlik bennük a trafikpályázatok elbírálásának furcsa módszertana: ha célzottan keres valaki – például a szekszárdi pályázatok közt – az adatok árulkodóak.

Kreatív pontozás

A trafikpályázatokon maximálisan 120 pontot lehetett szerezni: 60 pontot objektív szempontok, illetve számon kérhető vállalások alapján (például nyitvatartási idő, tartós munkanélküli vagy rokkant foglalkoztatása, stb.), 60-at pedig az üzleti tervre, szubjektív értékelés alapján. A 17 szekszárdi trafikjog egyikének megszerzéséhez legalább 95 pont kellett. Az objektív pontszám esetében nincsenek nagy különbségek: az 54 pályázat esetében 39 és 57 pont közt szóródik (van ugyan egy 18 pontos is, de az a pályázó egyedüléként még azt sem vállalta, hogy július 1-ig megnyitja a boltot, ami önmagában 25 pont mínuszt jelentett). Az összpontszám viszont (a már említett kakukktojást nem számolva) 43 és 117 közt szóródik, hiszen az üzleti tervre 1 és 60 pont közti pontszámokat adott a két bíráló, Pindroch Szilárd (a Miniszterelnökség tanácsadója) és Bitay Márton (akkoriban a vidékfejlesztési miniszter kabinetfőnöke, ma állami földekért felelős államtitkár). Az adatokból jól látszik, hogy – akárcsak az állami földpályázatok pontozásánál – ezek a szubjektív pontok döntötték el, ki nyer és ki veszít. Az alábbi grafikonon a 25 legmagasabb összpontszámot kapott pályázatot tüntettük fel (a nagyításért kattintson a képre): Szekszardi_trafik munka A grafikonra vetítve látszik igazán látványosan, hogy 50 feletti pontot az üzleti tervre csak a győztesek kaptak, a többieknek 24-nél több nem jutott, még akkor sem, ha objektív pontszámuk bőven 50 felett volt, vagy – ilyen is akadt Szekszárdon – a pályázat idején már több mint két évtizede működtettek dohányboltot. Még érdekesebb, hogy senki nem kapott 24 és 49 közti pontszámot, vagyis nem volt közepes eredmény: vagy nagyon jóra értékelték valakinek az üzleti tervét, vagy nagyon lepontozták azt. Még inkább árulkodó az a tény, hogy ugyanaz a pályázó többféle pontszámot is kaphatott két pályázatára – pedig nem valószínű, hogy nagyon különböző üzleti tervet adott volna be, és a bírálók is ugyanazok voltak. A helyi CBA-üzleteket működtető Merkl Krisztina például két pályázatot adott be Szekszárdon: az egyik üzleti tervére 56, a másikra mindössze 15 pontot kapott. Mivel Merkl a Dohánykereskedelmi Zrt. adatai szerint négy másik településen is nyert, valószínű, hogy nem az üzleti tervével volt a gond.

Ismerős arcok

Sokkal valószínűbb, hogy a bírálók ezzel a módszerrel oldották meg, hogy mindenkinek jusson szekszárdi trafikjog, akinek kell. Ha ugyanis a két-három pályázatot beadó jelentkezők ugyanakkora pontszámot kaptak volna, a nyertesek listájáról lecsúszott volna például Miseticsné Győri Erzsébet, aki korábban a Horváth István polgármester tulajdonában lévő Korzó Áruház igazgatója volt (és a szekszárdi trafikjog mellé kapott egyet Pakson, egyet pedig Tolnán is), vagy a polgármester testvére, Horváth Zsuzsanna. A hangfelvételen szerepel olyan név is, aki Szekszárdon nem nyert trafikot: Fajszi Lajos fideszes önkormányzati képviselő említésére mondta azt Horváth István, hogy „helyes, helyes, ne a szocik győzzenek!” Fajszi szekszárdi pályázatának üzleti tervét viszont lepontozták, csak 20 pontot kapott, így nem nyert. Nem maradt persze teljesen hoppon, két trafikot is nyert Bátaszéken és Decsen. Szekszárdon pedig a testvére, Sándor nyithatott dohányboltot: ő ugyanannyi objektív pontot kapott, mint a fivére, de az üzleti tervére 52 pontot adtak. Van persze olyan nyertes is, akinek a nevét nem említették azon a bizonyos, tavaly márciusi összejövetelen: Beréti Zsolt, a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökségének korábbi tagja, cikói önkormányzati képviselő két dohányboltot is nyithatott – üzleti tervei 58 és 54 pontot értek. Ő volt az, aki egy a Facebookon folytatott szócsatában árulónak minősítette Hadházy Ákost. Csendestársa pedig egy olyan vállalkozó, akit korábban az önkormányzat 200 millió forinttal segített ki, és akinek a polgármesterrel közös cége privatizált egy Volán-telephelyet.