„Semmi vetkőzés, semmi extrém” - interjú Osvárt Andreával

Fotó: Vs.hu/Hirling Bálint / Vs.hu/Hirling Bálint

-

HÁTTÉR

Szavak szintjén lesz bevállalós a február 13-án érkező Megdönteni Hajnal Tímeát. A címszereplő Osvárt Andrea tíz év és több mint harminc film után költözik haza, hogy kicsit lassítson. Szerinte a film jobb lesz, mint a Valami Amerika.


Annak alapján, amit eddig tudunk róla, vicces, szórakoztató, felszínesebb közönségfilm lesz a Hajnal Tímea. A bemutató előtt mi a benyomásod? Szinkron alatt láttam azokat a jelenetek, amik engem nagyon érdekeltek és nem csalódtam – persze én elfogult vagyok. Nem akarom az elvárásokat nagyon felfokozni, mert az nem szerencsés, de szerintem jó lett. Felszínesnek nem nevezném, inkább könnyednek. Ez tipikus szórakoztató film, nem tartalmaz mély üzeneteket, nem okít történelemre, nem dokumentumfilm. Másfél órás felhőtlen nevetés, szórakozás – és ennyi. Hála istennek, hogy a jó forgatókönyv és a jó rendezés párosult. Nagyon nem lehetett szerintem elrontani.


Most mondtad, hogy nem szeretnéd az elvárásokat felfokozni. A jó közönségfilmek fontosságát is hangoztató Filmalap a 334 milliós költségvetésből 230 millió forint körüli összeggel támogatta a film megvalósulását. A Hajnal Tímeával kapcsolatban most úgy tűnik, egy kifejezetten vicces filmet, egy régóta hiányolt új Valami Amerikát várnánk. Te mennyire érzed ezeket a körülményeket? Persze, nagyok az elvárások, főleg a Filmalap felé. Hozzátenném, egyáltalán nem tudnám a Valami Amerikához hasonlítani ezt a filmet, messze nem olyan, szerintem más és jobb. Nemrég azt mondtad, teljesen új lesz a filmetek műfaja. A Csak szexre kelleszhez (Natalie Portman és Ashton Kutcher, 2011) hasonlítottad. Miben lesz más, mint a címében hasonló magyar Csak szex és más semmi (Schell Judit és Csányi Sándor, 2005), vagy a többi magyar romantikus vígjáték? Rengeteg poén van benne, szinte folyamatosan – egy-két szentimentálisabb résszel ötvözve. Picit még az Amerikai pitéhez tudnám hasonlítani. Sok a karakter és mindegyiket lehet szeretni külön-külön, mindenkinek megvan a saját problémája. Itt is osztálytársakról van szó, igaz, hogy érettségi találkozó alkalmával találkoznak. Idősebb a korosztály, de érezhető rajtuk, hogy ők egy közösségbe tartoznak.


A bevállalósságában sem más? Nem, igazából csak verbálisan bevállalós a film – azt tudom, hogy a trailer (az első, december közepén jött ki - B.N.) 12-es karikát kapott, de a film már nem fog. A szóviccek és a szóhasználat elég erősek, de nincs benne semmi vetkőzés, semmi extrém. Azt hallottuk, profi stábbal, jó körülmények között dolgoztatok. Te is így érezted?  Nem amerikai szuperprodukciókkal indítottam, én is itthon és kisebb olasz filmekkel kezdtem. Nem volt új az 1 millió eurós költségvetés, sem az, hogy nincs negyven millió dollárunk. Nekem is a szuperprodukció az extra. Mindenünk megvolt, maximum annyit hiányoltam, hogy nem volt külön öltözője a színészeknek - ami Olaszországban már alap. Augusztustól októberig forgattatok. Milyen élmény volt? Nem én vagyok az igazi főszereplője a filmnek, hanem a fiúk (Simon Kornél, Horváth Dani és Szabó Simon, Bögöcs - B.N.). Laza tempójú forgatás volt, minden második vagy harmadik napon játszottam. Ellentétben az Aftershockkal vagy a Transporterrel (A szállító, sorozat), ahol napi 18 órákat is kellett forgatni. Az Aftershockban heti hat napot éjjel. Az embert próbáló, fizikailag is nagyon kimerítő volt. Itt normális emberi tempóban dolgoztunk.


Azt mondtad nemrég, hogy Magyarországon jobban szeretsz élni, mint Los Angelesben… Ne haragudj, itt közbevágok. Sajnos ezt kifigurázták, kiforgatták a szavaimat múlt héten. Mintha politikai irányultsága lett volna a mondatnak, hogy itthon jobb élni. Én az érzelmeimről beszéltem. Ez a személyes mondanivalóm, nekem jobb itthon. Magyarul beszélhetek végre, a húgommal mehetek moziba, nem három havonta, telefonon tartom a kapcsolatot az emberekkel. Lehet, hogy az életszínvonalamból lejjebb kellett adnom, de még mindig jobban érzem magam, mint mikor luxusautót vezettem Los Angelesben. Órákat ültem egyedül az autóban, mert öt-hat castingra kellett elmennem. Itthon villamossal járok, de nagyon élvezem, mert látom a Dunát, a körutat. Lehet, hogy az emberek letargikusabbak itthon, nekem viszont abból volt elegem, hogy Los Angelesben mindenki elidegenedik. Nagyon nagyok a távolságok, nem látsz embereket az utcán mászkálni, nem tudsz belebotlani valakibe vagy kiugrani egy joghurtért, mert ahhoz autóba kell ülnöd. Tavasszal a CBS csatorna Late Late Show-jában szerepeltél. Ez volt a híres áttörés a Transporter és az Aftershock után? Úgy érzem igen, ez egy „once in a lifetime” helyzet volt. Nagyon jól éreztem magam, úgy álltam hozzá, hogy ilyen soha többet nem lesz az életemben. Lehet, hogy magyar származású, vagy itt született, de kint élő emberek voltak ilyen show-ban, de magyar színésznőként ott lenni különleges volt. Erre büszke vagyok. Eli Roth társaságában játszottál az Aftershockban. Ő milyen volt? Kicsit olyan, mint a filmjei, amiket csinál (például a Motel-filmek, legismertebb karaktere Donny Donowitz, a nácikat baseball ütővel halálra verő medve zsidó Tarantino Becstelen brigantykjában – B. N.). Nem biztos, hogy a magánéletemben szívesen osztanám meg vele a lakóhelyemet. Szerintem kicsit ferde, eltorzult a világképe.


Még Olaszországban forgattál tavasszal, mikor elért a Hajnal Tímea híre. Milyen volt a casting? Sokkal nehezebb ott helytállni, mint miután már megkaptad a szerepet. Sokszor elrontottam a castingokat azzal, hogy halálra izgultam magam, túl nagy jelentőséget tulajdonítottam nekik, és ettől bemerevedik az ember. Most tudatosan próbáltam nyugodt lenni – akkor sem dől össze a világ, ha nem én játszom el ezt a szerepet. Tudtam, hogy hatalmas az elvárás felém: na, most akkor meglátjuk, mit tud. Nem izgulhattam, szerettem volna a szerepet. Elvárások gondolom az olasz és amerikai tapasztalatok miatt voltak. Közhely a magyar színészképzésről, hogy színpadra és nem filmre tanít. Te is így látod? Ezzel kapcsolatban is szeretnék majd tenni itthon. Színi kurzusokat szervezni, külföldi acting coachokat idehozni. A Filmalappal is beszéltem már erről, de ők csak filmekre adhatnak pénzt. Nincsenek itthon könyvek vagy kurzusok a filmszínészetről, bőven van még mit tenni. Ennek ellenére szerintem a Hajnal Tímea megugorja ezt a lécet. Simon Kornél iszonyú jó. Nem mesterkélt, nem színpadias, nem beállított, nem modoros, hanem természetesen játszik. A folyamat már elindult itthon is, csak még nincs, aki tanítsa. Láttál mostanában jó példákat itthon? Nagyon jó volt a színészi játék az Isteni műszakban a főszereplő fiútól. Ötvös András? Profi volt, szuper, le a kalappal. Miatta volt jó a film.

-


2014-ben sok új magyar nagyjátékfilmet mutatnak be. Van olyan, amit kifejezetten vársz? Mindegyik érdekel. Olvastam róluk, boldogan fogom mindet nézni. Szerinted milyen a forgatókönyv központú megközelítés, ahogyan itthon is a Filmalap a támogatásokat kiosztja? Ez egy nehéz kérdés. Az jó megközelítés, hogy azért választják ki a filmeket, mert alapvetően jó az anyag. Nem biztos, hogy nekünk közönségfilmeket kellene csak gyártani. Nem tudunk versenyezni azzal, hogy az amerikai mozik is bejönnek. Ha a néző kifizeti az 1500 forintos mozijegyet, akkor valószínűbb, hogy olyan filmet szeretne, ami garantáltan profi. Nagyobb költségvetésből, komolyabb összerakott terméket néz, mint egy kis költségvetésű magyar közönségfilm esetében. Most úgy látom, a Filmalap közönségfilmeket gyártana, de nem tudom, hosszú távon ez lesz-e a jövő.  Nem tud annyi néző bemenni, hogy nagyot kaszáló filmek készüljenek. Nehéz olyan közönségfilmet csinálni, amire az ember emlékszik is majd később. Reméljük, hogy a miénk olyan. Van egy produkciós céged itthon. Hogyan álltok most? Elindult az iroda. Folyamatosan találkozunk magyar írókkal, rendezőkkel, interjúztatunk. Kiválasztjuk azokat az embereket és projekteket, akikben hiszünk, és méltán tudunk képviselni akár külföld felé is. Szeretnék első sorban olasz-magyar koprodukciókat létrehozni, mert ilyet senki nem csinál. Lehetnek projekteknek jó kapcsolatai németekkel, japánokkal, svédekkel, de olaszokkal nem nagyon. Van két iroda, de mi másmilyenek szeretnek lenni, erről csak ennyit mondok.


Korábban azt mondtad, szívesen készítenél „fogyasztható, de értéket képviselő filmeket”. Van olyan projekt, amiről már beszélhetsz? Szeretnék olyan filmeket fejleszteni, ahol nem elsődleges szempont az autós üldözés közben bemutatott bikinis csajok száma. Olyan filmeket csinálnánk, amikre büszkék lehetünk, beírnánk magunkat a filmtörténetbe. Van két anyagom, amit forgatókönyvíróval fejlesztettem, de babonás vagyok ezzel kapcsolatban. Messze vannak még attól, hogy valóban filmek legyenek. Neked milyen nem színészként dolgozni egy filmen? Színészként mindig más dönt felettem, kiszolgáltatott helyzet – mit vegyek fel, mit mondjak, mit csináljak, hova üljek, mikor és hol jelenjek meg. Producerként végre én dönthetek magamról, mit csinálok, hova megyek, de persze eredményt kell felmutatni. Hosszú távon csak úgy lehet csinálni, ha rentábilis a business.

Lengyel Tamás, Jordán Adél és Simon Kornél a Megdönteni Hajnal Tímeát című filmben tanácskozik


Többször nyilatkoztad mostanában, hogy kicsit vissza akarsz venni. Hazaköltözöl és lassítasz, áttérsz a produceri szerepbe. Nem látunk majd játszani? Nem mondanám, hogy soha többet nem fogok szerepelni, de nem bánnám, ha egy kicsit lelassulna körülöttem a ritmust. 35 filmet csináltam tíz év alatt, picit elfáradtam. Egy hete költöztünk be az irodába, a céges teendőimet nagyon élvezem. Örülnék, ha lenne három-hat hónapom, amikor nem játszom szerepet és tudok a saját dolgaimmal is foglalkozni. Egy szerep mindig azt jelenti, hogy el kell utaznom egy-két hónapra, plusz felkészülési idő, azt megelőzően a szerződések… Csak másfél óra, de ezzel hónapok mennek el az ember életéből. Már Budapesten élsz? Igen, gyakorlatilag lezárult a hazaköltözés. Innen indulok, ha mennem kell egy bemutatóra, ha van új munka. 2012-ben 42-szer ültem repülőn, durván heti egyszer, 2-3 kontinens között utaztam: forgattam Kanadában, Amerikában, közben Rómában éltem, néha hazajártam Magyarországra, Németországban castingoltam, ez így nem volt élet. 2003-ban költöztél Olaszországba, eltelt tíz év. Ha a lezárásnál tartunk, milyen visszanézni? Kemény. Ez a tíz év folyamatos talpalás volt. Kiskanállal ástam az alagutat minden nap, amíg át nem ütöttem a végén. Minden pici szerep kellett ahhoz, hogy egy bizonyos szintre eljussak Olaszországban, és onnan aztán eljussak Amerikába.