Swingerkalandok – kollégáink buja éjszakája

Fotó: RIA Novosti / Knyajinskiy L. / RIA Novosti / Knyajinskiy L.

-

Péntek este kirúgtunk a hámból. Miközben szexi fehérneműben lazítottunk, megpróbáltuk kideríteni, miért járnak az emberek gangbang partiba.


Zs: A három feles nélkül nem mertem volna elindulni. Így utólag viszont azt gondolom, életem egyik legizgalmasabb élménye volt. Persze lehet, hogy a hat „swingerkedéssel” eltöltött óra után immunis lettem. Végül is mindenhez hozzá lehet szokni, ahhoz is, hogy akármerre néz az ember, Laokoón-csoport szerűen összegabalyodó, testnedvekben fetrengő párokat, triókat, csoportokat lát maga körül.

K: Egy meztelen női alak körvonalazódik előttünk, halvány vörös fényben. Kényelmetlennek tűnő pózban két férfinak okoz örömet, miközben egy harmadik picit arrébb állva önkielégít. Még öten kukucskálónyílásokon keresztül figyelik, mi történik.

Mi is ott vagyunk a frontvonalban. Zsófival összedugjuk a fejünket egy szabad nyílásnál, és próbáljuk kisilabizálni, pontosan mi is az, ami ott bent mozog.

Egy swingerklubban vagyunk, Budapest egyik külső kerületében, egy kertes házban. A belépő pároknak körülbelül tízezezer forint, de ebben benne van az étel és ital is. (Az egyedülálló férfiak ennek a dupláját fizetik, míg a nők ingyen mehetnek be. „Csak Teczár Szilárd meg ne tudja” – viccelődött egy gyakorlott swinger, amikor beavatott minket.) A kiírás szerint a ma esti program: gangbang parti.

Amikor fél 12 körül megérkezünk, már majdnem telt ház van. Többen vannak, mint egy átlagos vidéki pártrendezvényen. Szekrény már nem is jut ruháinknak, egy zsákba kell mindent bepakolnunk. Csupán az alsónemű maradhat, minden másnak a zsákban a helye. Telefon, fényképezőgép kifejezetten tilos, óvszer és síkosító pedig szükségtelen, hiszen elvileg van belőle minden szobában (persze én rövidlátóként nem akadok rá a genitáliák tengerében).


-


Mi megy a víz alatt?

Zs: Az első benyomás nem is olyan durva. Van időnk hozzászokni a helyhez. A klub alsó szintje ránézésre nem nagyon különbözik egy átlagos bártól, talán azt leszámítva, hogy itt mindenki fehérneműben van. A kétemeletes ház alsó szintjén áll egy bárpult, lehet enni, ezenkívül vannak asztalok, kanapék, sőt még egy tánctér is.

Jó, a rengeteg rózsaszín dekorból, a tükrökből (valamint a rúdtáncos póznából – a szerk.) és a hatalmas kivetítőkön folyamatosan vetített pornófilmekből már sejteni lehet valamit.

Ami picit más még, az a beszélgetések témája (bár itt is előfordultak teljesen hétköznapi témák: egy villamosmérnök például a brainstorming mítoszát próbálta nekünk dekonstruálni, egy másik férfi pedig hosszasan mesélt a bizalomról és a stopposról, akivel szerelembe esett – K.). Az ember hamarabb megtudja valakiről, hogy tud „víz alatt szopni”, mint a nevét, de az utóbbi annyira talán nem is számít. Mint ahogy az sem, hogy valaki egyedül érkezik, vagy társsal, a partnerkeresésben egyik sem hátrány. Minket tíz perc után talált meg egy fiatal pár, Laci és Virág azzal az ötlettel, hogy cseréljünk partnert.

A huszonhárom éves lányt nála másfél évtizeddel idősebb barátja avatta be a swingerkedés rejtelmeibe, most már négy éve ide járnak, így rutinos látogatóknak számítanak. Mi nyilván kevésbé, így mondtuk, maradnánk inkább csak a nézelődésnél. Velük még többször összefutottunk az éjszaka folyamán, hol együtt, hol külön…

-


Ettől lesz erős a kötelék

K: Vajon mi vesz rá egy párt, hogy osztozkodjon a partnerén, hogy végignézze, ahogy társát fogdossák, leveszik róla a ruhát, majd elvonulnak vele egy félreeső sarokba? Fejemben Kiss Ernő szexuálpszichológus szavai visszhangzanak: „Ha van két fiatal ember, és ők úgy döntenek, hogy egyrészt együtt vannak mint pár, de engedélyezik is egymásnak, hogy más nőkkel és férfiakkal is kapcsolatra lépjenek, akkor az rendben van. De nem vagyok benne biztos, hogy ez hosszabb távon is működik, mert meg lehet beszélni, el lehet fogadni, de aztán a gyakorlatban kiderülhet, hogy a féltékenységtől majd’ megőrül az egyik fél.”

Virág ezzel egyáltalán nem ért egyet. Hogy miért nem, azt saját történetével kívánja alátámasztani: Lacival valamikor négy éve találkoztak először, és még aznap le is feküdtek. A szex után a fiatalember nem kertelt, megkérdezte, lemenne-e vele Virág egy swinger klubba. A fiatal hölgy azt mondta, már sokat gondolkozott ezen, nagyon izgatta, és igent is mondott. Azóta folyamatosan járnak, és nagyon élvezik. Tulajdonképpen a közös swingelés tette őket párrá. Mióta lejárnak, jobban kötődnek egymáshoz – mondta.

A péntek estével nem is neki, hanem Lacinak van baja: túl sok a férfi. „Ez történik akkor, ha beengedik a szingliket is” – panaszolja.

-


„Ezt így is lehet élvezni?”

Zs: Pár óra és sok alkohol után felmerészkedünk az emeletre. Az igazi látnivaló itt, a „hálószobákban” van. Na, ez már semmiben sem hasonlít egy átlagos szórakozóhelyre. Szoba szoba hátán, ágy ágy hátán, ember ember hátán – párok, triók, kisebb-nagyobb csoportok formájában. Sokan vesznek részt, még többen állják őket körbe és néznek. Mások álldogálnak, beszélgetnek, szaunáznak. Valahol állítólag van egy jacuzzi is (nyilván, különben honnan a „víz alatti szopás” tudománya?), de mi nem találjuk. Egy szobában valami hintaféle lóg a plafonról, de ezenkívül semmilyen extrém tevékenységre utaló jelet nem találunk.

K: A hintás szobába belépve egy harmincas párt találunk, félig betakarózva. A férfi mellszőrébe túr, és megkérdezi, nem akarunk-e behuppanni melléjük. Mi kedvesen megköszöntük, és nemet mondtunk. Az úr csak annyit válaszolt: „Ha meggondolnátok magatokat, itt leszünk.”

Az említett pár tekinthető talán az átlagos klublátogatónak: úgy látjuk, a törzsközönség aránylag jól szituált késő-harmincasokból és negyvenesekből állt. Persze feltűnik egy fiatalabb kancsoport és egy eszkortlány is. A beszélgetésekből (és egy tapasztaltabb swingerhölgy beszámolójából) arra következtetünk, hogy sok köztük a reálértelmiségi. És itt-ott akadt külföldi is. Bölcsészt viszont nem találunk.

Zs: Meglepő módon a hangulat a felső szinten is nyugodt, mondhatni „családias”. Kiderül, összeszokott bandáról van szó, sokan rendszeresen visszajárnak, és hangosan üdvözlik is egymást.

Mindenki mosolyog – nyilván nem ok nélkül. Van, aki a szobákban várja a hozzá csatlakozókat, más a folyosókon ismerkedik.

Itt találkozom egy jóképűnek mondható fiatalemberrel, Norbival. Kérdezem, egyedül jött-e, mondja, nem, a párjával. „Ő éppen valahol jól érzi magát” – teszi hozzá, majd elmeséli, hogy három hónapja éppen itt ismerkedtek meg. Belefutunk Virágba is, aki ekkor már igencsak illuminált állapotban támolyog, Norbi elmondása szerint őt eddig csak egyszer „dugta meg” józanul, és állítólag „meg is lepődött, hogy ezt így is lehet élvezni”.

-


A swinger klubban lehetsz te bárki

K: A forgatókönyv szerint munkát kereső friss diplomások voltunk. A végére viszont már azt mondtuk mindenkinek (már aki kérdezte), hogy a legmenőbb magyar start-upnak dolgozunk mint informatikusok. Történetünkben senki nem kételkedett.

De még azon se rökönyödtek meg, hogy nem szállunk be a szexbe. „Két és fél éve vagyunk együtt, de ez az első alkalmunk itt a klubban” – mondtuk, a válasz meg rendszerint az volt: „Az első alkalom még nekem is furcsa volt, tökéletesen megértem.”

Zs: Érdekes, hogy van az atmoszférában valami nyugodt. Nem olyan, mint egy bárban vagy klubban, ahova az ember – adott esetben a nő – beteszi a lábát, és rögvest rányomul valaki. Itt ezzel, szerintem, úgy vannak a férfiak, hogy ha nem téged, majd a melletted állót…

Így senkin semmi nyomás, ha azt mondod, nem, az nem, senki sem sértődik meg. Miért is tenné, hiszen nem pazarolta rád az idejét feleslegesen, nem költött rád több kör pezsgőt. Nincs zsákbamacska, mindenki tudja, mit akar a másik.

K: Azért férfinak lenni még így se mindig kifizetődő. Bár azt ígérték, friss húsként szét fognak majd szedni, valójában a túlnyomórészt férfiakból álló látogatócsoportból nem szúrtak ki maguknak a nők. Ajánlatokat is csak férfiaktól kaptam: azt akarták, cseréljem már el velük Zsófit.

-


A tolerancia ünnepe

K: Hajnal felé megéheztünk, hát mikróztunk magunknak valamit a svédasztalon kihűlt meleg ételekből. Nem vagyunk egyedül, többen úgy látják, valamilyen módon pótolni kell az elveszett energiát.

Zs: Egy csupán törülközőt viselő férfi ül le az asztalunkhoz. Mikor ideiglenes partnere megkérdőjelezi vallási hovatartozását, felpattan. Majd egy óvatlan pillanatban kirakja a farkát az asztalra – csupán pár centire a tányéromtól. A szemben ülő Krisztiánt vagy a földet nézem, és ráz a röhögés. Eközben a meztelen – most már bizonyítottan zsidó – férfi látványa egyből odavonz még pár embert. Heves vita bontakozik ki Izraelről és a zsidókról úgy általában.

K: „Mondd, ti miért háborúztok?” – kiált fel Hunor, a nemzetibb érzületű swinger, aki saját bevallása szerint még soha nem látott magát zsidónak valló embert, így a kérdés nagyon kikívánkozik belőle. Heves vita kezdődik, és pár perc alatt eljutunk Izraeltől a vészkorszak emlékezetéhez, hiába dobják be többen is, hogy „Menjünk inkább dugni!”

Egy kopasz úriembert kifejezetten zavar ez a beszélgetés. Egy ideig csak áll és néz minket szigorú arcot vágva, majd rászól a vitatkozókra. „A swingerklub az örömről és a boldogságról szól. Nincs helye szomorú témáknak.”

Erre azért felvetem: mintha azt hallottam volna, hogy a swingerklub egymás kölcsönös elfogadásáról szólna. És ha ez tényleg így van, akkor két menet között miért ne beszélhetne valaki a fájdalmairól is? Ezt az úr is elfogadja. Nyom egy fist-bumpot, és elismerően bólogat. Kivívtuk a tiszteletét.


erotika, swinger club

-


Kik ők? Perverzek?

Zs: Hátrahagyva a most már politizáló, félig meztelen társaságot, lassan a hajnali záráshoz közeledve távozni készülünk. Az öltözőben tolongás, mindenki megy hazafelé, hiszen kint már világos van. Öltözködés közben elbeszélgetünk néhány látogatóval.

K: „De mégis miért jársz le ide?” – kérdezzük. A válaszok sokrétűek. „Mert perverz vagyok” – mondja például az egyikük. Mások ennél kevésbé sarkosan fogalmaznak: vannak köztük, akik csalódtak a párkapcsolatokban, nem akarnak energiát fektetni olyasmibe, ami majd úgyis fájdalmat okoz nekik, vagy csak attól félnek, sose találnak maguknak megfelelő partnert. Mások arról számolnak be, hogy egy ilyen klub adja meg nekik a lehetőséget arra, hogy fenntartsák az izgalmat a kapcsolatukban – akár a partnerükkel jönnek, akár nélküle.

Zs: Abban többen egyetértenek, hogy egy olyan fiatal, „többéves kapcsolatban lévő párnak”, mint mi (haha), nem sok keresnivalója van egy ilyen helyen. Bár köztük is volt olyan, akinek harmincévnyi házasság van a háta mögött, és már évek óta ide jár a felesége tudtával.

Egy fiatalabb férj azt mondta, ez neki csak szex, a lányok nevére sem emlékszik utána, mire hazaér a feleségéhez. (Ennek fényében rendkívül büszke vagyok arra, hogy az én nevemet még reggel ötkor is tudta.) Kérdezem, akkor miért nem hozza el őt is, de erre azt mondta, nem ide való, el se tudja képzelni egy ilyen környezetben.

K: Miközben emésztjük a sok információt, még egy utolsó pillantást vetünk a helyre. Még fél szemmel látjuk, ahogy az ebédlőben újabb intim kapcsolat kezd bimbózni, hiába van percekre a záróra. Azt már nem várjuk meg, hogy továbbfejlődjön. Hívunk egy taxit, és megyünk haza. Feledhetetlen este volt.

(A képek illusztrációk, a cikkben szereplő neveket megváltoztattuk – a szerk.)