Spanyolország mellett elment az idő?

Fotó: AFP / LLUIS GENE / AFP / LLUIS GENE

-

A spanyolok a hollandok játéka által jelentett fenyegetés után a chileiektől érkező, egész más jellegű kihívással sem tudtak mit kezdeni. Két meccsen kétféleképpen nyírták ki a tiki-takát, így Del Bosque csapata Ausztráliával együtt utazhat haza a csoportkör után.


Hollandia pénteken úgy lehetetlenítette el a spanyolok fociját, hogy teljesen összepréselték, és megrakták védőkkel azt a játékteret, amit át kellett volna játszaniuk Xaviéknak, akik nemcsak ezzel a szituációval nem tudtak mit kezdeni, de a hihetetlen gyors Arjen Robbennel sem, akinek 50-60 métert kínáltak fel, hogy lefussa Sergio Ramosékat. Spain v Chile: Group B - 2014 FIFA World Cup Brazil Ezúttal egészen máshogy törtek a vesztükre, egy Marcelo Bielsa-féle, a tiki-takával rokon, egész pályás letámadással kombinált támadójátákkal, amely a Barcelona-focival ellentétben extrém gyors tempójú és vertikális – vagyis a játékosok azonnal előre rohannak a megszerzett labdával, nem oldalpasszokkal keresik a rést a felállt védelmen. Európában például a Borussia Dortmundtól vagy az Athletic Bilbaótól láthattunk ilyesmit az elmúlt szezonokban, de a chilei válogatott is ezt játssza már jó pár éve: az argentin Bielsa 2007 és 2011 között volt chilei szövetségi kapitány, távozása utána pedig Bilbaóban honosította meg ezt a stílust, miközben honfitársa, Jorge Sampaoli folytatta munkáját a chilei válogatott élén. A műtéte után orvosi tanács ellenére játszó Arturo Vidal és társai a meccs kezdeti szakaszától erőltették a préselést – szurkolóik pedig már a meccs előtt letámadták a sajtóközpontot –, mégpedig mélyen a spanyol térfélen, ezáltal aláásva Xabi Alonsóék építkezését. A mélységi irányító nem tudta diktálni a játék tempóját – Xavi hiányában ez kizárólag az ő feladata lett volna –, és a mellette-mögötte játszó védők és középpályások sem tudták hátulról indítani a passzjátékot, a szokottnál jóval többször, a meccs bizonyos szakaszaiban pedig folyamatosan arra kényszerítették őket, hogy hosszan előrerúgják a labdákat. Xabi Alonso (b) nem tudta diktálni a játék tempóját, a spanyolok előreíveléseinek (j) jelentős része nem talált embert (piros)

Xabi Alonso (b) nem tudta diktálni a játék tempóját, a spanyolok előreíveléseinek (j) jelentős része nem talált embert (piros)


Ez pedig pont nem a spanyol válogatott (és a Barcelona) focija, amelynek köztudottan nincsen B-terve – egy egész korszakon át nem volt rá szükség, hiszen annyira jó volt az A-változat –, és amelyik kóválygó zombik csoportjává változott azáltal, hogy az agresszívan letámadó chileiek tönkretették a játékukat. Ez a helyzet állt fenn gyakorlatilag az egész első félidőben, és miután a címvédő nem tudott változtatni rajta, nemcsak lehetőségekig nem jutottak, de igazából csak idő kérdése volt, hogy Chile mikorra dönti el a találkozót. Nos, az első játékrész végére készen is voltak ezzel. A vezetés a 20. percben volt meg, amikor Vidal támadó harmad peremén kiharcolt labdaszerzése után vezettek  villámgyors akciót, amelynek végén Eduardo Vargas lőtt Iker Casillas kapujába. A játék képén nem igazán változtatott ez a dugó, a spanyolok továbbra sem tudták veszélyeztetni Claudio Bravo kapuját, eleve a chileiek tizenhatosáig sem igen jutottak el – a kaput csak egyszer találták el az egész első félidőben, a helyzetük reménytelennek tűnt. Az első félidő próbálkozásai: a spanyolok helyzete reménytelen, Chile ugyanannyiból sokkal hatékonyabb Az első félidő próbálkozásai: a spanyolok helyzete reménytelen, Chile ugyanannyiból sokkal hatékonyabb Annál is inkább, mivel Chile a félidő végén kihasznált még egy lehetőséget: egy szabadrúgás után pattogott a labda a spanyol tizenhatoson belül, majd Charles Aránguizhoz került, aki spinyóval lőtte be csapata második gólját – ezzel gyakorlatilag eldöntve a találkozót. Persze, hátra volt még egy félidő, és Vicente del Bosque is behozta a mozgékonyabb, atléticós Kokét a letámadás miatt nem használható Xabi Alonso helyett, akinek a helyére Sergio Busquets ment hátra, de Chile is változtatott a játékán. Mivel az egész pályás letámadást 90 percen keresztül lehetetlen fenntartani, ráadásul 2–0-ás vezetésnél felesleges is – bár a mindig lehetetlenre törekvő, és így rendre a szép halálba rohanó Bielsa ilyenkor is tovább hajszolná előre csapatát – Sampaoli hátrább rendelte a fiúkat, akik ekkor már csak a félpályánál támadták meg az építkezni próbáló spanyolokat. A mélyebbre húzott chilei védekezés mellett valamelyest kiszabadulhattak a spanyolok, több lehetőségük adódott, ötször el is találták az ellenfél kapuját, de egy másodpercig sem tudták elhitetni velünk, hogy képesek lehetnek megfordítani, vagy legalábbis kiegyenlíteni az állást. Nyilván a játékosok fizikai és pszichikai fáradsága is  figyelemre méltó faktor, amikor egy ilyen jól szervezett és ennyire jó fizikai állapotban lévő csapatot kell legyűrni, de szembetűnő volt ezen a két mérkőzésen, hogy a spanyolok játéka mennyire hatástalan volt két, egészen különböző módon focizó csapat ellen. Spanyolország - Chile, összefoglaló Persze, úgy tűnik, hogy Iniestáék pont azzal a két csapattál játszották első két meccsüket, amelyeknek a focija a legalkalmasabb volt az övék kinyírására, és mivel ez azt is jelenti, hogy – az ausztrálokkal egyetemben – kiestek, a németek vagy az angolok ellen nem is nézhetjük meg őket. Bár az alapján, amilyen állapotban most vannak, valószínűleg azok a meccsek sem alakultak volna izgalmasan. Az egyeduralomtól megfosztott tiki-tika ettől még nem számít elavult szisztémának, de úgy tűnik, ahhoz, hogy újra világuralomra törhessen egy csapat ezzel a játékrendszerrel, mindenképpen revideálni kell: felgyorsítani, direktebbé tenni, átalakítani, vagy egyszerűen csak frissebb, fiatalabb, gyorsabb és erősebb játékosokra szabni – jelenleg ez utóbbival próbálkozik Pep Guardiola a Bayern Münchennél, és arra már az első évében is képes volt, hogy szinte minden rekordot megdöntsön a Bundesligában. Spanyolország - Chile, összefoglaló Jorge Sampaoli, Chile szövetségi kapitánya Spanyolország három világversenyen át uralta a futballt, a Barcelona Európában volt úr ugyanebben az időszakban, olyan focival, amilyet előttük még senki nem játszott. Ez a korszak lezárult, hiszen a játékosok, akik mindent megnyertek, mára kiöregedtek, megfáradtak, így a csapat ebben a formában valószínűleg befejezte. A filozófia azért tovább él, ráadásul egyre több követője van, miután Xaviék az egész világnak megmutatták, hogy így is lehet győzni. Most viszont elköszönnek, hogy mások jöhessenek helyettük – a világtörténelem egyik legjobb válogatottjának búcsúját láttuk. Az Ausztráliát keservesen legyűrő Hollandia mellett már Chile is a legjobb nyolc között, így az utolsó körben egymás ellen dönthetik el, hogy melyikük kerüli majd el a brazilokat.

Spanyolország–Chile 0–2

Gólszerző: Vargas (20.), Aránguiz (43.) Percről percre tudósításunkat ide kattintva olvashatják.