Strache egyszerűen jobban szólítja meg az irracionális félelmeket

Großegger Beate

a bécsi Ifjúságkultúra Kutatóintézet igazgatója

Strache egyszerűen jobban szólítja meg az irracionális félelmeket


“Szeresd a felebarátodat” - ezzel a jelszóval indult neki a 2013-as osztrák parlamenti választásoknak a jobboldali populista Heinz-Christian Strache. Hogy még egyértelműbbé tegye a jelszavát, leszögezte: “Számomra az osztrákok a felebarátaim”. Strache pártja, az FPÖ “szociális hazapártként” pozicionálja magát, és a szavazatok húsz százalékával az osztrák politika egyik jelentős szereplője. Jörg Haider után Strache az osztrák jobboldali populizmus legfontosabb figurája. Haiderhez hasonlóan ő is nagy népszerűségnek örvend a fiatal szavazók között - egész pontosan a fiatal szavazók egy meghatározott részénél, mégpedig az alacsony társadalmi státuszú, aluliskolázott, magukat örök vesztesnek érző fiatal fiúknál. Éppen azon kiábrándult fiatalok között népszerű tehát az FPÖ, akiket amúgy a politikusok nehezen szoktak tudni elérni. Miért sikeres Strache éppen ott, ahol mások elbuknak? Strache egyszerre egy zseniális provokatőr, egy szórakoztató jelenség, és mindazok szószólója, akik úgy érzik, hogy a változások túl gyorsak, és az élet, a fejlődés túllépett rajtuk. Beszédeiben ügyesen változtatja a figuráit: egyszer a komoly politikust adja, aki megérti híveinek sanyarú sorsát, majd a következő percben már vicceskedő kabarettistaként viselkedik, aki a “balos anarchistákat”, az “álmenekülteket”, a pénzügyi piacokat, a “szociális élősködőket” kiíméletlenül gúny tárgyává teszi. Strache igen jól használja a szokásos politikai fordulatokat, de közben használja a modern formákat is, és üzeneteit nem ritkán rap-számokban adja elő. Ezekkel a számokkal aztán különféle diszkókban lép fel - nem is azért, hogy politizáljon, hanem leginkább azért, hogy kapcsolatban maradjon a fiatalsággal. Ilyen alkalmakkor mindig fiatalosan öltözködik: ha van is rajta zakó és ing, nyakkendőt általában nem, inkább egy hanyagul megkötött sálat visel. “Egy vagyok közületek” - üzeni a fiataloknak már megjelenésével is. Ez szimpatikussá teszi őt sokak számára. A politikailag kevéssé műveltek számára éppen ez a legnagyobb érdeme - van, aki egyszerűen a külsőségek miatt szavaz rá. Számos ifjú Strache-hívő amúgy apolitikusnak tartja magát. A (szélső)jobboldali ideológiáktól fényévekre vannak. De választásokkor “a HC-re” szavaznak - nem azért, mert jobboldali fordulatot akarnak, hanem mert egyedül HC pellengérezi ki a politikai elitet. Strache tudatosan a politikailag kiábrándultak képviselőjeként lép fel. És főleg az érzelmekre próbál hatni. Jobboldali populistaként Strache főleg azokra koncentrál, akik félelmeikkel és gondjaikkal egyedül hagyva érzik magukat. Ők azok, akik úgy vélik, hogy a bécsi politika - a bevándorlástól a pénzpiacok szabályozásáig - siralmasan kudarcot vallott. Ők azok, akik a bevándorlókat - saját bizonytalan helyzetük miatt - konkurenciaként látják. Főleg a szociálisan nehéz helyzetben lévő, elsősorban fiatal férfiak képviselik azt a véleményt, hogy azon bevándorlókat, akik nem járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez, vissza kéne küldeni a származási országukba. E követelést hallja meg Strache. Mint minden jobboldali ideológus, ő is kiválóan használja ki a kevésbé előnyös helyzetű társadalmi rétegek bizonytalanságát. Jobboldali populistaként azonban elveti az erőszakot, és egyértelműen elfogadja a demokratikus berendezkedést. Beszédei azonban túl gyakran tartalmaznak nacionalista, idegenellenes vagy kulturrasszista elemeket. Strache nem azért népszerű a fiatalok között, mert jobb válaszai lennének a problémákra, hanem egyszerűen jobban szólítja meg az irracionális félelmeket.

Mi a Jobbik szerepe?


A magyar hatvannyolc
Demokratikus szelep

SZAVAZAT UTÁN