Szakály Sándor lemondását követeli a MAZSIHISZ

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt / MTI/Czeglédi Zsolt

A MAZSIHISZ szerint nem „idegenrendészeti akció” volt a kamenyec-podolszkiji deportálás.


A MAZSIHISZ közleményében azt kifogásolta, hogy a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója, Szakály Sándor pénteken az MTI-nek adott interjúban „idegenrendészeti” akciónak nevezte a magyar holokauszt első tömeggyilkosságát, az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálást.

A MAZSIHISZ szerint ez történelemhamisító próbálkozás, ezért elvárja, hogy Szakály Sándor lemondjon az intézmény vezetéséről.

A szervezet többek között a kijelentés miatt megfontolja azt is, hogy távol marad az idei Holokauszt-emlékév eseményeitől. Szombaton a Demokratikus Koalíció követelte, hogy a kormány vonja vissza Szakály Sándor igazgatói kinevezését.


Mit mondott Szakály?

„A történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleményem szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra” – idézte az MTI Szakály Sándort. Az új intézet vezetője azt is mondta, hogy „a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra”. Formailag valóban idegenrendészeti eljárásról volt szó – mondta a VS.hu-nak Szita Szabolcs történész, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója a magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidókat érintő kamenyec-podolszkiji deportálások kapcsán. Mint mondta, a 16-18 ezer embert érintő eljárás „komoly dolog volt”, az 1944 előtti jelentős veszteség megkérdőjelezése pedig pusztán emiatt sem állja meg a helyét. Szita példaként említette még a „hideg napok” néven elhíresült 1942-es újvidéki mészárlást, mely szintén nem abba az irányba mutat, hogy a zsidóságot ne érte volna jelentős veszteség a német bevonulás előtt. A magyar katonai alakulatok által végrehajtott vérengzésnek több ezer, főleg szerb és zsidó polgári személy esett áldozatául.