Stradivari: időnként leleplezik, de nem árt neki

Fotó: TSELIK / RIA NOVOSTI / TSELIK / RIA NOVOSTI

-

HÁTTÉR

Páros években leleplezik a Stradivarit, páratlan években rájönnek a titkára. Lemásolni viszont még soha nem sikerült a legendás mester hegedűit. Megnéztük, mit mondanak a tudósok, de megkérdeztünk egy zenészt is.


Meglepő eredménye lett egy amerikai kísérletnek, amelyben 10 ismert hegedűművész dupla vakteszten régi és új hegedűket próbált ki. A 12 kipróbált hegedű között 6 volt régi, közülük 5 a legendás Stradivari műhelyéből került ki. A próba után a zenészek több mint fele viszont voksát egy új készítésű hegedű mellé tette le. A kísérlet során a zenészek speciális szemüveget viseltek, amelyen keresztül csak árnyékok látszódtak a külvilágból. Minden hangszert kétszer 75 percben egy próbateremben, illetve egy 300 főt befogadni képes koncertteremben is kipróbáltak. Arra a kérdésre, hogy melyik hangszert vinnék magukkal egy lehetséges koncertturnéra, tízből hatan egy új hegedűt választottak.



A Texasban élő, magyar szármázású biokémikus, Nagyváry József szerint– aki maga is készít vonós hangszereket –  a Stradivari műhelyéből kikerült hegedűk egyedi hangzása a féregirtó szerekkel gazdagított lakkozásnak köszönhető. A kísérlet kapcsán szkeptikusan nyilatkozott. Nem tartotta a kísérlet szempontjait meggyőzőnek, mert egyrészt a 600 ismert Stradivari között nagy minőségi különbségek vannak, másrészt ilyen rövid tesztelés nem elegendő egy helyes döntéshez. Korábban 2010-ben próbálták meg felfedni az olasz mester hegedűinek titkát. Akkor hat klasszikus hegedűvel és számos zenésszel végeztettek olyan tesztet, amelyben sem a zsűri, sem a zenész nem tudta, melyik hangszert hallja, illetve használja. A verseny nagy vesztese egy 1700-as Stradivari lett.

A régi hangszer nagyobbat szól

Baráti Kristóf hegedűművész, aki idén kapott Kossuth-dijat, maga is egy Stradivariuson játszik. A chicagói Stradivari Alapítvány jóvoltából számára kölcsönzött hangszer (a „Lady Harmsworth”) sokáig nem egy professzionális zenész, hanem egy angol arisztokrata család tulajdona volt. Baráti a VS.hu-nak elmondta, hogy véleménye szerint a régi hangszereket meg lehet külöböztetni az újaktól. „Egy új készítésű hangszer közelről, kis térben szólhat nagyon jól, de egy nagy teremben már sokszor elvész a hangja, a hang elveszti fókuszát.” Baráti nemcsak a korral, a bő 300 évvel magyarázta a Stradivari hegedűk minőségét, hanem a már akkor is hiánycikknek számító faanyag típusával is.


Egy tehetséges zenész szélsőséges körülmények között is bebizonyítja a tehetségét – gondoljuk alapesetben. A zenészeknél viszont egy bizonyos szint felett a koncert minőségét befolyásolja a hangszer típusa. Baráti szerint sosem rossz, ha valaki kiváló hangszeren játszhat, de az abban rejlő lehetőségeket igazán a megfelelő technikai tudással rendelkező zenészek képesek kihasználni.

Mindegyik egy regény

A Stradivari által gyártott hegedűket nem úgy kell elképzelni, mint egy jó sorozat darabjait. Minden Stradivari egyedi, ahogy egy festőnek sincs (általában) két tökéletesen egyforma képe. A hegedűket nemcsak a külsejük, hangzásuk, hanem a történeteik is egyedivé teszik. Ha nincs is mindegyikben egy egész estés mozifilm, az állítólag Napoleon által is birtokolt, a fegyveres rablók által ellopott és a mai napig keresett három Stradivari visszaszerzése feltűnhetne a vásznon. De annak a hegedűnek is izgalmas lenne ismerni egy napját, amelyet egy szórakozott művész a taxiban felejtett. A Stradivari hangszerek hihetetlen magas áruk miatt is be szoktak kerülni a hírekbe. Idén áprilisban a Sotheby's aukciósház árverésre bocsátott egy brácsát 45 millió dolláros kikiáltási áron. Az árat a hangszer ritkasága indokolta, hiszen míg  Stradivari hegedűből fennmaradt több mint ötszáz darab van, brácsából csak tizenhárom. De nem ez a legritkább hangszere a mesternek: gitárból csak kettő létezéséről tudnak.


A Stradivariusok titka egyelőre még megfejtésre vár, de legalább évente bukkan fel újabb elmélet. A lakkozás és a ritka faanyag mellett magyarázták már a hangot a kis jégkorszakkal – amelyben egyenletesebben nőttek a fák –, az évek és a javítások során a hangszerekbe kerülő apró aszimmetriákkal. A vizsgálatok során pedig bevetettek már szuperszámítógépet, komputertomográfiát, részecskegyorsítót. Csupa olyasmit, ami Stradivarinak biztosan nem állt a rendelkezésére. Vagy ha igen, abban van egy időutazós sci-fi Hollywood számára.